A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-07 / 41. szám
ZS. NAGY LAJOS A világ bélyegpiacain az utóbbi hónapokban attraktiv - és aránylag drága - bélyegek jelentek meg: nem létező exotikus országok bélyegei. A bélyegeket nyugati üzletemberek bocsájtják ki, a naiv bélyeggyűjtők pedig megvásárolják a drága, de értéktelen „portékát". Felvételünkön: a nem létező Sealand legújabb bélyegei. Első pillantásra nehéz megkülönböztetni a hagyományos vitorlásoktól ezt az újszerű vizi járművet, pedig nem egy, hanem három úszótesttel siklik a vizen. Trimaránokat ma már elég sokfelé építenek a világon, ám a nyolc méter hosszú angol Telstar vitorlás abban Különbözik elődeitől, hogy mindkét oldalán elmozdítható segédúszótestek helyezkednek el. A zendai fogoly is azok közé a filmek közé tartozik, amelyeknek időről időre elkészítik az újabb változatát. A XVIII. században játszódó filmet ezúttal Bécsben forgatják a Wien-film stúdióban, főszereplői Peter Sellers és a 4. számú Mrs. Sellers. Képünkön Lynn Frederic, Peter Sellers huszonhárom éves, svéd származású felesége. o Ingmar Bergman, aki nemrég töltötte be hatvanadik életévét, a müncheni Residenztheaterben színpadra vitte a Három nővér című Csehov-drámát. Ké-Az autóbuszra várnak... pünkön: a müncheni Irina (Christine Buchegger), Olga (Ursula Lingen) és Masa (Christine Ostermeyer). Minden jel arra mutat, hogy elmúlt a nyár és megérkezett az ősz: a turisták azonban még igyekeznek kiélvezni az utolsó meleg napok örömeit. CERUZASOROK ŐSZI TŰNŐDÉS Túl korám érkezett az ősz, de nem váratlanul, sőt, az a gyanúm, hogy már a nyáron is itt bujkált valahol a kertek alatt, mert az idei nyár bizony nagyon ősziesre sikerült, legalábbis erre, mifelénk. Tavaly ilyenkor sokezer fecske gyülekezett a házunk előtti viHanydrótokon, most ők is szinte észrevétlenül, búcsú nélkül hagytak is bennünket, még jó utat se kívánhattunk nekik. Nem tetszik nékem ez az ősz. Virágaim elhervadnok a kertben, de a lugason nem érik, még csak nem is pirosodik a fekete szőlő. Mi lesz, ha beköszöntenek a deres hajnalok? Vagy az ősz se lesz igazi ősz, a tél se valódi tél? Minden elképzelhető, még az is, hogy karácsonyra ingujjban fogunk járni. Az örök természet nem alkalmazkodik a halandó emberhez, s ami a legrosszabb, már az újságírók elképzeléseihez sem. Azt gondoltam például, hogy mivel beköszönt a vénasszonyok nyara, ebből az alkalomból interjút készítek néhány vénasszonnyal, megkérdezem tőlük, hogy érzik magukat ebben a kurta, átmeneti időszakban, nem bántja-e őket a köszvény, a reuma vagy a házsártos menyecske, örülnek-e a szelíd napfénynek, a langyos-kellemes légáramlatoknak? Egyszóval lett volna hozzájuk egynéhány fontos kérdésem. Ezzel szemben mi történt? A vénasszonyok nyara egyszerűen kimaradt ebből az esztendőből, ősz van, szél paskolja a sárguló lombokat, nyoma sincs semmiféle szelíd napfénynek, enyhe légáramlatnak és vénasszonynak. A város utcáin csupa fiatal, pirosarcú, üde nő. Merészen néznek szembe az ősszel és e sorok írójával. Tekintetük csupa mély- és kétértelműség, de a járásuk határozott, öntudatos, ahogy az illik is e század modern leányaihoz. Azzal sem sokat törődnek, ha az őszi szél pajzánul meg-meglibbenti szoknyájukat. S a járdákon, a fal mellé húzódva sem vénosszonyok tipegnek, hanem kedves s kissé rejtélyes mosolyú nagymamák vezetik haza kis unokájukat az iskolából. Vajon mit rejtegetnek kopottas és divatjamúlt táskájuban? Mogyorót vagy csokoládét? Mór a buszmegállónál kiderül: az utóbbit. Erre következtetek a kis lurkó boldog kurjantásaiból s maszatos képe láttán. Még a nap is kisüt egy pillanatra. FEGYVERVASÁRLÁS Nincs fegyvertartási engedélyem, ezért kissé félve írom le ezeket a sorokat, hátha az illetékes hatóság rossz szemmel nézi az ilyesmit, netán még meg is büntet, merthisz nem élünk vadnyugaton, ahol hétköznapi dolog, hogy az emberek csak amúgy ukmukfuk lepattanthatják egymást, sőt, ha kedvük tartja még az államfőt is, s ahol a fegyvereket olyan nyíltan árulják, mint nálunk, mondjuk, a görögdinnyét, azzal a különbséggel, hogy ott a fegyvervásárlás nincs évszakhoz sem kötve. No de mit kertelek: a nyáron vásároltam egy puskát. Bulgáriában természetesen, mert itthon eszembe se jutott volna. Viszont ha már idegen országban jár az ember, hozzon haza valami érdekes dolgot. S van-e érdekesebb dolog egy karcsú, hosszú csövű puskánál? Burgaszban pillantottam meg egy kirakatban, s nyomban elhatároztam, hogy megveszem, kerüljön amennyibe kerül. Nem volt túl drága, ahhoz képest, mint mondottam, karcsú volt és hosszú csövű. Attól féltem, hogy majd hazafelé a vámon ráfizetek erre a fegyvervásárlásra. A vámostiszt meg is kérdezte kinél van fegyver (revolver, kézigránát, atombomba), de én bátran a szemébe néztem és . . . hallgattam. Három határon sikerült így áthoznom a hosszúcsövű ismétlőfegyvert. Azt elfelejtettem mondani, hogy tulajdonképpen nem is magamnak vásároltam én ezt a puskát, hanem Zoli fiamnak szántam ajándékképpen. A viszontlátáskor hát rögtön elővettem a pompás lőfegyvert s átnyújtottam neki. Azt gondoltam, örömében azonnal a nyakamba borul. Ehelyett furcsán félrehúzta a száját, fintorgott, majd kurtán így nyilatkozott:- Bóvli.- Hogyhogy bóvli? - meresztettem rá a szemem mérgesen. - Tudod hány rákiját ihattam volna én e fegyver árán? Legyintett.- Bóvli, ha mondom. Mit kell ezt még magyarázni is. Nézz rá! Szíj helyett aranyozott lánc van rajta. Aztán az a< menekülő szarvas a tusán! Vacakság I- Aztán - kérdem ingerülten - mégis mit kellett volna vásárolnom helyette?- Hát ha már ilyen költségbe verted magad miattam, akkor mondjuk. .. egy igazi puskát. Ezzel a leendő iparművész úr faképnél hagy. Most hát itt ülök, kezemben a burgaszi puskával, amely már nekem is egyre kevésbé tetszik. Dehát egyéb szerszám híján - toliam,, ceruzám nincs, írógépem rossz! - ezzel a puskával rovom ezeket a „ceruzasorokat“. Tudniillik csupán egy puska formájú golyóstoll a szerencsétlen. CSAK EGY POHÁRKÁVAL- Jó napot, doktor úr.- Hozta Isten, Jóska bácsi.- Ahogy tetszett parancsolni, eljöttem a felülvizsgálatra.- Jól tette, Jóska bácsi. Hiszen a legfontosabb az egészség. Vetkőzzön csak le, hadd vizsgálom meg, javult-e az állapota? - Javult, doktor úr, javult. - Az orvosságot pontosan szedte?- Pontosan, ahogy elő tetszett írni.- Nagyon helyes ... Remélem bort nem ivott? Azt szigorúan megtiltottam.- Egy gyűszűnyi nem sok, annyit sem.- Biztos ez, Jóska bácsi?- Úgy éljek én, doktor úr, ha csak egy csöppecskét is ittam.- Derék dolog .. . látom, komolyan veszi a betegségét.- Jaj, pedig de nehéz volt megállnom ... de nagyon nehéz.- Azt meghiszem ... Dehát első az egészség . . . No, hadd látom, mi a helyzet? Igen ... igen ... Nagyon szépen javul. Már alig zörög a tüdeje. Csak így tovább! Két hét múlva kutya baja.- Én is így érzem, doktor úr. Mór most is árkot tudnék ugrani.- Na látja. így van ez, ha betartja az előírásokat. - Kedves doktor úr.. .- Tessék? - Nem engedne meg nekem egy pohánkával?- Szó sem lehet róla.- Olyan jól érzem már magamat. . . Csak egy ici-pici pohánkával kellene. Mert kiszárad a nyeldeklőm.- Egy kis pohárral sem ... Várnia kell még vagy másfél hetet.- A keservét! Akkor legalább mutasson egy dugóhúzót! Dénes Gy. 9
