A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-21 / 43. szám
•Ä A KŐBŐR PIKTOR (DÜDOR ISTVÁN KIÁLLÍTÁSÁNAK KAPCSÁN) A fiatal Dúdor István eddigi életének első felét egy dombok közé ékelt, apró gömöri faluban, Deresken élte le. Kamaszfejjel, villanyszerelö-tanoncként határozta el, hogy festő lesz. Nyilvánvalóan azért döntött így, mert érzékeny alkatú ember, aki a világból többet lát, többet érzékel, - így az örömök és keservek váltakozásából többet is akar kifejezni, nagyobb hittel és erővel próbál a bonyolult dolgok és jelenségek között rendet, harmóniát teremteni. Igenám, csakhogy ez Dudornak nem és nem akart sikerülni csavarhúzóval, így nyúlt aztán az ecsethez, ceruzához, mert nem a huzalok érthetetlen kuszasága nyűgözte le, hanem a gömöri táj szépsége, s az akkor Deresken élő Bácskái Béla, a gyakran odalátogató Szabó Gyula, s nem utolsósorban a dereski fazekasmesterek művészete volt az, ami igazán varázslatba ejtette ezt a fiatalembert. Akkor, szinte rögeszmésen a fejébe vette, hogy festő lesz, mert az élmény megfogalmazásának igénye, valamint a két festő, Szabó Gyula és Bocskai Béla festészetének és személyiségének közelsége által ismerte fel az ember önkifejezésének és önmegvalósításának rég sejtett, szépséges lehetőségeit. Ezért érezte úgy, hogy számára is ez az egyetlen út - festeni. Életének második felében Dúdorból országlakó ember lett, mert otthagyván a szülőfalut, úgymond világgá ment, - azért, hogy festő legyen. Bratislavában felvették az Iparművészeti Középiskolába, ahol a szilárd elhatározása ellenése, - vagy talán éppen azért - nem sokáig diákoskodott. Milan Mravec festőművész műtermében lelt otthont, szállásadójának személyében pedig egy újabb mestert, ám az új világot, az új környezetet és újszerűén ihlető szellemi közeget új barátai, a városban élő költők és írók jelentették számára. A hazai magyar lapokban ekkor már gyakran közölték rajzait, miközben a főiskolai felvételekről sorozatosan eltanácsolták, - mondván: érettségi bizonyítvány nélkül csak a legkivételesebb esetekben lehet valakiből főiskolai hallgató. Ekkortájt gyakran hallottuk Dúdortpl, hogy abbahagyja a festészetet. Megmosolyogtuk, tudván, hogy úgysem hagyja abba. 1973-ban felvették a Prági Képzőművészeti Akadémiára. Az iskola tanórai, kivált František Jiroudek, a jeles festő, nemzeti művész úgy vélte, hogy Dúdor elementáris tehetség, akinek nem szabad elkallódni. Dúdor tehát most Prágában él, ott tanulja a festészetet immár hatodik esztendeje. Gyakran megfordul közöttünk itt Bratislavában, nyilván a barátok, a régi szellemi közeg hiányát pótolandó szándékkal. Gyakran hazamegy a szülőfalujába festeni, mert a városban hiányzik az igazi ihlető világ, a gömöri táj, a szülőföld varázsa. Ugyanakkor nem keveset kóborol a csehországi tájakon, mert az ismeretlen világra is kíváncsi. Sokat jár a már mások által sokszor megfestett hangulatos prágai helyeken s a régi témákat a maga nyelvén próbálja újrafogalmazni. Sokat dolgozik az Akadémia műtermében, a diákszálláson. Mindezt azért érdemes felsorolni, mert így soronkövethetők Dúdor témavilágának módosulásai. A legexpresszívebb erejű képek a kollégiumi szobában, esetenként a műteremben kerülnek ki a keze alól, még akkor is, ha azok témájukban gyakran a gömöri nosztalgiákat fogalmazzák, olykor látszólag szélsőséges eszközökkel, mert gyakran a szinte depressziós magány hangulataiban születnek. Ezek a képek hordozzák festészetének legtöbb gondolati értékét. A szülőföld helyszínein festett tájképek is egy sajátos formanyelvű alkotóról vallanak. A prágai és a csehországi témák megintcsak különböznek valamiben többi festményétől, rajzától, ám azokon is ott vannak az ihletett látvány méltó és érdemes megfogalmazásának jelei. A Dunamenti Múzeumban augusztus -szeptember folyamán megrendezett Dúdor-kióllítás anyaga is ezeket a nyomvonalakat követve mutatta be a hazai magyar képzőművészet eddig oly hosszú éveken át „ígéretesnek" titulálgatott fiatal képviselőjét, akit eme első önálló kiállítása után most már az óvatosabb értékelők is nyugodt szívvel nevezhetnek a nevén, illethetnek pontosabb jelzővel. KESZELI FERENC 13