A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-14 / 42. szám
iaiaottuk «asm üJttijk FOLYÓIRAT Egy elfelejtett orientalista Érdekes cikket olvastunk a bratislavai Nové Slovo 1978. augusztus 3-i számában Kmoskó Mihályról, az „elfelejtett orientalistáról". A cikkíró emlékeztet arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, amely tavaly ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját, ebből az alkalomból több tanulmányt tett közzé. A Keleti Gyűjtemény keretében tizenhat előadásra került sor. Ligeti Lajos dr. Kmoskó Mihály munkásságát és életművét méltatta. Az utóbbi időben az angol, a lengyel és különösen a szovjet történelemtudomány részletesebben foglalkozik Kmoskó professzor műveinek tanulmányozásával. U. N. Gumiljov szovjet orientalista például A kazárok földjének felfedezése című munkájában Kmoskó Mihály kutatásaiba hivatkozik. Kmoskó Mihály 1876. augusztus 29-én született lllaván. Miután hittudományi tanulmányait a bécsi Pazmaneumban befejezte, a bécsi tudományegyetem ösztöndíjával Bejrútba, Jeruzsálembe, majd Oxfordba és Londonba utazott, ahol keleti tanulmányokat folytatott. 1902-től két évet Párizsban töltött. A British Museumban és a párizsi Nemzeti Könyvtárban szíriai kéziratokat tanulmányozott. Már akkor ismertek voltak képességei, s a világ élenjáró orientalistái közé tartozott. Tanulmányainak eredményeit Oriens Christianus, Analecta Syrica és Codicibus Musei Britanici Excerta című műveiben tette közzé. Hazatérve, 1909-ben kinevezték a budapesti egyetemen az ószövetségiszentírástudomány és a héber nyelv nyilvános rendes tanárává. Pesten jelent meg A zsidók politikai története a hellenizmus kezdetén (1906) és Kolozsvárott Hamurabbi törvényei (1911) című tanulmánya. Legjelentősebb műve; Az emberiség első írott szabadságlevele, Budapesten jelent meg 1913-ban. Ez az oklevél Urakaginnak, az i. e. 24. században élt lagoniai királynak szociális, filozófiai, jogi, építészeti és mezőgazdasági reformjait tartalmazza. 1920-ban adta ki A cionista zsidóság törekvése a világuralomra című művét. Ezután újabb tanulmányutat tett a Közel-Keleten, ahol szír tudósokkal találkozott. Visszatérve a magyarság történetével s ezzel kapcsolatban a töröktatár törzsek i. e. 4—9. századi történetével kezdett foglalkozni. E témakörről írt három terjedelmes tanulmánya kéziratában maradt fenn a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában, és még kiadásra vár. —ta— SZÍNHÁZ Operabarátság A Magyar és a Csehszlovák Televízió munkatársainak összefogása eredményeképpen közös operaestre került sor szeptember 10-én a bratislavi Szlovák Nemzeti Színházban. Ez volt a két ország tévéseinek első ilyen közös, koprodukciós rendezvénye. A szándék nyilvánvaló volt: keresztmetszetet akartak adni a Magyar Állami Operaház és a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának repertoárjából — szórakoztató műsor keretében. Az értékes vázlat — gondolok itt a Traviata és a Bohémélet egy-egy részletére — elég szerencsétlenül kisebb jelenetek, balettbetétek vették körül, egy átlagos show-müsorba illő színvonallal. Az operaest olyan-amolyan színvonalát egyes szereplők szerencsés megválasztása, ezek teljesítménye mentette meg. Gondolok itt Melis Györgyre, Tokody Ilonára és Peter Dvorskýra. Melis felszabadultan oldotta lel a légkört. Szövegmondása irigylésre méltó. Nála egy szó sem sikkadt el, ugyanúgy domborodott ki a zenei szöveg is. Tokody Ilona szép hanganyagával méltó partnere volt a fiatal, tehetséges Peter Dvorskýnak. Dvorský csodálatos tenorja elfeledtetett velünk mindent, a világ legjobb operaházának hangulatát varázsolta elénk. Tiszta intonációjával, mély zeneiségével, pontos ritmusával, jó szövegmondásával, intelligens játékával azt nyújtja, amit egy nagy énekestől elvár a közönség. Dvorský a világ bármely neves operaházában megállná a helyét. Ha visszagondolok erre a közös operaestre, azt kell mondanom, egyedül ez a lenyűgöző élmény maradt meg bennem. A két televízió közös rendezvényeinek sora ezzel nem ért véget. A legközelebbi találkozóra Győrben kerül sor. Kiváncsion várjuk az új produkciót, remélve, hogy ezúttal a zenekar is elfogadhatóbb lesz. Hamar Judit HANGLEMEZ Piramis album Nemrég jelent meg a lemezpiacon a húsvétra Ígért új Piramis album. A kemény rockzenét játszó együttes ezúttal sem okozott csalódást. Az előző lemezükkel összehasonlítva az alapstilus változatlan, de az egész lemez anyaga kiforrottabb, egységesebb. Legnagyobb változás a hangszerelésben tapasztalható. Gondosabb, igényesebb lett, kevesebb a szóló, jobban érezhető a közös munka. Leggazdagabbnak a dzseszszes hangvételű Engedj utamra c. számban tűnik. Az új szint jelentő ütőhangszerek is jól illeszkednek be az együttes zenéjébe (Őszintén akarok élni, Engedj utamra). A szövegek a felnőtté válás problémájával foglalkoznak, kifejezik a mai fiatalok érzelemvilágát, a nehézségek leküzdését azonban néhol túl egyszerűnek Írják le. (Soha nem volt ilyen jó neked, Rázd meg magad, ennyi elég, s tedd azt, amit szeretnél:) A többi szám azonban elég jól viszszatükrözi a fiatalok önálló életre, szereiéire vágyódását és hitüket az emberek közötti őszintébb viszonyban. Mint minden kemény rockzenét játszó együttesben, itt is a gitárok és a dob kapják a főszerepet. Gallai Péter azonban igazolja azt a véleményt, hogy Magyarországon egyike a legtehetségesebb billentyűs játékosoknak. Závodi Jánostól kristálytiszta gitárszólót hallhattunk az Engedj utamra c. számban, azonban hajlamos a hatáskeresést előtérbe helyezni a gitárszóló jellegzetes lendületének, feszültségének rovására. Köves Miklós és Som Lajos kiváló ritmusalapot biztosítanak a zenéhez. A sikerben nagy szerepe van Révész Sándornak. Nagyszerű éles hangját jól kamatoztatja ezen a lemezen is. A Piramis nem hódolt be a ma oly divatos monoton diszkózenének, mint ezt tette néhány rangos együttes Magyarországon. A Taurus, Sakk-Matt és a Tűzkerék zenei örökségének folytatója, de magasabb színvonalon. Az új lemezük alapján remélhető, hogy tovább haladnak ezen az úton. Az együttes tagjai kiváló zenészek és képesek arra, hogy rajongóik népes táborát elvezessék az igényesebb rockzene megszereléséhez. Gyurovský László KÖNYV FRIED ISTVÁN - SZAPPANOS BALÁZS: Petőfi-versek elemzése Petőfi életéről és életművéről napjainkig könyvtárnyi terjedelmű szakirodalom jelent meg. A halála óta eltelt közel 130 év során ismert irodalomtörténészek, esztéták, alkotóművészek, sőt a társadalmi haladásért küzdő politikusok is számtalanszor fordultak hozzá: értelmezték és vitatták életművét; elemezték emberi magatartását, gondolatait, kutatták életrajzi adatait. 1972— 73-ban — a költő születésének 50. évfordulójára — a kutatás új lendületet kapott. Olyan friss kutatási eredmények, válogatások, monográfiák jelentek meg, amelyek biztonságos eligazodást tesznek lehetővé nemcsak a kivételes költői mű értékelésében, hanem a refomkor eszmetörténetének bonyolultabb összefüggéseiben is. A Petőfi-versek elemzése című kötet adalékként járul hozzá az eddig kialakult Petőfi-kép gazdagításához. Szándéka szerint módszertani jellegű mű: arra keresi a választ, amint azt a bevezetés is elárulja, hogy miképpen lehet egyetlen költő életművét verselemzések sorozatában bemutatni-: hogyan lehet irodalmi eszközökkel érzékeltetni nemcsak magát a költői kibontakozást, hanem az élet- és pályarajzi, valamint a kortörténeti összefüggéseket is. A könyv első részében Szappanos Balázs egy eddig kevéssé kidolgozott szempontra, a „képszimbolika fejlődésére” figyel. Érzékelteti, hogy Petőfi legalapvetőbb költői képei miképpen jelennek meg már költészete kezdeti periódusában, hogyan jut el a népdaltól a személyes líráig, az alföld költői felfedezésétől a puszta negatív képéig, szabadság-szerelem eszményétől a világforradalom, a szabadságharc legvégső, legtisztább megfogalmazásáig. A kötet második része, Fried István munkája, Petőfi-versek genetikus elemzését tartalmazza. A szerző egy-egy versmotívum létrejöttét egyszerre vizsgálja Petőfi költészetében, a kor társadalmi valóságában, a magyar irodalmi fejlődésben, sőt szükség szerint feltárja a világirodalmi forrásokat is. A két szerző vizsgálati módszerei eltérőek, s így elemzéseikben találhatók felfogásbeli különbségek. A kétféle megközelítési mód azonban, mivel nem törekszik kizárólagosságra, nemcsak megtűri, hanem ki is egészíti egymást. Az elemzésekhez csatolt bibliográfia a Petőfbkulatás mai helyzetét reprezentáló könyv- és tanulmánygyűjteményekkel, folyóiratcikkekkel ismerteti meg az olvasót, mintegy tanácsot adva, mit érdemes leginkább elolvasni Petőfiről. A könyv számos vonatkozásban segítségére lehet az iskolai irodalomtanítás munkájának. Ebben a meggyőződésben ajánljuk a szakos pedagógusok és minden érdeklődő olvasó figyelmébe. Alabán Ferenc HELYREIGAZÍTÁS Lapunk ezévi 38. számában Zalabai Zsigmond Haza, szülőföld, nemzetiség című írásának egyik mondatába sajnálatos hiba csúszott be. A helyes mondat így hangzik: „Az RSZK-ban — mint erre az évkönyv egyik fejezete rámutat — számos nemzetiség él: mintegy két milliónyi magyar, 360 000 német, de található itt ukrán (szláv származású), lipovén és török-tatár népesség is.“ Franciaország első számú közellensége, Jacques Mesrine megszökött az ország legjobban őrzött börtönéből, a párizsi Santéból. Ezután kifosztott egy játékkaszinót. Az elszánt és provokatív magatartású bűnöző most újabb példátlan kihívást produkált. Titkos csatornákon értesítette Isabelle de Wangen újságirónőt, hogy hajlandó rejtekhelyén fogadni és interjút adni számára. A fényképes riport meg is jelent a Paris Matchban. 0 Blackstonban, az amerikai Massachusetts államban egy méh miatt életét vesztette a 72 éves Willim Frey. Halálának valódi oka azonban mégsem a méhecske volt, hanem a figyelmetlenség. Frey úgy járt szerencsétlenül, hogy míg a szabályosan veszteglő gépkocsija mellett állt, elütötte egy másik gépkocsi, amelynek vezetője egy nagy méhet akart agyonütni. A méh életben maradt. 9 A statisztikai adatok szerint a világon jelenleg 336 millió telefonkészülék üzemel. A legszenvedélyesebb telefonálók Brazíliában élnek, ahol egy készülékre átlagosan évi 7574, azaz napi 20 beszélgetés jut. Moritz mindig tartja a „kondiját". Miért? Azért, mert naponta több kilométert kerékpározik, sőt gondozónőjét is szívesen magával viszi. 8
