A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-14 / 42. szám
GÓLYA A VILLANYOSZLOPON ülőfalum Csiliznyárad (Topolovec) lakóinak száma alig haladta meg a hétszázat. Ma sem sokkal több. Határa ugyanannyi hektár föld. Volt, akinek több jutott, másnak semmi sem. Alig harminc éve a falu házainak többsége nádfedeles, sövény vagy mórfalú volt. Villanynak akkor még híre sincs. Egy boltban mérték a petróleumot, kocsikenőcsöt, cukrot, sót, árulták a tehénvakarót, láncot, viharlámpát és egyéb nélkülözhetetlen dolgot. Körös-körül nádas, még a falu közepén is. Kövécshíd, Fődverem, jó költőhelye szárcsának, vadkacsának, vízityúknak. Rikácsoltak a nádiverebek, este bölömbika szólt, fülsiketítőén vartyogtak a békák, csíptek a szúnyogok. Ezekből ma sincs hiány. A föld egyharmadát nem lehetett művelni. Nádas, zsombékos vadvíz, rengeteg madárral, hallal. Jellegzetes fája e tájnak a vastagtörzsű, korhadtbelsejű fűz, ahogy itt nevezik: botlófa. Ma már csak hírmondója akad, kitúrták a buldózerek, akadályozta a nagyüzemi gazdálkodást. Mocsara — mintegy ezer hektárnyi vad terület Bős és Nyárad között. Savanyú füvét legeltették, kaszálták, a sásból kötőt sodortak árpaaratáshoz, a nád pedig több falu házának tetejét födte. Kemény, küzdelmes volt itt az élet. A lomha Duna, mint a gondviselés, teremtett és rombolt, éltetett és áldozatot szedett. A falu határában sok az „örvény”. Másutt túnak mondanák, itt Hóttörvény, Űjörvény, Kerekesörvény. Miért? Választ a kulcsodi gátszakadás ad (1965), melynek helyén tíz-tizenöt méter mély óriási gödröt kotort az örvénylés.-Az örvénytavak sok célt szolgáltak. Bennük lubickoltak nyáron a gyerekek, az öregek is itt mosakodtak le — évente egyszer — tetőtől talpig, lovat és marhát úsztattak, szélükben pedig kender ázott. Télen jeget vágtak rajtuk és karácsony táján vizüket átszűrték hálóval. Táj és ember úgy összenőtt, mint két szimbiózisban élő növény. Egyik a másik nélkül nem létezhetett. „Buta paraszt!” A legmegalázóbb lebecsülés. Azt illették így, ki a legtöbb mesterség művelője volt? Vásznat szőtt, kötelet font meg kosarat, söprűt kötött, falat rakott, tetőt fedett, fúrt-faragott, kenyeret és húst termelt az államnak de esetlen volt, ha megszokott ősi fészkéből kisodorta a vihar. Előfordult pedig többször is. Kellett a szerencsétlen idegen érdekekért ágyútölteléknek, állítottak neki hősök szobrát, pedig csak áldozat volt. Neki a hazája szülőfalut jelentett, zúgó nádast, záporáztatta réteket, vihartépte kazlakat és nádfedelet. A mai nyáradi gyerek nem tudja, hol lakott Grünvald, a szegény zsidó szatócs, aki suszterkodott is a megélhetésért, szégyenkezve hordta a sárga csillagot és sosem jött viszsza a koncentrációs táborból. Meg elnyelte a világégés a huszonkét fiatal katonát is. Minden legszebb korban levő épkézláb férfiembert mundérba bújtattak, csak az „őstermelőket” nem. Az itthon maradott feleségek hatan adtak egy borjút a hadsereg ellátására, nem is volt nekik több. Adták? Rekvirálták tőlük. Mire vége lett a szörnyűségeknek, gyerekeikről leszakadt a ruha. A szájuktól megvont falatot vitték a városba kopott cipőért, viselt kabátért. Ráfogták: feketézik. Bujkált rendőr elől, hazudott a hivatalnak. Még ma is letagadja az összeírok előtt hány tyúkja, kacsája van. Kísért a múlt. Kitől tanult volna haladó eszmét? Ipar nem volt, a forradalom gondolata messze járt tőle. A megyeri kommunistákat alig ismerték páran, csak a háború után kerültek kapcsolatba velük. A filléres, meg a pengős regényből nem gyarapodhatott a tudása. Mi buzdította volna ellenállásra? A leszerelt kristályos rádiók drót nélküli póznái sokáig meredeztek az ég felé. Kenyér sem jutott elég. A búza kifagyott, a tavaszi vetéseket kiégette a szárazság. Nyáron mezítláb járt, télen gumicsizmában, s este forró vízbe mártogatta megfagyott lábát. A gyerek is bőgött, viszket a talpa, kötöttek rá savanyúkáposztát. Iskola csak negyvenhétben nyílt, két évre rá Csilizradványon polgári is, hét falu gyerekeinek. Csilizköz. Ki hallott róla? Ma annál többet emlegetik. Hét falu egy szövetkezet, ötezer hektáros nagyüzem. Hol van már a régi falu? Ki sírja vissza? Talán csak az aki messze került innen; ő is csak emlékét — szegénységét bűn lenne. De vétek elfelejteni azt is, ami szép volt, s ha nem szép, akkor tanulságos. ötvenig még mindig a „főd” az úr. A tulajdonviszony meghatározta a ranglétrát: koldus, pásztor, cseléd, napszámos, tehenes-, ökrös- és lovasgazda. Értelmiség Nyáradon: egy tanító. Jegyző, pap Balonyon, orvos, patikus Bősön lakott. Harminc év alatt a hétszázlakosú faluból kikerült — és zömmel elkerült — közel ötven érettségizett vagy főiskolát végzett fiatal. Nincs már szegény rokon, gazdag rokon, csak emléke él, abból is inkább az, ami fájt. „Napszógálat”: egy napi igáért három napi gyalogmunka; árendás és feles föld, kölcsöntehén, amit a szegény rokon lopva járomba fogott — évekig tartó haragot termett. A napi eseményeket a kocsmában tárgyalják ma is. Ha idegen érkezik, tenyerükre veszik, nem tudják, hogyan kedveskedjenek neki, de elég egy helytelen szó és vége a barátságnak, hamar elfordulnak tőle. Betakarítás, cséplés, erdőlés, nem ment egyedül, az állatot is közös csordában tartották, de hogy megijedtek a szövetkezettől! Aztán gyorsan megszokták. Eleinte vékonyan csordogált a pénz, majd egyre bővebben. Első teendő lett az öreg házak lebontása és újak építése. Legalább egyet meghagyhattak volna az őszi paraszt portákból! A gólya, melyet majdnem úgy tiszteltek, mint az egyiptomiak az íbiszt, a villanyoszlopra szorult. Nincs pajta, nádfedél, bolthajtásos kémény, de a vándormadár hűségesen visszajár. Hordja csőrében a hantot, ha vihar közeleg. Pedig a láp is elfogy már, egyre kevesebb az élelme. Kövécshíd vizét megitta a kanális, nyoma sincs már, pedig harminc éve még halat lehetett fogni benne. Fődvermet kiparcelázzák házhelyeknek. Eltűnik Kisa, Simonrét és Mocsára. A mai gyerek nem lesi kíváncsi szemekkel, mikor bukkan fel a vízitök és tavirózsa közül Tündér Ilona. A zsombékos lapos helyen kövér gabona terem, a kavicsos égevényen fóliasátrak alatt korai zöldség, az üvegházakban télen is óriásira nő a szegfű. Már az első kultúrházra sem sokan emlékeznek, amely valamikor lóistálló volt. A roggyant, három nemzedéket kiszolgált iskola sem áll már. Udvarán új épület, nagybetűs felirattal: MŰVELŐDÉSI OTTHON. Szap és Nyárad egybeépült, öszszeköti őket a korszerű új iskola, emeletes társas házak és a sportpálya, mellette öltözők lelátóval. A sár- és portenger helyén aszfaltutak. A mai fiatal azt sem tudja, mi a sövény meg a sellenc, pedig nagyapja portáját ezek kerítették. Múlt és jelen három évtizedre — három lépésre — egymástól. A múlt a forrás, a jelen a bővizű folyam. Csak arra kell vigyázni, hogy mindkettőnek a vize tiszta maradjon. CSICSAY ALAJOS 1. Pjotr lljics Csajkovszkij, világhírű orosz zeneszerző. Karmesterként szerepelt Moszkván kívül Európa más nagyvárosaiban és New Yorkban is. Mélyen átélte korának tragikus ellentmondásait, belső feszültségét. Alkotó munkásságának legfontosabb vonása a demokratizmus. Zenéjével a tömegekhez szól, anélkül, hogy engedményeket tett volna a művészi igényesség rovására. Nevezzen meg művei közül egyet I A 14. számú képes verseny nyertese: Angyal Anna, Rožňava. Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe 2. A Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság fővárosa. Mai területéről már i. e. 2200-ban megemlékeztek a krónikák, ekkor vándoroltak ide északról az arab törzsek. Szerepe a Szuezi-csatorna megnyitása után nőtt meg számottevően. A város gazdasági életének alapja a kikötő forgalmával összefüggő ipari tevékenység. Mi a főváros neve? 19 KICSODA? VERSENYMICSODA? SZELVÉNY 15
