A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-10-07 / 41. szám
nek oda. Ez az állapot vezetett a mindennemű kulturális tevékenység megszűnéséhez, a CSEMADOK helyi szervezet felbomlásához. A járási nemzeti bizottságról származó hír szerint kultúrház Gútoron nem is lesz egyhamar. Esetleg majd évek múlva, amikor már minden országút-menti és eldugottabb kocsma új épületbe költözött. És akkor majd megint lesz pezsgő kulturális élet. Mint ahogy már volt is. 1959-től 1967-ig. Amikor Füle Károly pedagógus ide került a, falubai és kezébe vette a dolgokat. Egymást követték a kulturális estek, az esztrádműsorak, az egész estét betöltő színdarabok. Még zenésjáték betanulására is futotta az erejükből (Zeng az erdő). Jó volt a kapcsolatuk a bratislavai magyar gimnázium Forrás színjátszó csoportjával, a pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) CSEMADOK helyi szervezet tagjaival. Kölcsönösen látogatták egymást. Tizenöt-húsz ember teremtett akkor tartalmas közösségi életet, s bizonyítani tudta a CSEMADOK-tagságaok a kulturális élet értelmét. Aztán alábbhagyott a kedv. Olyannyira, hogy a hetvenes évek közepéig megszűnt a helyi szervezet. Már csak a. krónika őrzi az elnökök névsorát: idősb Kaluz Sándor (már nem él), ifjabb Kaluž Sándor (már nagyapa), Nagy Kálmán (alig ötvenévesen tragikus körülmények között meghalt), Füle Károly igazgatótanitó és legutóbb Bogár Anna, aki mivel már végképp nem tudott életet lehelni a haldokló helyi szervezetbe, írásban kérte a feloszláshoz a hozzájárulást. A sok tekintetben érdekes, bájos ősi halászfalu abban is különös, hogy amikor végre kialakult benne az új élet, akkor halt meg a kultúra. Vagy ez a község csak a maga szigorúan meghatározott útján halad? Hajdan halószfalu volt, s ma már nincs halásza... Régebben 15-20 lelkes kultúrmunkása volt, s ma. már egy sincs . . . Higgyük, hogy vannak még tenniakarók Gútoron, csak kedvezőbb körülményekre várnak? .. . MACS JÓZSEF Önmagáért beszél a „kultúra háza" Hamarosan elkészül az új óvoda Dr. MOLNÁR ISTVÁN TÁJÉKOZTATÓ A NÉPRAJZI TÁRGYAK GYŰJTÉSÉHEZ A gyűjtőnapló rovatait a helyszínen kell kitöltenünk. (A 14., 16- 18. pontokat otthon is kitölthetjük. A 4. és 10. pont is későbbre maradhat, ha valamilyen különlegesebb megállapítás ezekkel kapcsolatban nem merült fel.) A megszerzett tárgy eredetére, sorsára, alakulására vonatkozó adatoknak az elhalványult emlékek mélységéből való felszínre hozatala nem mindig könnyű feladat, néha sok időbe telik. Ez a nehézség azonban ne tegyen türelmetlenné. Egyszeri alkalommal inkább gyűjtsünk kevesebb tárgyat, de a tárgy „személyazonossági igazolványát" lelkiismeretesen, a helyszínen írjuk meg. Ne bízzunk semmit emlékezetünkre, még ha úgy érezzük is, hogy - a felsorolt, otthon kiegészíthető pontokon kívül - egyiket-másikat az elmondottakra visszaemlékezve este vagy másnap is kiegészíthetjük. Amikor azonban tettre kerül a dologi gyakran felötlik a bizonytalanság, különösen olyankor, ha egy nap több háznál is voltunk. De még a pontos, lelkiismeretes helyszíni munka esetében is - jegyzeteink későbbi átnézése közben - felfedezhetünk bizonytalanságokat, nem elég világos megfogalmazásokat. Ilyen esetekben kövessük azt a lelkiismereti szabályt, hogy saját magunk által kitalált adatokat még akkor se írjunk naplónkba, ha azok szerintünk ésszerűnek is látszanak. Szoros kötelességünk ilyen esetben, hogy az adatközlőket ismételten felkeressük, s csak a velük újra ellenőrzött adatok tisztázása után egészítsük ki jegyzeteinket. Elv azt is, hogy ha valamelyik kérdésre (pl. a készítő neve, kora, a tárgy készítési helye stb.) semmiképpen sem tudunk feleletet kapni, inkább üresen hagyjuk a rovatot, abban a reményben, hogy majd később - esetleg összehasonlítás által - a hiányt sikerül pótolni. Mindezzel tartozunk a tudományosságnak. 3. Tárgyjelző cédulák előkészítése. Alkalmazásukkal a gyűjtött tárgyak összekeveredését akadályozzuk meg, különösen olyankor, ha egyszerre többen is gyűjtünk. Szabjunk ki kartonból megfelelő számban kb. 4x6 cm-es lemezkéket. Egyik keskenyebbik felüket kis lyukú bőrlyukasztóval üssük át. A lyukakon húzzunk át 25-30 cm hosszúságú vékony cinezett drótdarabokat, hajtsuk kettőbe, s egy-két csavarintással rögzítsük a kartonhoz. A kartonlapocskákat aztán - könnyen szállíthatóságuk és kezelhetőségük végett - fűzzük rá egy vastagabb, szétnyitható drótkarikára, s így vigyük magunkkal. Miután egy leírását befejeztük, a naplóban jelzett sorszámát ráírjuk a tárgylejző cédulára is, a szám alá felírva még a tárgy, az utca (más helység) nevét, a gyűjtés idejét, s a cédulát rákötjük az illető tárgyra. Ha egy helységben valaki csak egyedül gyűjt, akkor a tárgyak sorszámozását 1-től folytatólagosan írja a gyűjtés befejeztéig. Ha több helységben gyűjtünk, akkor minden helységnek külön gyűjtőnaplót készítünk. Ha egy helységben többen gyűjtve a munkát tárgycsoportok szerint oszthatjuk szét, akkor mindenki külön gyűjtőnaplót vezet. A tárgyak sorszámozását mindenki a maga naplója szerint jelzi, de ebben az esetben - a több hasonló sorszámozás közti megkülönböztetésért - a tárgyjelző cédulára a saját nevét is ráírja. Az így megjelölt tárgyakat mindig azonosítani tudjuk naplóinkkal, és sok későbbi bosszúságtól kimélődünk meg. II. A GYŰJTÉS MÓDJA Elöljáróban egy igen lényeges gyűjtési alapkivánalmat kell leszögeznünk, azt ugyanis, hogy a tárgyi kultúra hagyatékának gyűjtésekor - eltérően a régebbi múlt szemléletétől - figyelmünket nem szabad csak a különlegességekre, díszesekre, ritkaságokra fordítanunk. Meg kell menteni a jelentéktelennek látszó egyszerű, általánosan használt tárgyat is, mert egy ilyen példány sokszor mélyebben világit rá egy falu vagy tájegység népének valamilyen életjelenségére, mint a ritka, feltűnő vagy egyedi példány. Egy helységben csak elvétve akadhat olyan lakótelek, ahol valamilyen, elsősorban használati értékét, jelentőségét vesztett tárgyat ne lehetne kapni. Kutassunk a régi házak padlásain - ha még van ilyen -, amelynek zugaiban, a szarufák vagy lécek mögé dugva, beporosodva, elkormosodva, néha egyegy kis múzeumra való anyagot is kaphatunk. (Ha arról értesülünk, hogy egy-egy régi ház lebontásra kerül, félretéve minden sorrendi tervünket, talán soha meg nem bocsátható mulasztást követünk el.) A melléképületek (csűrök, színek, fészerek, sütöházak, nyárikonyhák, istállók) helységeit, padlásait is kutassuk át, ahol néhány még számon tartott tárgy mellett olyanok is előkerülnek, amelyekről tulajdonosuk is már rég megfeledkezett. Olyan családoknál, ahol az elődök hagyatékát jobban megbecsülik, a házbelső is tartogathat számunkra meglepetéseket. Igaz ugyan, hogy az így tudatos céllal őrzött tárgyakat már nehezebben lehet gyűjteményünkbe átjuttatni. (Folytatjuk) 7
