A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-14 / 42. szám
A szoba tiszta, vaságyas és meglehetősen drága. Még drágább volna, ha külföldiek lennénk, közük velünk. Amit viszont egyáltalán nem értek. Ezzel szemben tisztességes áron olyan jó vacsorát kapunk, hogy azonnal kérjük a panaszkönyvet, ami dicsérőkönyv is egyben, s beleírjuk, hogy ilyen párizsi szeletet csak Párizsban csinálnak. Nem ilyen kedves az a fiatalember, akivel Rimaszombatban délelőtt találkozunk s aki fotóriporterünknek meg akarja tiltani a fényképezést. Egy düledező romházat szeretnénk „lencsevégre" kapni, de ez a szőke fiatalember úgy ugrándozik előttünk, mint a tücsök, hogy igy meg úgy, ő ezt nem tűri, ami akkor is gyanússá tenné a dolgot, ha nem tudnánk, hogy a ház gondatlanság miatt dőlt össze, a csatornaépítők egyszerűen aláástak, kiszedték alóla a talajt. Most ez a szőke pasas azt akarja nekünk bebeszélni, hogy a házat (a Jánosi úton állt), amúgyis le kellett volna bontani. Persze azt ö nem tudhatja, hogy a romra egy kedves rimaszombati rendőr hivta fel a figyelmünket, és arra, hogyan történt az eset. Ennek ellenére sem haragszunk meg az őszi fényben pompázó, csinosodó, szépülő városra, amely már, úgy vettem észre, sokkal tisztább is, mint amikor utoljára (vagy két éve) itt jártam. • • • Tornaija (Šafárikovo) előtt lekanyarodunk a föútról és behajtunk egy szépséges völgybe. Uticélunk Deresk (Drškovce), ott is egy ifjú festönövendék: Dúdor István. Azonban sem öt, sem a szüleit, de még a rokonait sem találjuk otthon: valamennyien Dunaszerdahelyre utaztak a fiú első kiállítására. Ha már itt vagyunk: nézzük meg a falut. Legszívesebben felmásznánk a toronyba, de a sekrestyés közli velünk, hogy a plébános úr engedélye nélkül még a püspököt se engedheti fel a toronyba. Nem marad más hátra, mint hogy lentről szemléljük meg a falut, amelyik olyan kicsi, hogy nemzeti bizottsága sincs, és ahol nyomban feltűnést kelt minden idegen. Egy kis patak szeli át a falut. Kávészinű vizében libák és kacsák fürödnek. A víz kellemetlenül bűzlik. Pirosarcú idősebb ember áll meg mellettünk s nagyot köszön ránk.- Ezt bizony le kell fényképezni! - mondja, mert látja, hogy fényképezzük.- Mi a neve ennek a pataknak?- Hát mi lenne? Patak. De azért név nélkül is érdemes lefényképezni és elküldeni valamelyik újságba. Aztán megírni, hogy ilyen szabályozatlan, gondozatlan patak nincs a világon.- No azért ne túlozzunk. Hátha van?- Hát akkor legalábbis itt, a környéken biztosan nincs.- És... miért nem szabályozzák?- Miért, miért. Mert nincs aki törődjék vele!- Nincsenek a falunak vezetői?- Hogyne lennének! Csak épp a szomszéd faluban a nemzeti bizottságon, ahova tartozunk. Dereskkel a kutya se törődik! A szennyes viz láttán elhisszük, hogy felháborodása jogos. S mert meglehet Deresk egyszer bekerül a művészettörténetbe, já lenne kissé kicsinosítani. Ami nem is lenne túl nehéz, hiszen házai máris csinosak eltekintve a középületektől, például a zárt és üres hnbépülettől és a kocsmától (ami viszont egyáltalán nem üres). Aztán van még Deresken egy hetvenöt éves fazekas, aki nagyszerű cserépedényeket készít, egyebek között köcsögöket. Mi is veszünk egyet-egyet, 19 koronáért. Ugyanilyen köcsögöt látok aztán egy bratislavai boltban százötven koronáért. Tehát végeredményben jó vásár volt. Eltekintve attól, hogy a köcsögöt elveszítettem. E. MEŠKOVA és PRANDL SÁNDOR felvételei MAIRA TELTKARCSÚAK! Azt hiszem, hogy az 1978-as esztendőt aranybetűkkel írják be a sporttörténelembe. Nemcsak a labdarúgó- és egyéb világbajnokságok miatt, hanem mert ez év nyarán alakult meg a CSEMADOK KB, a Csehszlovák Rádió magyar főszerkesztősége és a bratislavai magyar hetilapok focistáinak csapata. Igaz, nem volt vitamentes ez a foci-szövetkezés. Egyesek azt szerették volna, hogy részt vegyen a csapat a Bajnokcsapatok Európa Kupájáért folyó küzdelmekben is. Mások a Brazil-válogatottat kívánták edzőpartnerül. Végül is az az érv döntött, hogy üres a csapat bukszája, sok a teltkarcsú játékos, ezek számára dupla helyet kellene venni a repülőutak során. — Rugdaljátok csak egymás sípcsontját az aranyhomoki strandon és a falusi grundokon —, csillapították a vitatkozókat a fejesek, — elvégre az igazi focista a pokolban is berúgja a maga góljait! Hát így alakult meg a XI. VB évében az a CSEMADOK—Rádió—Hetilapok csapat, amelyről — reméljük — sok jót hallunk még a jövőben. Addig is szemléljük meg szeretettel első edzőmérkőzésükről, a szenei magyar gimnázium tanárai, diákjai elleni meccsükről készített felvételeket és tanulgassuk csatakiáltásaikat, hogy: Hajrá teltkarcsúak! Le a pocakkal! (neumann) Fotó: Kontár Gyula Mindent bele ... A szenciek és a CSEMADOK-Rádió-Hetilapok csapata. A szenciek kék, a mieink piros-fehér mezben. (Csak azok hiányoznak a képről, akik titkolják otthon, hogy ők még focizni is tudnak.)
