A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-21 / 43. szám
Hamarosan elhagyjuk Agadészt és észak-keleti irányban kapaszkodunk egyre följebb a homokos úton. Bozóterdőkön haladunk keresztül. A homokot kősivatag váltja fel, és a lenyugvó nap utolsó sugaraiban megjelennek a hegység sziklás csúcsai. Hamarosan besötétedik, s a távolban tábortüzek jelzik, hogy emberlakta hegyhez közeledünk. Késő estére jár az idő, mire elérjük El-Meki oázist. Rövid keresés után megtaláljuk a kis agyagépületet, ahol a nigeri kormány kiküldötte fogad bennünket. Tőle tudjuk meg, hogy az előző napokban már megérkezett egy angol és egy francia expedíció az oázisba. Az éjszakát a ' bennszülöttek által készített sátorszerű gyékénykunyhókban töltjük. Reggel felderítő útra megyünk. Felmászunk a közeli dombra, hogy jobban szemügyre vehessük a terepet. Sziklás hegyvonulotok és lávaömledékek zárják el az utat. A völgyekben pedig a futóhomok kényszeríti megállásra a gépkocsit. Nehéz teherautónkkal ilyen terepen már nem folytathatjuk az utat, ezért a táborunk melletti lapos területet jelöljük ki megfigyelő állásnak. A szahorai utazás alatt megletősen hozzászoktunk az itteni éghajlathoz, de így sem vagyunk képesek egész nap dolgozni. Reggel hatkor kezdjük a munkát. Műszereink a piszten való utazás következtében alkatrészeikre estek szét és a szaharai por sem kímélte a távcsöveket: még a legjobban szigetelt ládákba is behatolt. Meg kell tehát tisztítani és összeszerelni a sok műszert. Három nap múlva hat távcső Június 26-án reggel nagy meglepetésünkre - teljesen borult égbolt fogad, és a látási viszonyok is megromlottak. Amióta elhagytuk a tengerpartot, most látunk először felhőket. Borús lévén az idő, kissé ugyan enyhült a forróság, de a felhős égbolt a napfogyatkozás közelsége miatt nem szerez részünkre nagy örömet. Néhány óra múlva azonban feloszlanak a felhők, és megint egyhangú napfényben úszik a táj. Egyre közeledik a napfogyatkozás jelzett ideje. Már a déli szünetet sem tarthatjuk be, annyira sürget az idő. Június 30-án már a hajnali órákban talpon vagyunk, hogy elvégezzük az utolsó előkészületeket az észeléshez. Erős északi szél fúj, ezért ponyvákból védőfalakat létesítünk, hogy ezzel is védjük a műszereket. A Nap körül sűrű felhők gomolyognak, és néha magát a Napot is eltakarják. Ezért álltunk hát ki ennyi veszélyt és fáradalmat, hogy a végén egy kis felhő minden igyekezetünket meghiúsítsa? Szerencsére nemsokára kiderül az ég. A részleges fogyatkozás 9 óra 45 perckor kezdődik. A Nap izzó korongja fokozatosan elsötétedik, majd 11 óra 42 perc 58 másodperckor beáll a teljes fogyatkozás. Szinte visszafojtott lélegzettel vártuk ezt a pillanatot, amikor a vakító korong elsötétedik, és láthatóvá válik a naplégkör legkülső, különböző gázokból és finom porszemekből álló rétege, az ún. napkorona. Ez egész terjedelmében csak teljes napfogyatkozás idején látható. (Az ún. koronográf segítségével azonban a belső korona bármikor tanulmányozha-Próbamegfigyelést végzünk Fiatal hausza nő meredezik az égnek; a bennszülöttek nagy meglepetésére. Az oázis lakói késő délután látnak munkához. A nők feladata a vízhordás, a kertek gondozása, öntözése, a tüzelőfa gyűjtése és a főzés. A férfiak ónérc „kibányászásával" foglalkoznak. Ezek a „bányáknak" nevezett, rendszerint egy ember által kiásott gödrök, teljesen rendszertelenül vannak elszórva a környéken. Napnyugta után fellobbannak a tábortüzek, és megkezdődik a mindennapos esti ünnepély. A földön ülő zenészek kis csoportja mögött a nők alkotnak félkört, velük szemben pedig a férfiak csoportja zárja be a kört. A zenészeket a nők dallal kísérik, a kör közepén pedig egy vagy két férfi táncol. Hátravetett kezükben a tuaregek kardot, a hausszák és a fulbéok pedig botot tartanak. Az ünnepély éjfélig is eltart, azután csend borul a tájra. A főzéssel nincs sok gondunk, ezt bennszülött szakácsunk, Andilo Muhamad végzi. Ebéd- és vacsoratájt sok gyerek ólálkodik táborhelyünk körül, ilyenkor szoktunk ételt osztani a környékbeli családok részére. tó, főként hegyi obszervatóriumokból.) A teljes napfogyatkozás legfeljebb 7,5 percig tart. A csillagásznak bizony nincs sok ideje, hogy a jelenségben gyönyörködjön. Az első másodperctől az utolsóig ki kell használni a rendelkezésre álló rövid időt. Szinte félelmetes, komor éjjeli sötétség borul a tájra. A levegő is. azonnal hűlni kezd, de ezt csak a hőmérő észleli, mi hat műszerünk mögött lázasan dolgozunk, hogy minden tervbe vett feladatot pontosan teljesítsünk. 11 óra 49 perc 43 másodperckor megjelennek a napkorong első fényes sugarai: véget ért a csodálatos és ritka jelenség. Néhány nap múlva búcsút kell venni a tájtól, az emberektől, a többi csillagász-expedíció tagjaitól és Ali Bakutól, a nigeri kormány megbízottjától, aki kényelmünkről, ellátásunkról gondoskodott. Elindultunk ugyanazon az úton, amelyen jöttünk, keresztül a Szaharán, vissza megszokott környezetünkbe a nigeri Air-hegységből - a tátralomnici obszervatóriumba, hogy itthon folytassuk mindennapos munkánkat. A szerző felvételei GENGSZTERGALERI (Folytatás lapunk múlt heti számából.) Néhány héttel a Ján Koronthály vezette, halálos kimenetelű rablótámadás után egy újabb, ugyancsak súlyos következményekkel járó utcai fosztogatás híre terjedt el futótűzként Nové Mesto nad Váhom (Vágújhely) környékén. Az egyre vakmerőbb gengsztergaleri két tizenéves, pontosabban, fiatalkorú tagja — természetesen a Főnök beleegyezésével — egy 81 éves, magányosan élő férfit szemelt ki áldozatául. Az öreg már régebben „megfigyelés“ alatt állt: a rablóbanda néhány tagja — villany- és gázóraleolvasás, vízvezetékszerelés s egyéb ürügy címén — előzetesen több ízben járt a férfi lakásán — és ha már ott voltak, hát sohasem távoztak onnan kisebb-nagyobb „szuvenír“ nélkül... Egyszer tízezer, másszor négyezer, két esetben ezerezer koronát; más alkalmakkor pedig egy arany karórát vagy egyéb „apróságokat“ loptak el tőle! Most pedig, csatlakozást várva, az öreg itt szundikált a vasútállomás várótermében és feltehetően ezúttal is volt nála némi pénz ... A hűvös, esős nyári estén alig járt valaki az utcán, az állomáshoz közeli parkban pedig olyan sötét volt. akár egy zsákban. Egyikük odalépett a bóbiskoló férfihez, óvatosan megrázta a vállát és amikor az fölrebbent álmából, társalgásba kezdett vele. Kiderült, hogy az öregnek még több mint fél órát kell várakoznia, amiig befut a vonatja. A fiatalember — mondván, hogy amúgyis ugyanarra a vonatra várnak — kicsalogatta az öreget egy kis sétára. Néhány lépés után a parkba értek, ahol mindketten hirtelen rátámadtak. Először „csak“ ütlegelték, utána a földre teperték és villámgyorsan megmotozták. A támadók szimata nem csalt: az idős férfinél több mint négyezer koronát találtak! Már éppen kereket oldottak volna a sötétben, amikor a 81 éves ember magához tért kábulatából. Segítségért kiáltott és megpróbált föltápászkodni a földről. A két vagány ekkor egy pillanatra megriadt, de aztán visszanyerték hidegvérüket. Odaugrottak hozzá, újból keményen „megsorozták“ és mert ez sem tűnt elegendőnek az einémításához, hát kíméletlenül agyba-főbe rugdalták. Addig ütötték, rugdosták, amíg újra elvesztette eszméletét; aztán a két garázda fiatalember az esti homályban gyorsan eltűnt, hogy testvériesen megosztozzanak a tekintélyes zsákmányon. Kíméletlen rablótámadásuk tragikus következménnyel járt: a 81 éves férfi öt heti kórházi kezelés után — miután már úgy tűnt, hogy meggyógyul — egy hirtelen beállt rosszabbodás következtében meghalt. (A bírósági tárgyaláson a két fiatalember beismerte tettét, bár abban homlokegyenest eltértek vallomásaik, hogy melyikük is volt az, aki a végzetesnek bizonyuló ütlegeket mérte a garázda rablótámadás idős áldozatára. Abban viszont megegyeztek, hogy nem meggyilkolni akarták az öreget; csupán egérútra volt szükségük, hogy feltűnés nélkül, nyomtalanul eltűnhessenek a tetthelyről.) § § § Az összeszokott geni?sztergaleri további áldozata egy 23 éves fiatalember volt. A pöstényi borozók egyikében észrevették, hogy az illetőnél nagyobb öszszegű pénz van. Megvárták amíg kifizeti számláját és elindul hazafelé. Ekkor a nyomába eredtek, durván megverték és csaknem ezer koronát loptak el tőle. A károsult három heti orvosi kezelésre és táppénzállományra szorult. A vádirat következő pontja egy 58 éves férfi ellen elkövetett rablótámadás részleteiről szól. akitől a megszokott módszerről — kábulatba, sőt, eszméletlenségbe ejtő ütlegeléssel — kereken háromezer koronát zsákmányoltak.. Előfordult, hogy nemcsak esténként, az utcákon vagy árnyas parkokban támadtak kiszemelt áldozataikra, hanem például vonaton is. A Bratislava— Košice-i gyorsvonatban, pontosabban Trnava és Vágújhely között történt, hogy egy befüggönyözött. üres fülkében az utasok egyikére támadtak, akit megfosztották pénztárcájától. A gengsztereknek ezúttal is szerencséjük volt: a támadás áldozata — egy 30 év körüli férfi — épp a fizetését vihette haza, mert jelentős összeg volt nála. Hosszan sorolhatnánk még a hírhedt gengsztergaleri különböző akcióit, melyek skálája az egyszerű tyúklopástól a súlyos testi bántalmazással járó vagy halálos kimenetelű rablótámadásig terjedt ... A helyszűke ellenben szűkszavúságra készteti a riportert, így inkább hadd szóljak még pár szót a vádlottakról, a tárgyalás menetéről s persze — az ítéletekről is. A galerifőnök s így egyben a fővádlott: Ján Koronthály csupán 28 éves, eddig azonban már öt alkalommal állt bíróság előtt. Legutóbbi büntetése is jelentős volt: sorozatos munkakerülésért s élősködésért akkor három évi börtönre ítélték. A törvényszéki orvosszakértők véleménye szerint érzelmileg sivár, agresszív típusú egyén, aki minden cselekedetének tudatában van s ezért bűntetteiért is felelősségre vonható. „Helyettese“, az egy évvel idősebb Mikuláš Krenek sem újonc már a tárgyalóteremben: többször büntették vagyonjogi kihágásokért és eltartási kötelezettségét is elmulasztotta. A 20 éves Milan Toráé közveszélyes munkakerülésért állt már előzőleg bíróság előtt. A rablóbanda többi tagja még jobbára fiatalkorú, így kötelességünk, hogy ne hozzuk nyilvánosságra a neveiket. Elég azonban megjegyezni, hogy egytől-egyik munkaképes és egészséges, jól fejlett fiatalok, akik a becsületes munka helyett egyszerűen a banditizmust választották megélhetési forrásul. A gengsztergaleri fél esztendeig tartotta rettegésben Vágújhely környékét — és hosszas garázdálkodásukat összegezve a vádirat is terjedelmes volt: nem kevesebb mint harmincnyolc pontban foglalta össze a rablóbanda különböző gaztetteit. Ennek megfelelően, természetesen, a bírósági tárgyalás is több hétig tartott, hiszen a vádlottak meghallgatásán és szembesítésén kívül, egy sor bizonyító tanúvallomásra és különböző törvényszéki orvosszakértők bevonására is szükség volt ahhoz, hogy az igazság teljes egészében, illetve a vádlottak bűnrészességének megfelelően bontakozzék ki: s ehhez mérten születtek az ítéletek is. Ján Koronthály kapta a legszigorúbb büntetést: a bíróság tizenöt évi fegyházbüntetésre ítélte és a legsúlyosabb büntetésletöltési kategóriába sorolta. Emellett tízezer korona pénzbírságot rótt rá, és büntetésének letöltése után Koronthályt további három esztendőre gyámhatósági felügyelet alá helyezte. Milan Toráé négy évi. Mikulás Krenek másfél évi szigorított börtönbüntetést kapott; de a bíróság a fiatalkorú tettesekkel szemben sem volt elnézőbb: a legenyhébb ítélet sem volt kevesebb egy esztendei szabadságvesztésnél, s ez — fiatalkorú tettesekről lévén szó — a törvényszék szigorát bizonyítja. Ügy is mondhatnánk, hogy jogos szigorát, hiszen a rendőrkézre került rablóbanda garázdálkodása már-már valóban példátlan méreteket öltött. Az ilyen jelenségek ellen pedig a társadalomnak védekeznie kell. Eleinte ráhatással. neveléssel — és ha ez nem bizonyul eléggé hatékonynak, akkor kemény büntetéssel. BORSAI M. PÉTER 17
