A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-07 / 41. szám
HALLOTTUK IMSTIJK EJÖTUK Komikus szituációkban bővelkedő összjátékuk találó görbetükröt állít rohanó hétköznapjaink néhány visszás mozzanatának. És ha a film rendezőileg és szerzőileg nem is a legjobbak közül való, Annié Girardot meggyőző játéka mindenképpen megérdemli, hogy együtt fussunk vele, mígnem eléri a boldogságot ... (A film szlovák címe Náhodný sobáš je možný; felvételünkön J. P. Maraille és A. Girardot.) Miklósi Péter KÖNYV FILM Fuss, hogy utolérjelek Napjaink legnépszerűbb és talán valóban legjobb francia filmszínésznője: Annie Girardot gyakori „vendége" a hazai moziknak. A néhány hónapja nálunk is bemutatott Csak egy asszony sikere után, ezekben a hetekben a Fuss, hogy utolérjelek című vígjátékban láthatják újabb színészi bravúrját a nézők. A. Girardot évekkel ezelőtt felejthetetlen alakítást nyújtott az Aggszűz című filmben. Nos, sok tekintetben hasonló szerepet játszik a filmszínházainkban most vetítésre került komédiában is. Ismét egy érett, negyven év körüli nő típusát alakítja, aki őszinte érzelmi kapcsolatba kerül egy férfival .. . Igen ám, csakhogy érdemes-e apróhirdetés útján ismeretséget keresni; az érzelmi fellángolások szemszögéből már „meglett" korban szabad-e, illik-e egyáltalában őszinte szerelemre gondolni?! És ha netán-tán igen úgy miként csiszolódik egymáshoz az egyéni szokásaiban s életstílusában már-már bogarassá vált „ifjú pár"? Lényegében ezekre a köznapi, ám mégis nagyonis egyedi kérdésekre keres választ ez az új francia filmkomédia. Annie Girardot színészi nagyságát bizonyítja, hogy nemcsak hírneves rendezők filmjeiben képes nagyszerű alakításokra, hanem olyan filmekben is, amelyek egyébkén! csak átlagosnak mondhatók. A Fuss, hogy utolérjelek esetében is erről van szó: sem a forgatókönyv szerzője, sem pedig a film rendezője nem tudnak felnőni Girardot színészi nagyságához. Elsősorban az ő érdeme így, hogy erről a filmről mégsem kell elmarasztaló véleményt mondanunk. Spontán, de nem köznapi, az akaratosságtól a kitörő boldogságig széles skálán s gazdagon árnyalt színészi eszközökkel eleveníti meg figuráját. Tehetséges partnere ebben a nemkevésbé magányos férfitípust alakító Jean Pierre Maraille. Hitler sapkája vagy a felejtés kora Mit töröl ki előbb az idő az ember emlékezetéből? A kínokat, a megaláztatást vagy az örömteli eseményeket, a szépet? De lényegretapintóbban kérdezve: Mit akar az ember előbb elfelejteni: a jót vagy a rosszat? A jót nem szeretné, mert a szép emlékeket szívesen fölidézné évtizedek múltán is; a rosszra pedig fátylat borítana minél előbb, de nem tud. A szörnyűségek, a kellemetlen élmények örökké a „vérében", az álmaiban, a jelenében maradnak. De vajon el kell-e felejteni minden embertelenséget, kínszenvedést, arculcsapást? Erre keresi a választ Annie Lauran Hitler sapkája . . . című könyvében, miközben francia deportáltakkal beszélget. Férfiakkal, nőkkel, gyermekekkel, akik éveket, hónapokat éltek le a II. világháború alatt Hitler haláltáboraiban. Egy nő ezt mondja: ...... nem úgy kellene tekinteni a deportálást, mint a múlt egyik arculatát, hanem mint aktuális dolgot, együtt. . . az egész világ borzalmaival. Nem áldozatoknak kell tekinteni bennünket, hanem ellenállóknak, akiknek van mit elmondaniuk...“. A számtalan megszólaltatott deportált közül nem mindenki van ezen a véleményen. Sokan felejtenek, mert „beleőrülök, ha nem borítok fátylat mindenre", mert „felordítok, ha azokra a napokra gondolok", mert „közömbös a világ, úgy sem értik meg, nem hiszik el, mi történt ott", mert ... Úgy vélem, a feledés, a második világégés borzalmainak lefátyolozása nem helyénvaló - és ez a könyv végkicsengése is, mert félő, ha nem él a tudatunkban, nem megtörténteknek véljük, újra bekövetkezhet. De nemcsak azoknak kell emlékezni, akik megmenekültek, hanem azoknak is, akik akkor, utána, tegnap, ma születtek. Azoknak, akik előidézhetik és elszenvedhetik mindazt, amit jó harminc évvel ezelőtt milliónyi ember elszenvedett. És mi, a háború utáni nemzedék emlékezünk, akarjuk-e ismerni, ismerjük-e eléggé az eseményeket? Az írónő francia, német és izraeli tizenéveseket kérdezett: Mit tudnak a táborokban végbement kínzásokról? („Vonalzóval vertek a körmükre", „Levágták a lábukat, aztán fordítva visszaillesztették".) Ki volt Hitler? („Hitler Olaszország elnöke volt", „Fogalmam sincs róla", „Valóban nagy ember volt", „Művelt volt és agyafúrt", „Nagy uralkodó volt".) Lehangolóak a válaszok. Ennyi maradt meg a felszabadult országokban született fiatalok tudatában? Mondjuk, de nem lehet mindenütt és mindenkire ráhúzni ezt az általánosítást. De ha több, ha kevesebb, úgy vélem, semmiképp sem elégséges, amit tudunk. Jó „emlékeztető" ez a könyv, hogy ébren tartsa figyelmünket. - zolczer -BÜKY BÉLA: A beszédtanítás pszichológiája Nem mese az a Frigyes királyról szóló történet, hogy felvilágosult lévén, több tudományos kísérletet végzett. Hogy racionalizmusa mellett háttérbe szorult az emberiessége, arról az a drasztikus kísérlet is tanúskodik, amelyben - feltevése szerint - az ősnyelvet akarta megismerni. Több kisgyermeket a szoptatás befejezése után elzárt a környezettől, és mindent megadott nekik, csak azt tiltotta meg az ápolóknak, hogy beszéljenek előttük. Értelmes szót, de még artikulált hangot sem adott egyik sem, és mindezeken felül értelmileg visszamaradtak, később fiatalon haltak meg. Ez a szomorú kísérlet is igazolja, hogy a beszéd éppúgy a tanulási folyamat eredménye, mint bármi más, ami az emberi lény kultúrált mivoltának megnyilvánulását jellemzi. Ezért fontos ismernünk pedagógusoknak és szülőknek egyaránt a beszédtanítás alapvető fázisait, jegyeit és lehetőségeit. Büky Béla könyve ebben hasznos útmutató. A pszicholingvisztikai elméletek és ismeretek mellett tárgyalja a felnőttek, iskolások beszédét, mint a személyiség markáns jellemzőjét is. Központi helyet foglal el a beszédtanulás és -tanítás legfontosabb szakasza, az iskolás kor előtti időszak. Ekkor sajátítja el a gyermek érzelmi és értelmi fejlődésének alapelemeit, aminek legfontosabb eszköze a nyelv, a beszéd. Hazai megfigyelések is igazolják azt, hogy akivel a szülők többet foglalkoznak és beszélgetnek, az gyorsabban tanul, az iskolában értelmesebbnek bizonyul, míg a bölcsődében vagy gyermekotthonokban nevelkedettek - mivel egy nevelőre több gyerek jut és érzelmileg szegényebb, inkább csak utasító vagy parancsoló szavakat mondanak - szókincse szűkebb, érzelmileg hidegebbek. Büky az anyanyelv tanulásának és tanításának fontosságára hívja fel a figyelmet. Gyermekpszichológiai rendelők szomorú tapasztalatai közé tartozik az a tény, hogy a nem anyanyelvén tanuló gyermek, mivel otthon más nyelven beszél, gyakran már az első osztályban lemarad kortársaitól (érzelmileg és értelmileg egyaránt) s nem egy esetben a kisegítő iskolába kerül. Amennyiben intelligenciájának magasabb szintje révén legyőzi ezt az akadályt, ez a megterhelés a fejlődő idegrendszerben olyan károsodást idéz elő, ami esetleg csak a felnőttkorban jelentkező idegességben, neurózisban mutatható ki. A nyelvi modell helyes elsajátítása és fejlesztése a gyermek- és iskolás kor olyan tényezője, amely tökéletesen csak egy nyelven belül érvényesülhet és hozzájárul a harmonikusan fejlődő személyiség kialakulásához. Ez teszi alkalmassá később az idegen nyelvek elsajátítására, s a kamaszkor után ezen a nyelven való tanulásra. Nemcsak szülők és nevelők érdekét szolgálja ez a könyv, hanem a társadalomét is. (Tankönyvkiadó, Budapest, 1977) Molnár László A spanyol építészek elég furcsa módon tudják felhasználni az előregyártott elemeket. A képünkön látható házakat La Corona városban építették. A Ciné Revue egyik számának címlapján Maria Baxa fényképét közölték, aki a francia filmújság szerint az egyik legérdekesebb, legszebb színésznő. A jugoszláv származású Maria Baxa a közelmúltban Olaszországban Fabio Testi partnernöje volt (Un amore .. ■), majd a Per amore di Poppea cimü filmet forgatta. • „Az a szép, aki kövér" - vallja a Japánban megalakult kövérek klubja mintegy ötszáz főnyi tagsága. A klub elnöke és alapítója Ászéi Kobajasi - sikeres zeneszerző és reklámszöveg-író - maga is 112 kilót nyom, de a tagok között akad olyan is, aki egy kiló híján kétszáz kilós. 8
