A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-14 / 42. szám
KERÉKPÁROS STAFÉTA ötven évvel ezelőtt Gombaszögön alaikult meg a Sarló mozgalom. Innen indulunk kerékpátúrára, hogy elvigyük a „stafétabotot" Örsújfaluba, a művelődési táborba, ahol majd a Sarlóra s az évfordulóra emlékezünk. A gömöri dombokon keresztül száz kilométeres út várt ránk rekkenő hőségben Rappig. Mintegy ötvenen üdvözöltek az ipolyparti sátortáborban. Samarjay Zoli és Pál Sanyi, a két főszervező, akik civilben mérnökök, ismertetik az előttünk álló 350 kilométert. Három napig vendégeskedünk Rappon, s közben elkalandozunk Losoncra Ráday Pál, Kármán József emlékeit kutatva, megnézzük Szabó Gyula hagyatékát a meghitt házban, ahol megannyi remekművet alkotott, özvegye szakértő kalauzolása eligazít. Tízegynéhány kilométer innen Gács, ahol Csontváry patikáriuskodott. Háza már nem emlékeztet sem rá, sem korára. Fent a dombon egy rövid körülpillantás a kastélyra és a környékre, s még jut idő az ógácsi románkori templom megtekintésére is. Este, hogy vendéglátóinknak se maradjunk adósok, táncosaink, zenészeink és irodalmi színpadunk tagjai rögtönzött műsorral kedveskednek. A vasárnap déli jó ebéd helyett Alsósztregovára kerekezünk Madách kastélyához és sírjához, persze a meleg gyógyvízben is megimártózunk egy kicsit. Estére Bussán verünk tábort. Dicséret illeti a falu lakosságát, hogy ízlésesen és szerény kereteikhez mérten gazdagon berendezett néprajzi szobájuk van. Elkelne máshol is az ilyen — mondogattuk, hiszen sok helyen még több megmutatnivaló is lenne. Este újabb népdalokat tanultunk, s másnap folytattuk utunkat az Ipoly mentén. Varbó eldugott helynek tűnik, de néprajzi anyaga és élénk kulturális élete megérdemli a nyilvánosságot. Az esti daloláshoz kétszeresére dagadt a1 tábortűznél melegedők száma, s máig feledhetetlen az ott hallott menyasszonybúcsúztató, amit Gyüre Jánosáé adott elő. Kedden reggel szemerkélő eső és hideg szél ébresztette az 55 kerékpárost és a motorosokat. Hegyes terep állt előttünk, de Zsély után mégis megszánt bennünket a vidék geográfiája. Szklabonyán, ai „Nagy palóc" szülőfalujában nemrég nyitották meg a Mikszáth-házat, persze mindannyian több eredeti emlék bemutatását vártuk, s az emléktábla magyar szövegére nagyobb gondot is fordíthattak volna. Néhány kilométer után ismét az Ipoly mentén haladtunk, majd az ipolykeszi templom megtekintésére fordítottunk néhány percet. Samarjay Zoli, úgy látszik, alaposan felkészült a látnivalókra. Minden omladozó épületről tudott valamit mondani, s akiket érdekelt, szorgalmasan jegyezgettek. Ipolybalogon befejezés előtt áll a románkori templom restaurálása, de azért beengedtek. Tornyán aranyozott korona hirdeti, hogy itt őrizték valamikor a koronázási jelvényeket. Ipolyhídvég és Tesmag között vertük le sátrunkat ezen az estén, már oki magával hordta csigaszorgalommal, mert a többség fedél nélkül didergett, mindaddig, míg a szürkületben meg nem pillantottuk két közeledő reflektor fényét. Alighanem elindult Olivér a kocsijával, szögeztük le örömmel. Magasra szökött aztán a láng meg a jókedv is a helyi bor meg Bodonyi Bandi hegedűjének jóvoltából. Kijöttek közénk Ságról is. Csáky Károly barátunk megismertetett a város történetével, hagyományaival, s egy dalolás szünetében elhangzott a másnapi haditerv: kerekeket olajozni, mert meredek utakra kell számítani. Aki ezt meghallgatta, azt nem érte meglepetés. Felsőszemeréd felé nyikorogtak a kenyérgőzösök, de azért fáradtan is megnéztük a ritkaságszámba menő rovásírásos emléket. Régebbit csak ebben az évben találtak Erdélyben. Már azt hittük, hogy visszafelé csak lefelé megy az út, s milyen csalódás ért Deméndnél s utána is Ipolyszakállasig. Ide hívtuk meg az Ipoly menti írókat találkozóra, de — lévén nyaralási idény - Turczel Lajos és Csontos Vilmos után már többen nem érkeztek. Kellemes estét tölthettünk velük így is, majd a tábortűznél hallgattuk Dobrovolny Antal bácsi betyártörténeteit. Az utolsó emelkedőn átjutva, csütörtökön értünk Zselízre; Schubertra és az évenkénti folklórfesztiválra emlékezve. A Garam mentén haladtunk aztán utolsó táborhelyünk felé, közben nem mulasztottuk el a bényi rotundát sem. Kéménden, a Szerelem szigetén újra előkerült a focilabda, este Dinnyés Jóska tanított meg szép dalaira, innen „ugrottunk át" Esztergomba is. Felidéztük a túra eseményeit, elterveztük, hogy jövőre a Zoboralja és c ''iátyusföld lesz úticélunk. Másnap kegyetlen ellenszél és hatvan kilométer várt ránk. Csatarendben vonultunk a Duna mentén, hogy idejében megérkezzünk az őrsújfalusi tábornyitásra. Bár az időjárás hátráltatott, s a Sarló ünnepi műsora már folyt, ezt megszakítva állhattunk dobogóra, hogy átadjuk gombaszögi stafétánkat, bejelentve, hogy 450 kilométert megtéve épségben, egészségesen és már tapasztaltabban: megérkeztünk. MOLNÁR LÁSZLÓ Urbancsok Egon felvételei Dr. MOLNÁR ISTVÁN TÁJÉKOZTATÓ A NÉPRAJZI TÁRGYAK GYŰJTÉSÉHEZ Ha gyűjtésünk során egy-egy portára, házba belépünk, a háziakhoz — célunk érdekében - közeledjünk a legnagyobb tapintattal. Beszélgetés közben ismételten világosítsuk fel őket látogatásunk, gyűjtőmunkánk céljáról, jelentőségéről. Szerezzük meg bizalmukat, kérezkedjünk be az említett helyekre, s ha hozzájárulásuk után kezünkbe akad egy-egy muzeális jelentőségű tárgy, mutassunk rá, hogy ilyenek érdekelnek. Ezeket mentjük az elkallódástól, elpusztulástól, mert minden ilyen tárgy a művelődéstörténet megírásához mint felbecsülhetetlen értékű „betű" járul hozzá. A rozsdás, szúette tárgy végleg elpusztulhat, de ha átadják a helytörténeti gyűjteménynek, ezzel elsősorban a tudománynak tesznek szolgálatot, de a családnak is, mert a tárgy és a hozzá kapcsolt leírás megőrzi, emlékét a jövő számára. Amikor a bizalom megszerzése után sikerült egy-egy háztáj gyűjteménybe szánt néprajzi tárgyait feltárni, akkor kerítsünk sort a gyűjtőnopló rovatainak kitöltésére. Ehhez kérjük most már az adományozók segítségét. A kérdezést végezzük nagy tapintattal. Az adatközlők - különösen az idősebbek - belemelegedve a tárggyal kapcsolatos emlékek felelevenítésébe, el-elkalandoznak kérdésünk lényegétől. Hallgassuk meg türelemmel, figyelmesen - ha más témára is vonatkoznak -, mert egy-egy kitérő a múlt mélyéről véletlenül kipattanó emlékek rögzítésének talán soha vissza nem térő alkalmát jelenti. Az ilyen adatokat jegyezzük fel a lap aljára, vagy ha csak egyik oldalra írtunk, akkor a szemben levő üres oldalra. Ezt követően aztán ismét visszatérünk a feltett kérdésre. III. Az anyagi kultúra gyűjtendő tárgyai A néprajz az embernek azt a tevékenységkörét, amellyel anyagi szükségleteinek megszerzésére törekszik, gazdálkodásnak nevezi. Ezt a tevékenységet pedig történetisége és jellege szerint általában két nagy ágba: gyűjtögető, illetve zsákmányoló és termelő gazdálkodásra osztja. E két nagy gazdálkodási ág tárgyi anyagának maradéktalan ismertetése külön dolgozatot igényelne. Itt - irányjelzőként - csak néhány jellegzetes tárgyat tudunk felsorolni, de az elégséges lesz ahhoz, hogy gyűjtésünkkor a kezünkbe került egyik vagy másik tárgy hovatartozását felismerhessük. A következőkben megkíséreljük behatolni a két gazdálkodási ág tárgyi világába. A gyűjtögető és zsákmányoló gazdálkodás Ágazatait - mivel azok az őstársadalma-kban a létfenntartás alapvető tevékenységi ágai voltak — ősfoglalkozásoknak is nevezzük. Jelentőségük idővel - a termelőgazdálkodás fokozatos fejlődése következtében -, ha általában csökkent is, de nem tűnt el egészen. Még ma is - eltekintve néhány primitívebb fejlettségi fokon élő elszigetelt népcsoport ilyen formájú gazdálkodásától — a különböző földrajzitermészeti és társadalmi-gazdasági helyzet jellege folytán a termelt javak pótlására szolgáló kiegészítő vagy alkalmi foglalkozásként a földkerekség majd minden népénél valamilyen formában él. Mi elsősorban a földművelő nép rendszeres és alkalmi gyűjtögetésének, zsákmányoló gazdálkodásának régebbi emlékanyagára és ma is élő megnyilvánulási formáinak, eszközanyagának a felkutatására, összegyűjtésére fordítjuk figyelmünket. E gazdálkodási formáik kifejtéséhez a természet három világa: a növény-, ásvány- és állatvilág biztosította a lehetőséget. A növényvilág (erdő, mező, lápo.kmocsarak) természetes eredetű javainak összegyűjtéséhez - a puszta kézen kívül - aránylag kevés eszközt készítettek. Ilyenek az apróbb, zsenge húsú erdei málna, áfonya szedéséhez készített kéreg-kászuk, kosarak, fésűk, virics gyűjtő faedénykék; az ecetnek szedett vadalma, vadvackor összezúzására szolgáló törőbotok, vályúk; a bükkmakkból olajat ütő és préselő szerkezetek; a nád aratására szolgáló kések, kacrok, sarlók, kaszák stb. Az ásvónyvilágból hajdan „rézpor“-t (tinta itatására), s a vulkanikus vidékeken aranyport is gyűjtöttek. Eszközei a törőszerszámok, zúzószerkezetek, az osztályozásukra, illetve mosásukra szolgáló készségek, edények. Figyelmünk terjedjen ki a forrásfoglaló köpükre, csorgófejekre, különösen azokra, amelyek ember- vagy állatfej alakúak. A vadon élő állatvilág zsákmányolásával kapcsolatos tárgyi anyag gyűjtése hálás feladat. E tárgycsoporthoz tartozik a méhészet, halászat, vadászat, népi vadfogás változatos eszközanyaga. Az erdei méhészet emlékei között keressük a vadméh kereső szarukat, odvas farönk darabjaiból készített, s esetleg emberfej alakú köpüket, szalmavagy vesszőkasokat, méhek befogásakor alkalmazott rudakat, lépvágó fűrészeket, viaszpréseket stb. A halászat eszközei közül gyűjtsük be a szigonyokat, horgokat, varsákat, a borító- és emelőhálók változatait, az ezek készítésére alkalmazott eszközöket stb. A madarak, de különösen az emlősök fogása sokféle eszköz, szerkezet megalkotását eredményezte. Néhány ezek közül: hajítófák, botok, villaszerű eszközök, fokosok, parittyák, esetleg az íj és nyíl, borítóketrecek, az íjas és zúzócsapdák rengeteg változata stb. (Folytatjuk) 7
