A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-10-21 / 43. szám

Hamarosan elhagyjuk Agadészt és észak-keleti irányban kapaszkodunk egyre följebb a homokos úton. Bozót­erdőkön haladunk keresztül. A homokot kősivatag váltja fel, és a lenyugvó nap utolsó sugaraiban megjelennek a hegység sziklás csúcsai. Hamarosan besötétedik, s a távolban tábortüzek jelzik, hogy emberlakta hegyhez köze­ledünk. Késő estére jár az idő, mire elérjük El-Meki oázist. Rövid keresés után megtaláljuk a kis agyagépületet, ahol a nigeri kormány kiküldötte fogad bennünket. Tőle tudjuk meg, hogy az előző napokban már megérkezett egy angol és egy francia expedíció az oázisba. Az éjszakát a ' bennszülöttek által készített sátorszerű gyékénykunyhókban töltjük. Reggel felderítő útra megyünk. Felmászunk a közeli dombra, hogy job­ban szemügyre vehessük a terepet. Sziklás hegyvonulotok és lávaömledé­­kek zárják el az utat. A völgyekben pedig a futóhomok kényszeríti meg­állásra a gépkocsit. Nehéz teher­autónkkal ilyen terepen már nem folytathatjuk az utat, ezért a táborunk melletti lapos területet jelöljük ki meg­figyelő állásnak. A szahorai utazás alatt megletősen hozzászoktunk az itteni éghajlathoz, de így sem vagyunk képesek egész nap dolgozni. Reggel hatkor kezdjük a munkát. Műszereink a piszten való utazás következtében alkatrészeikre estek szét és a szaharai por sem kí­mélte a távcsöveket: még a legjobban szigetelt ládákba is behatolt. Meg kell tehát tisztítani és összeszerelni a sok műszert. Három nap múlva hat távcső Június 26-án reggel nagy meglepe­tésünkre - teljesen borult égbolt fo­gad, és a látási viszonyok is meg­romlottak. Amióta elhagytuk a tenger­partot, most látunk először felhőket. Borús lévén az idő, kissé ugyan eny­hült a forróság, de a felhős égbolt a napfogyatkozás közelsége miatt nem szerez részünkre nagy örömet. Néhány óra múlva azonban feloszlanak a fel­hők, és megint egyhangú napfényben úszik a táj. Egyre közeledik a napfogyatkozás jelzett ideje. Már a déli szünetet sem tarthatjuk be, annyira sürget az idő. Június 30-án már a hajnali órákban talpon vagyunk, hogy elvégezzük az utolsó előkészületeket az észeléshez. Erős északi szél fúj, ezért ponyvákból védőfalakat létesítünk, hogy ezzel is védjük a műszereket. A Nap körül sűrű felhők gomolyognak, és néha magát a Napot is eltakarják. Ezért álltunk hát ki ennyi veszélyt és fáradalmat, hogy a végén egy kis felhő minden igyeke­zetünket meghiúsítsa? Szerencsére nem­sokára kiderül az ég. A részleges fogyatkozás 9 óra 45 perckor kezdődik. A Nap izzó korongja fokozatosan elsötétedik, majd 11 óra 42 perc 58 másodperckor beáll a tel­jes fogyatkozás. Szinte visszafojtott lé­legzettel vártuk ezt a pillanatot, ami­kor a vakító korong elsötétedik, és lát­hatóvá válik a naplégkör legkülső, különböző gázokból és finom porsze­mekből álló rétege, az ún. napkorona. Ez egész terjedelmében csak teljes napfogyatkozás idején látható. (Az ún. koronográf segítségével azonban a belső korona bármikor tanulmányozha-Próbamegfigyelést végzünk Fiatal hausza nő meredezik az égnek; a bennszülöttek nagy meglepetésére. Az oázis lakói késő délután látnak munkához. A nők feladata a vízhordás, a kertek gondozása, öntözése, a tüze­lőfa gyűjtése és a főzés. A férfiak ón­érc „kibányászásával" foglalkoznak. Ezek a „bányáknak" nevezett, rend­szerint egy ember által kiásott gödrök, teljesen rendszertelenül vannak elszór­va a környéken. Napnyugta után fellobbannak a tá­bortüzek, és megkezdődik a mindenna­pos esti ünnepély. A földön ülő zené­szek kis csoportja mögött a nők alkot­nak félkört, velük szemben pedig a férfiak csoportja zárja be a kört. A zenészeket a nők dallal kísérik, a kör közepén pedig egy vagy két férfi táncol. Hátravetett kezükben a tuare­­gek kardot, a hausszák és a fulbéok pedig botot tartanak. Az ünnepély éj­félig is eltart, azután csend borul a tájra. A főzéssel nincs sok gondunk, ezt bennszülött szakácsunk, Andilo Muha­­mad végzi. Ebéd- és vacsoratájt sok gyerek ólálkodik táborhelyünk körül, ilyenkor szoktunk ételt osztani a kör­nyékbeli családok részére. tó, főként hegyi obszervatóriumokból.) A teljes napfogyatkozás legfeljebb 7,5 percig tart. A csillagásznak bizony nincs sok ideje, hogy a jelenségben gyönyörködjön. Az első másodperctől az utolsóig ki kell használni a rendel­kezésre álló rövid időt. Szinte félelmetes, komor éjjeli sötét­ség borul a tájra. A levegő is. azonnal hűlni kezd, de ezt csak a hőmérő ész­leli, mi hat műszerünk mögött lázasan dolgozunk, hogy minden tervbe vett feladatot pontosan teljesítsünk. 11 óra 49 perc 43 másodperckor megjelennek a napkorong első fényes sugarai: vé­get ért a csodálatos és ritka jelenség. Néhány nap múlva búcsút kell venni a tájtól, az emberektől, a többi csilla­gász-expedíció tagjaitól és Ali Baku­tól, a nigeri kormány megbízottjától, aki kényelmünkről, ellátásunkról gon­doskodott. Elindultunk ugyanazon az úton, amelyen jöttünk, keresztül a Sza­harán, vissza megszokott környezetünk­be a nigeri Air-hegységből - a tátra­­lomnici obszervatóriumba, hogy itthon folytassuk mindennapos munkánkat. A szerző felvételei GENGSZTER­GALERI (Folytatás lapunk múlt heti számából.) Néhány héttel a Ján Koronthály vezet­te, halálos kimenetelű rablótámadás után egy újabb, ugyancsak súlyos kö­vetkezményekkel járó utcai fosztogatás híre terjedt el futótűzként Nové Mesto nad Váhom (Vágújhely) környékén. Az egyre vakmerőbb gengsztergaleri két tizenéves, pontosabban, fiatalkorú tagja — természetesen a Főnök bele­egyezésével — egy 81 éves, magányo­san élő férfit szemelt ki áldozatául. Az öreg már régebben „megfigyelés“ alatt állt: a rablóbanda néhány tagja — villany- és gázóraleolvasás, víz­vezetékszerelés s egyéb ürügy címén — előzetesen több ízben járt a férfi la­kásán — és ha már ott voltak, hát so­hasem távoztak onnan kisebb-nagyobb „szuvenír“ nélkül... Egyszer tízezer, másszor négyezer, két esetben ezer­ezer koronát; más alkalmakkor pedig egy arany karórát vagy egyéb „apró­ságokat“ loptak el tőle! Most pedig, csatlakozást várva, az öreg itt szundi­kált a vasútállomás várótermében és feltehetően ezúttal is volt nála némi pénz ... A hűvös, esős nyári estén alig járt valaki az utcán, az állomáshoz közeli parkban pedig olyan sötét volt. akár egy zsákban. Egyikük odalépett a bóbiskoló férfi­hez, óvatosan megrázta a vállát és amikor az fölrebbent álmából, társal­gásba kezdett vele. Kiderült, hogy az öregnek még több mint fél órát kell várakoznia, amiig befut a vonatja. A fiatalember — mondván, hogy amúgyis ugyanarra a vonatra várnak — kicsalogatta az öreget egy kis sétá­ra. Néhány lépés után a parkba értek, ahol mindketten hirtelen rátámadtak. Először „csak“ ütlegelték, utána a földre teperték és villámgyorsan meg­motozták. A támadók szimata nem csalt: az idős férfinél több mint négy­ezer koronát találtak! Már éppen kereket oldottak volna a sötétben, amikor a 81 éves ember magához tért kábulatából. Segítségért kiáltott és megpróbált föltápászkodni a földről. A két vagány ekkor egy pil­lanatra megriadt, de aztán visszanyer­ték hidegvérüket. Odaugrottak hozzá, újból keményen „megsorozták“ és mert ez sem tűnt elegendőnek az einémítá­­sához, hát kíméletlenül agyba-főbe rugdalták. Addig ütötték, rugdosták, amíg újra elvesztette eszméletét; aztán a két garázda fiatalember az esti ho­mályban gyorsan eltűnt, hogy testvé­riesen megosztozzanak a tekintélyes zsákmányon. Kíméletlen rablótámadásuk tragikus következménnyel járt: a 81 éves férfi öt heti kórházi kezelés után — miután már úgy tűnt, hogy meggyógyul — egy hirtelen beállt rosszabbodás következ­tében meghalt. (A bírósági tárgyaláson a két fiatal­ember beismerte tettét, bár abban homlokegyenest eltértek vallomásaik, hogy melyikük is volt az, aki a végze­tesnek bizonyuló ütlegeket mérte a ga­rázda rablótámadás idős áldozatára. Abban viszont megegyeztek, hogy nem meggyilkolni akarták az öreget; csu­pán egérútra volt szükségük, hogy fel­tűnés nélkül, nyomtalanul eltűnhesse­nek a tetthelyről.) § § § Az összeszokott geni?sztergaleri további áldozata egy 23 éves fiatalember volt. A pöstényi borozók egyikében észre­vették, hogy az illetőnél nagyobb ösz­­szegű pénz van. Megvárták amíg ki­fizeti számláját és elindul hazafelé. Ekkor a nyomába eredtek, durván megverték és csaknem ezer koronát loptak el tőle. A károsult három heti orvosi kezelésre és táppénzállományra szorult. A vádirat következő pontja egy 58 éves férfi ellen elkövetett rabló­­támadás részleteiről szól. akitől a megszokott módszerről — kábulatba, sőt, eszméletlenségbe ejtő ütlegeléssel — kereken háromezer koronát zsák­mányoltak.. Előfordult, hogy nemcsak esténként, az utcákon vagy árnyas parkokban támadtak kiszemelt áldozataikra, ha­nem például vonaton is. A Bratislava— Košice-i gyorsvonatban, pontosabban Trnava és Vágújhely között történt, hogy egy befüggönyözött. üres fülké­ben az utasok egyikére támadtak, akit megfosztották pénztárcájától. A gengsz­tereknek ezúttal is szerencséjük volt: a támadás áldozata — egy 30 év körüli férfi — épp a fizetését vihette haza, mert jelentős összeg volt nála. Hosszan sorolhatnánk még a hírhedt gengsztergaleri különböző akcióit, me­lyek skálája az egyszerű tyúklopástól a súlyos testi bántalmazással járó vagy halálos kimenetelű rablótámadásig ter­jedt ... A helyszűke ellenben szűk­szavúságra készteti a riportert, így in­kább hadd szóljak még pár szót a vádlottakról, a tárgyalás menetéről s persze — az ítéletekről is. A galerifőnök s így egyben a fő­vádlott: Ján Koronthály csupán 28 éves, eddig azonban már öt alkalom­mal állt bíróság előtt. Legutóbbi bün­tetése is jelentős volt: sorozatos mun­kakerülésért s élősködésért akkor há­rom évi börtönre ítélték. A törvény­­széki orvosszakértők véleménye szerint érzelmileg sivár, agresszív típusú egyén, aki minden cselekedetének tu­datában van s ezért bűntetteiért is felelősségre vonható. „Helyettese“, az egy évvel idősebb Mikuláš Krenek sem újonc már a tárgyalóteremben: többször büntették vagyonjogi kihágásokért és eltartási kötelezettségét is elmulasztotta. A 20 éves Milan Toráé közveszélyes munkakerülésért állt már előzőleg bíróság előtt. A rablóbanda többi tagja még jobbá­ra fiatalkorú, így kötelességünk, hogy ne hozzuk nyilvánosságra a neveiket. Elég azonban megjegyezni, hogy egy­­től-egyik munkaképes és egészséges, jól fejlett fiatalok, akik a becsületes munka helyett egyszerűen a banditiz­­must választották megélhetési forrá­sul. A gengsztergaleri fél esztendeig tar­totta rettegésben Vágújhely környékét — és hosszas garázdálkodásukat össze­gezve a vádirat is terjedelmes volt: nem kevesebb mint harmincnyolc pontban foglalta össze a rablóbanda különböző gaztetteit. Ennek megfele­lően, természetesen, a bírósági tárgya­lás is több hétig tartott, hiszen a vád­lottak meghallgatásán és szembesíté­sén kívül, egy sor bizonyító tanúvallo­másra és különböző törvényszéki orvos­szakértők bevonására is szükség volt ahhoz, hogy az igazság teljes egészé­ben, illetve a vádlottak bűnrészességé­nek megfelelően bontakozzék ki: s ehhez mérten születtek az ítéletek is. Ján Koronthály kapta a legszigorúbb büntetést: a bíróság tizenöt évi fegy­házbüntetésre ítélte és a legsúlyosabb büntetésletöltési kategóriába sorolta. Emellett tízezer korona pénzbírságot rótt rá, és büntetésének letöltése után Koronthályt további három esztendőre gyámhatósági felügyelet alá helyezte. Milan Toráé négy évi. Mikulás Krenek másfél évi szigorított börtönbüntetést kapott; de a bíróság a fiatalkorú tet­tesekkel szemben sem volt elnézőbb: a legenyhébb ítélet sem volt kevesebb egy esztendei szabadságvesztésnél, s ez — fiatalkorú tettesekről lévén szó — a törvényszék szigorát bizonyítja. Ügy is mondhatnánk, hogy jogos szigorát, hiszen a rendőrkézre került rablóbanda garázdálkodása már-már valóban példátlan méreteket öltött. Az ilyen jelenségek ellen pedig a társada­lomnak védekeznie kell. Eleinte ráha­tással. neveléssel — és ha ez nem bi­zonyul eléggé hatékonynak, akkor ke­mény büntetéssel. BORSAI M. PÉTER 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom