A Hét 1978/2 (23. évolyam, 27-53. szám)

1978-10-21 / 43. szám

# • • Hazai és külföldi turisták egy- egy vidám csoportja halad kényelme­sen, árral szemben a sekély vizű Piecky nevű patak, vagy néhány kilométerrel arrébb, a sebesebb folyású és rava­szabb Veľký Sokol ugyancsak meredek sziklákkal határolt keskeny medrében. Jobban mondva, inkább a vízből kiálló köveken lépdelnek - mert itt bizony más út nincs! Lépdelnek s közben ámulattal nézegetik a természet farag­ta sziklaalakzatok bizarr szépségét. Aki föl akar jutni a hegytetőre, a glaci, lipoveci fennsíkra; föl a hegyi patakok forrásaihoz, annak a meder­ben kell haladnia. Ez itt amolyan írat­lan szabályi Sietek azonban rögtön hozzáfűzni, hogy ennek a gyönyörűsé­ges természeti rezervátumnak éppen a zord sziklák völgyében csobogó pata­kok kristályos csillogása, a vadul zu­hogó vízesések robaja, a keskeny szur­dokok romantikája kölcsönöz pótolha­tatlan szépséget. És a karsztos kőzetek tölcsérszerü mélyedéseiben: a töbörök- ben és ravaszlyukakban fürge folyású búvópatakokká változó felszíni vizek sejtelmes zúgása, amint a sziklák re­pedéseibe tűnve a mélybe vesznek, hogy a kőzetek gyomrában tágas bar­langokat, különböző színű cseppkökép- ződményekkel telehintett dómokat és termeket vájjanak; aztán pedig valahol másutt újra a felszínre törjenek .. . Talán már el is találtad, kedves olvasóm, hogy ezúttal a Szepességbe, egészen pontosan a Szlovák-paradi­csomba (Slovenský raj); egykori nevén a Szepesi-Cömöri Karszthegységbe ka­lauzoltalak. Szepességnek ez a messzi földön híres ékessége tulajdonképpen nem fekszik MIKLÓSI PÉTER abban a „szerencsés" helyzetben volt, hogy az idegenforgalmi beruházások zömét az akkoriban még lényegesen ismertebb Magas- és Alacsony-Tátra kapták. Ennek tudható be, hogy a Tát­rát manapság számos, légszennyeződés szempontjából káros országút szeli át; hogy különböző betonépítmények és darabos acélkolosszusok zavarják az erdők harmóniáját - míg a Szlovák­paradicsom megőrizte eredeti mivoltát és vad szépségét. Amikor aztán egy évtizeddel ezelőtt már elegendő anyagi eszköz állt rendelkezésre ahhoz, hogy az egykori Szepesi-Gömöri Karszthegy- ség is kiépülhessen - a tátrai s egyéb hasonló tapasztalatok tudatában -, az építészek és beruházók már sokkal okosabbak s körültekintőbbek voltak, így történt, hogy az elmúlt évtized je­lentős beruházási építkezései ellenére a Szlovák-paradicsom „szive" érintet­len, változatlan maradt. Ez a vadregé­nyes búvópatakokkal, csodás szurdo­kokkal, utánozhatatlan szépségű ka­nyonokkal teli vidék ma már három „kapuval" várja látogatóit. A járás- székhely: Spišská Nová Ves (Igió) felöl Čingov (Csingó), Poprád felől Hrabu­šice, Rozsnyó (Rožňava) felől pedig Mlynky jelenti a néhány szállodával, de főképpen kempingekkel, gépkocsipar­kolókkal, üzletekkel, stílusos éttermek­kel ellátott felvonulási turistaközponto­kat, ahonnan ki-ki a kedve és a hegyi túrákban való jártassága szerint tehet kirándulásokat. Mert itt még egy jókora zuhéval járó zivatar is élmény lehet. .. ■ hanem az ár sodrásával egy irányban „lépdel". És amikor leérve a völgybe kilép a szurdok sziklafalai közül, a szé­les tisztáson a nap süt, tábortüzek ég­nek, az emberek napoznak és azt hi­szik, hogy egy ilyen csuromvizes alak ügyefogyott jókedvében pottyant a pa­takba I . . . Ennyi hát egy vérbeli hegyi zivatar. Átélni nem könnyű, elmulasztani viszont örök kár. A Szlovák-paradicsom legtündöklöbb ékessége a Dobsinai Jégbarlang, a vi­lág 14 természeti „különcsodáinak" egyike. Az azonos nevű község lakói ősidőktől fogva „hideg lyuk“ néven ismerték, mígnem 1870 júniusában Ruffinyi Jenő bányamérnök leitárta és leitérképezte a jégbarlangot, melyben a jég térfogatát 125 ezer köbméterre becsülik és vastagsága helyenként a 25 métert is eléri! Megtekintése a köterasszal kezdődik, ahonnan erőteljes sugárban zuhan a mélybe a jégár, nesztelenül iramlik a jéggé dermedt tavacska felé. Találko­zásuk azonban fagyosan néma; a viz sem gyűrűzik, egyetlen csöpp sem fröccsen a magasba . . . A falakon sziporkázva világítanak a jég-brilliánsok ezrei, minthacsak egy tékozló nábob vesztette volna el őket... Virágok nélkül is csillogva tündöklik a két mesés jégváza s úgy tűnik: az üvegfúvó mesterek legügyesebbje sok­színű szivárványból fújta őket. A jég és a színek változékony játéka mindez. Ha pedig kilépsz a fagy s a jég örök birodalmából és föllapozod a pa­tinás vendégkönyv sárguló lapjait, túl nagy területen, hiszen nagysága alig haladja meg a 15 000 hektárt. De mintha csak a természet kárpótolni akarta volna területi szűkmarkúságáért, mert szépségében, kirándulási lehető­ségeiben, egyedi látnivalóiban bőven kielégíti a paradicsomi édenkert fogal­mát. így hát nem is csoda, hogy éven­te több mint egy millió bel- és kül­földi turista érkezik ide, hogy itt töltse hosszabb-rövidebb szabadságát. S ép­pen ez az, ami egyrészt örömet, más­részt nem kis gondot okoz a másfél év­tizede természetvédelmi területté nyil­vánított Szlovák-paradicsom gondjait viselő szerveknek. Ám vegyük sorjában a dolgokat! Öröm, hogy fellendült a hazai és külföldi turistaforgalom; öröm, hogy ennyien érdeklődnek e szepességi „édenkert" iránt és az sem kisebb öröm, hogy a huszadik század embere - évtizedekig tartó lekicsinylés után - újra élénken érdeklődik a természet iránt. Gond viszont, hogy a természet felé való fordulás - sajnos - nem je­lenti egyben a túlzott kényelemszeretet feladását. Sőt, ellenkezőleg, a modern „turisták" többsége a civilizáció és az otthoni komfort minden vívmányát leg- szivesebben az erdők kellős közepére vagy a szakadékvölgyek sziklameredé­lyeinek legtetejére is magával vinné, hiszen - sokak szerint - a hegyi men- ház mellett várakozó gépkocsi, több- csatornás tévékészülék, villanybojler és öblös karosszék nélkül már nem is élet az élet... Két ellentétes szemlélet éles ütközőpontja ez, amiben - általában - nagyon nehéz mind az őszinte termé­szetbarátok, mind pedig az alkalmi turisták szájízének eleget tenni. Szándékosan hangsúlyozom azt, hogy általában, mert a Szlovák-paradicsom, hál'istennek, ebben is kivétel! Kivétel, mert az ötvenes és hatvanas években Öt, hangos csobogással a mélybe zu­hanó vízesés ékesíti a Szlovák-paradi­csom egyik legszebb szakadékvölgyét: a Suchá Belát. Többedmagammal, ve­rőfényes napsütésben vágtam neki a podlesoki völgytől egy kőhajitásnyira már meredek sziklákkal szegélyezett szurdoknak. Tréfálkozva, a szelíden csörgedező hegyi patak satnya erejé­ből gúnyt űzve haladtunk fölfelé a víz medrében kőről köre szökellve. Az út felében járva, az első két szűk, alig egy-másfél méteres sziklanyilásba ágyazott s mintegy félszáz méternyi mélybe zuhogó vízesés mellett elhalad­va - ahol csak létra és rögzített lánc segítségével lehet előre jutni -, már- már azon tanakodtunk, hogy a hátra­levő vízesések akadályait is könnyű­szerrel véve mit csinálunk majd a hegy­tetőn? Ekkor azonban pillanatok alatt be­borult, haragosan dörrent egyet az ég és máris zuhogni kezdett. Zivatar! Csattogtak a villámok, mennydörgött és a zuhogás felhősza­kadássá erősödött. Egy sziklamélyedés­be húzódtunk, de mit ér az ilyesmi, ha az égiek haragja féktelen és kereken másfél órát dézsából öntik a vizet?! A legijesztőbb nem is az égzengés, hanem a patak volt: az előbb még békésen csörgedező víz szintje ötven centiméterrel emelkedett! Ellepte a sziklákat, a mederfenék köveit, a ge­rendafákból tákolt létrák pedig tuta­jokként úsztak a viz hátán. Félelmetes látvány, de csak addig, amíg az ember nem tudatosítja, hogy egy sziklamélye­désben, bokáig vízben állva mégsem bízhat valami mennyei csodában, hanem dacolva az időjárás haragjával önere­jéből kell leérnie a völgybe . . . így hát hol térdig, hol combig, esetleg derékig érő vízben gázol most a patakban; épp csak, hogy most már nem fölfelé, akkor olyan hírességek kézjegyét fede­zed föl, mint Petzval József és Nansen, a sarkkutató vagy Jókai Mór és Hviez­doslav . . . Szorosok és szakadékok, vad vízesések és barátságos fennsíkok, szurdokok és búvópatakok képezik a Szepesi-Gömö­ri Karszthegység természeti kincseit. E több mint kétszáz négyzetkilométer­nyi terület jövőjéről Fr. BOŽOK mér­nökkel, a Spišská Nová Ves-i (Iglói) Jnb alelnökével beszélgetek.- Divatba jött az „édenkertbe" já­rás.. . - mosolyodik el tréfálkozva az alelnök, de aztán komolyra fordítja a szót. - A szakemberek véleménye sze­rint napi 85 ezer látogató ellátására képes a Szlovák-paradicsom. A jövőben ennek az adatnak tudatában kell fej­lesztenünk járásunk legismertebb ide­genforgalmi központját, gondosan ügyelve közben arra, hogy az ősi ter­mészet eredetisége érintetlen marad­jon.- A peremterületek további kiépíté­sére gondol?- Elsősorban. Hoteleket, árban köny- nyen hozzáférhető turistaszállókat és kempingeket tervezünk, de sok még a pótolnivaló a szolgáltatások s a ven­déglátóipari egységek bővítésében is. Mindez csak fokozatosan valósítható meg, a Szlovák-paradicsom terület- rendezési tervének véglegesítése után. Valóban „édenkertté" szeretnénk vará­zsolni Szlovákiának ezt a szögletét. A természet már réges-régen megtette a magáét, most rajtunk a sor. Valóban igy van, hiszen ki tudná szavakba önteni a Szlovák-paradicsom sok-sok vadregényes látnivalóját... vagy legalább csak elsorolni is mind­azt?! LADISLAV DENES felvételei 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom