A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-21 / 43. szám
# • • Hazai és külföldi turisták egyegy vidám csoportja halad kényelmesen, árral szemben a sekély vizű Piecky nevű patak, vagy néhány kilométerrel arrébb, a sebesebb folyású és ravaszabb Veľký Sokol ugyancsak meredek sziklákkal határolt keskeny medrében. Jobban mondva, inkább a vízből kiálló köveken lépdelnek - mert itt bizony más út nincs! Lépdelnek s közben ámulattal nézegetik a természet faragta sziklaalakzatok bizarr szépségét. Aki föl akar jutni a hegytetőre, a glaci, lipoveci fennsíkra; föl a hegyi patakok forrásaihoz, annak a mederben kell haladnia. Ez itt amolyan íratlan szabályi Sietek azonban rögtön hozzáfűzni, hogy ennek a gyönyörűséges természeti rezervátumnak éppen a zord sziklák völgyében csobogó patakok kristályos csillogása, a vadul zuhogó vízesések robaja, a keskeny szurdokok romantikája kölcsönöz pótolhatatlan szépséget. És a karsztos kőzetek tölcsérszerü mélyedéseiben: a töbörökben és ravaszlyukakban fürge folyású búvópatakokká változó felszíni vizek sejtelmes zúgása, amint a sziklák repedéseibe tűnve a mélybe vesznek, hogy a kőzetek gyomrában tágas barlangokat, különböző színű cseppköképződményekkel telehintett dómokat és termeket vájjanak; aztán pedig valahol másutt újra a felszínre törjenek .. . Talán már el is találtad, kedves olvasóm, hogy ezúttal a Szepességbe, egészen pontosan a Szlovák-paradicsomba (Slovenský raj); egykori nevén a Szepesi-Cömöri Karszthegységbe kalauzoltalak. Szepességnek ez a messzi földön híres ékessége tulajdonképpen nem fekszik MIKLÓSI PÉTER abban a „szerencsés" helyzetben volt, hogy az idegenforgalmi beruházások zömét az akkoriban még lényegesen ismertebb Magas- és Alacsony-Tátra kapták. Ennek tudható be, hogy a Tátrát manapság számos, légszennyeződés szempontjából káros országút szeli át; hogy különböző betonépítmények és darabos acélkolosszusok zavarják az erdők harmóniáját - míg a Szlovákparadicsom megőrizte eredeti mivoltát és vad szépségét. Amikor aztán egy évtizeddel ezelőtt már elegendő anyagi eszköz állt rendelkezésre ahhoz, hogy az egykori Szepesi-Gömöri Karszthegység is kiépülhessen - a tátrai s egyéb hasonló tapasztalatok tudatában -, az építészek és beruházók már sokkal okosabbak s körültekintőbbek voltak, így történt, hogy az elmúlt évtized jelentős beruházási építkezései ellenére a Szlovák-paradicsom „szive" érintetlen, változatlan maradt. Ez a vadregényes búvópatakokkal, csodás szurdokokkal, utánozhatatlan szépségű kanyonokkal teli vidék ma már három „kapuval" várja látogatóit. A járásszékhely: Spišská Nová Ves (Igió) felöl Čingov (Csingó), Poprád felől Hrabušice, Rozsnyó (Rožňava) felől pedig Mlynky jelenti a néhány szállodával, de főképpen kempingekkel, gépkocsiparkolókkal, üzletekkel, stílusos éttermekkel ellátott felvonulási turistaközpontokat, ahonnan ki-ki a kedve és a hegyi túrákban való jártassága szerint tehet kirándulásokat. Mert itt még egy jókora zuhéval járó zivatar is élmény lehet. .. ■ hanem az ár sodrásával egy irányban „lépdel". És amikor leérve a völgybe kilép a szurdok sziklafalai közül, a széles tisztáson a nap süt, tábortüzek égnek, az emberek napoznak és azt hiszik, hogy egy ilyen csuromvizes alak ügyefogyott jókedvében pottyant a patakba I . . . Ennyi hát egy vérbeli hegyi zivatar. Átélni nem könnyű, elmulasztani viszont örök kár. A Szlovák-paradicsom legtündöklöbb ékessége a Dobsinai Jégbarlang, a világ 14 természeti „különcsodáinak" egyike. Az azonos nevű község lakói ősidőktől fogva „hideg lyuk“ néven ismerték, mígnem 1870 júniusában Ruffinyi Jenő bányamérnök leitárta és leitérképezte a jégbarlangot, melyben a jég térfogatát 125 ezer köbméterre becsülik és vastagsága helyenként a 25 métert is eléri! Megtekintése a köterasszal kezdődik, ahonnan erőteljes sugárban zuhan a mélybe a jégár, nesztelenül iramlik a jéggé dermedt tavacska felé. Találkozásuk azonban fagyosan néma; a viz sem gyűrűzik, egyetlen csöpp sem fröccsen a magasba . . . A falakon sziporkázva világítanak a jég-brilliánsok ezrei, minthacsak egy tékozló nábob vesztette volna el őket... Virágok nélkül is csillogva tündöklik a két mesés jégváza s úgy tűnik: az üvegfúvó mesterek legügyesebbje sokszínű szivárványból fújta őket. A jég és a színek változékony játéka mindez. Ha pedig kilépsz a fagy s a jég örök birodalmából és föllapozod a patinás vendégkönyv sárguló lapjait, túl nagy területen, hiszen nagysága alig haladja meg a 15 000 hektárt. De mintha csak a természet kárpótolni akarta volna területi szűkmarkúságáért, mert szépségében, kirándulási lehetőségeiben, egyedi látnivalóiban bőven kielégíti a paradicsomi édenkert fogalmát. így hát nem is csoda, hogy évente több mint egy millió bel- és külföldi turista érkezik ide, hogy itt töltse hosszabb-rövidebb szabadságát. S éppen ez az, ami egyrészt örömet, másrészt nem kis gondot okoz a másfél évtizede természetvédelmi területté nyilvánított Szlovák-paradicsom gondjait viselő szerveknek. Ám vegyük sorjában a dolgokat! Öröm, hogy fellendült a hazai és külföldi turistaforgalom; öröm, hogy ennyien érdeklődnek e szepességi „édenkert" iránt és az sem kisebb öröm, hogy a huszadik század embere - évtizedekig tartó lekicsinylés után - újra élénken érdeklődik a természet iránt. Gond viszont, hogy a természet felé való fordulás - sajnos - nem jelenti egyben a túlzott kényelemszeretet feladását. Sőt, ellenkezőleg, a modern „turisták" többsége a civilizáció és az otthoni komfort minden vívmányát legszivesebben az erdők kellős közepére vagy a szakadékvölgyek sziklameredélyeinek legtetejére is magával vinné, hiszen - sokak szerint - a hegyi menház mellett várakozó gépkocsi, többcsatornás tévékészülék, villanybojler és öblös karosszék nélkül már nem is élet az élet... Két ellentétes szemlélet éles ütközőpontja ez, amiben - általában - nagyon nehéz mind az őszinte természetbarátok, mind pedig az alkalmi turisták szájízének eleget tenni. Szándékosan hangsúlyozom azt, hogy általában, mert a Szlovák-paradicsom, hál'istennek, ebben is kivétel! Kivétel, mert az ötvenes és hatvanas években Öt, hangos csobogással a mélybe zuhanó vízesés ékesíti a Szlovák-paradicsom egyik legszebb szakadékvölgyét: a Suchá Belát. Többedmagammal, verőfényes napsütésben vágtam neki a podlesoki völgytől egy kőhajitásnyira már meredek sziklákkal szegélyezett szurdoknak. Tréfálkozva, a szelíden csörgedező hegyi patak satnya erejéből gúnyt űzve haladtunk fölfelé a víz medrében kőről köre szökellve. Az út felében járva, az első két szűk, alig egy-másfél méteres sziklanyilásba ágyazott s mintegy félszáz méternyi mélybe zuhogó vízesés mellett elhaladva - ahol csak létra és rögzített lánc segítségével lehet előre jutni -, mármár azon tanakodtunk, hogy a hátralevő vízesések akadályait is könnyűszerrel véve mit csinálunk majd a hegytetőn? Ekkor azonban pillanatok alatt beborult, haragosan dörrent egyet az ég és máris zuhogni kezdett. Zivatar! Csattogtak a villámok, mennydörgött és a zuhogás felhőszakadássá erősödött. Egy sziklamélyedésbe húzódtunk, de mit ér az ilyesmi, ha az égiek haragja féktelen és kereken másfél órát dézsából öntik a vizet?! A legijesztőbb nem is az égzengés, hanem a patak volt: az előbb még békésen csörgedező víz szintje ötven centiméterrel emelkedett! Ellepte a sziklákat, a mederfenék köveit, a gerendafákból tákolt létrák pedig tutajokként úsztak a viz hátán. Félelmetes látvány, de csak addig, amíg az ember nem tudatosítja, hogy egy sziklamélyedésben, bokáig vízben állva mégsem bízhat valami mennyei csodában, hanem dacolva az időjárás haragjával önerejéből kell leérnie a völgybe . . . így hát hol térdig, hol combig, esetleg derékig érő vízben gázol most a patakban; épp csak, hogy most már nem fölfelé, akkor olyan hírességek kézjegyét fedezed föl, mint Petzval József és Nansen, a sarkkutató vagy Jókai Mór és Hviezdoslav . . . Szorosok és szakadékok, vad vízesések és barátságos fennsíkok, szurdokok és búvópatakok képezik a Szepesi-Gömöri Karszthegység természeti kincseit. E több mint kétszáz négyzetkilométernyi terület jövőjéről Fr. BOŽOK mérnökkel, a Spišská Nová Ves-i (Iglói) Jnb alelnökével beszélgetek.- Divatba jött az „édenkertbe" járás.. . - mosolyodik el tréfálkozva az alelnök, de aztán komolyra fordítja a szót. - A szakemberek véleménye szerint napi 85 ezer látogató ellátására képes a Szlovák-paradicsom. A jövőben ennek az adatnak tudatában kell fejlesztenünk járásunk legismertebb idegenforgalmi központját, gondosan ügyelve közben arra, hogy az ősi természet eredetisége érintetlen maradjon.- A peremterületek további kiépítésére gondol?- Elsősorban. Hoteleket, árban könynyen hozzáférhető turistaszállókat és kempingeket tervezünk, de sok még a pótolnivaló a szolgáltatások s a vendéglátóipari egységek bővítésében is. Mindez csak fokozatosan valósítható meg, a Szlovák-paradicsom területrendezési tervének véglegesítése után. Valóban „édenkertté" szeretnénk varázsolni Szlovákiának ezt a szögletét. A természet már réges-régen megtette a magáét, most rajtunk a sor. Valóban igy van, hiszen ki tudná szavakba önteni a Szlovák-paradicsom sok-sok vadregényes látnivalóját... vagy legalább csak elsorolni is mindazt?! LADISLAV DENES felvételei 12
