A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-21 / 43. szám
Délkeleten kékesfeketén emelkedik egyre magasabbra a Föld árnyéka, már oly hatalmas és sötét, mint egy fekete viharfelhő, melynek felső széle rózsaszínű szegélyben olvad egybe az égbolttal. Néma és békességes a sivatag. Éjfél után - szinte perceken belül orkánná erősödő homokviharra ébredünk. A száguldó homokfelhőben kéthárom milliméter nagyságú szemcsék is vannak. Szemünk, szánk, fülünk tele porral, homokkal. Arcunkat vizes törülközőbe bugyoláljuk és a kocsik szélárnyékos oldalához lapulva próbálunk védekezni. Alvásról már szó sem lehet. Reggelre vastag porréteg lep be embert és autót egyaránt. A szürke félhomály egész délelőttön át tart. A nap kékes korongja csak délfelé válik láthatóvá. A homokvihar teljesen eltüntette az autónyomokat. Délután rövid tanácskozás után az út folytatásában egyezünk meg. Néhány kilométer után hatalmas homokdűnék tornyosulnak előttünk az úton. Míg a könnyű személykocsival úgyahogy átvergődünk rajtuk, a teherkocsi tengelyig süpped a finom homokba. Keserves munka következik. Ki kell ásni a kocsit; a kerekek alá nyomjuk a homokvasakat és centiméterenként haladunk visszafelé. Nagy kínlódás árán átvergődünk a homokbuckákon. Teljesen lapos és kietlen tájra érünk. Az út kétoldalán elhullott állatok: tevék, szamarak csontvázát tisztogatják a keselyűk. Ha talmas forgószelek száguldanak keresztül a beláthatatlan sivatagon, töl - csérszerűen ragadva magukkal a homokot. Kiszáradt bozóterdők következnek, ahol néhány bennszülött családdal találkozunk. Alacsony sátrakban laknak. Egész vagyonuk egy-két edény, vizes tömlő, két-három teve és vagy húsz kecske. A nagy szárazsággal sújtott helyek egyike ez a siralmas táj. A lenyugvó nap már a láthatár széléhez közeledik, sürgősen táborhely után kell néznünk, mert rettenetesen ki vagyunk merülve, és naplemente után gyorsan beköszönt a sötétség. Megszületik az elhatározás: itt, ahol vagyunk, itt ütjük fel éjjeli szállásunkat. Hamarosan üdítő és mély álomba merülünk. Éjfél felé a hőmérséklet 25 fokra süllyed, holott nappal 51 fokot mértünk árnyékban. Másnap reggel kiadós reggeli után tovább indulunk. Iránytűvel ellenőrizzük az útirányt, hogy el ne tévedjünk. Délfelé a felhevült láthatáron mindinkább tisztábban kirajzolódik egy torony képe. Agadész! Álom vagy délibáb játéka vajon, sóhajtunk fel fáradtan a felejthetetlenül szép kép láttán. Hamarosan már elérjük a Niger Köztársaságban fekvő oázisváros szélét, ahol a nomádok táboroznak, és nemsokára beérünk egy tágas térre. Itt van a híres Meszalladzsa-mecset. Mintegy 30 méter magas tornya is agyagból épült. Az agyagot pálmagerenda-váz köré rakták, a gerendavégek, mint hatalmas tüskék állnak ki a falakból. Rövidesen körülvesz bennünket az El Meki oázis lakói miniszteri látogatást várnak Az Air hegység kietlen kőpusztasága árusok és kíváncsiskodók hada. A kereskedők ón dísztárgyakat és ékszereket, kardot, kígyóbőrt, régi pénzérméket, színes bőrerszényt, hegyikristályt és még számtalan dolgot kínálnak eladásra. A „Family House" nevű hotelben szállunk meg. Csak egy kis tábla figyelmeztet az épület szálloda voltára, különben semmiben sem tér el a többi alacsony agyagépülettől. Villany- és vízszolgáltatás is van a városban, hiányzik azonban a csatornázás. De erre nincs is nagy szükség, mivel a szennyvíz azonnal beszivárog a homokba, a fertőtlenítést pedig elvégzi a sivatag száraz, forró levegője. Az utcák tisztán tartásáról a kecskék gondoskodnak; kitartóan kaparásznak az utca porában és a legkisebb szerves hulladékot is megeszik. Agadész egykori karavánutak kereszteződésében épült. Az Air-hegységből kikerült ónérc, a Bilmából hozott só, s a délről idehurcolt fekete rabszolgák itt cseréltek gazdát. Napjainkban főleg gépkocsikkal bonyolítják le az áruforgalmat, de a hegyvidék sziklás lejtői csak a tevekaravánok részére hozzáférhetők. Másnap délelőtt átesünk az útlevél- és vámvizsgálat formalitásain. Délután készen állunk utunk utolsó szakaszára. Az Air-hegységbe kell behatolnunk, minél közelebb a napfogyatkozás centralitási vonalához és egyben az elérhető legnagyobb magasságba kell jutnunk. 16