A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-09-30 / 40. szám

Következő számunk tartalmából: J. Keníž: FELDERÍTÖK KÖZÖTT Korcsmáros László: TRÓPUS A BODROGKÖZBEN Mécs József: BÁJOS ŐSI HALÁSZFALU Barsi Imre: VÍZ ALATT ÉS VÖLGY FELETT Pavel Haško: TERMÉSZETVÉDELEM A MAGAS-TÁTRÁBAN Címlapunkon és a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizott­ságának képes hetilapja. Meg­jelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szer­kesztőség: 890 44 Bratislava, Ob­chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS - Ústredná expedí­cia tlače, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem őr­zőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. sínek, akár a gondolatok, túlhaladnak az országhatá­rokon. . . A vasúti csomópontok óriási szívekként lüktetnek: belőlük indulnak ki és ide futnak vissza a sí­nek — óránként az utasok s az áruk fantasztikus tömegét szállítva. Szlová­kiában Bratislava a szív. A szerteága­zó sin-erek innen szaladnak ki a szél­rózsa minden irányába és itt is össz­pontosulnak; a bratiílavai gócponton áthaladó vágányok manapság kétszer­­háromszor annyi embert és többszörö­sen annyi anyagot szállítónak, mint — mondjuk — egy negyed évszázaddal ezelőtt. A vasutasok a vagonok száz­ezreit és tonnák millióit mozgatják éj­­jej-nappa'l, soha el nem apadó folya­matban. Úgy is mondhatnánk, örök vándorlás ban. Az utóbbi évtizedben — főképpen a nemzetközi teherforgalom rohamos bő­vülésével —, vált egyre fontosabbá s ezzel egyben sokkal zsúfoltabbá is a csallóközi rónákon kígyózó Bratislava — Komárom-i, azaz a 37 b jelzésű vo­nal. Az idei Vasutasnap kapcsáin hadd szóljunk hát kissé bővebben erről a va­sútvonalról! Annál is inkább, hogy ez a szakasz ebben az esztendőben ke­rek jubileumát, forgalomba iktatásának 80. évfordulóját ünnepli: az akkori Pozsonyból, a réges-régi talpfákon 1898 tő, hogy munkába is, haza is ponto­san akarnak érni. Pedig néha a forgal­mi szolgálattevőnek valóban minden ügyességére szükség van, hogy szabad utat nyissson egy-egy szerelvény előtt. Lehetséges, hogy a peronokon hosz­­szabb ideig várokozó utasoknak — az állomás egy-egy nyugodtabb órája lát­tán túlzásnok tűnnék az állomásvezető őszinte szavai. . . Nos, állításainak iga­zolásaképpen hadd soroljak fél néhány adatot. Az Újvárosi-pályaudvar napon­ta kereken 200 szerelvényt indít, fogad vagy „csupán" áthaladást biztosít szá­mukra. A pénztárokban havonta 50 000 menetjegyet vásárolnak az utasok, ám ehhez a forgalomhoz még az ugyan­csak ezres tételekben váltott heti- és havijegyeket is hozzá kell adni! Az itt zajló teherforgalom méreteit pedig csak az érti meg, oki azt is tudja, hogy az idei esztendő első hat hónapjában például 97 364 tehervagont kezeltek a kocsirendezők, ami azt jelenti, hogy baleset nélkül kiiktatták vagy ellenke­zőleg, új szerelvényekké csatolták a ko­csiknak ezt a tömegét! Derekas mun­kájuk jutalmaképpen harmadízben nyer­ték el a Bratislava! Vasútforgalmi Kör­zet vörös vándorzászlaját! — Az automatikus reléirányítás sok tekintetben megkönnyíti a munkát, mégis nehéz feladat egy ilyen nagy állo­máson forgalmi szolgálattevőnek lenni. telén indult Dunaszerdahelyen át az el­ső szerelvény Komáromba. . . Szegődjünk hát az első utasok nyo­mába I És bár az akkori, nyikorgó talpfák helyett mát korszerű betonaljak tart­ják a síneket, ebbe az irányba ma is eléggé hosszadalmas az utazás. így hát amíg majd Jókai szülővárosába érünk, bőven lesz alkalmunk a vasuta­sokkal is szót váltani. A bratislavai „nyagyállomástól" mind­össze hat kilométernyi távolságra van az Újvárosi-pályaudvar. Több peronnal, föld alatti folyosókkal ellátott modern állomásépület. Pusztán egy „szépséghi­bája" van: kereken másfél évtizeddel az üzembe helyezése után már kinőtte saját kereteit. Az egyre növekvő for­galom követelményeihez mérten szűk­nek és kicsinek bizonyul, amit csak to­vább nehezít, hogy ez az állomáskörzet is — akárcsak a Csehszlovák Állam­vasutak összes többi részlege — jelen­tős munkaerőhiánnyal küzd. — Kevesebb emberrel, hely- és vá­gányszűkében kell biztonságosan ellát­nunk a folyamatosain sűrűsödő felada­tokat — mondja rögtön a probléma lé­nyegébe vágva Vladimír Kvaltín, állo­másvezető. — Persze, fölösleges tűnő­désre vagy duzzogiásra nincs idő, mert a vonatnak esőben, hóban, ködös zi­mankóban menni kell!... És lehetőleg pontosan, mert egyetlenegy vonatkésés egy sor más menetrendi adatot borít­hat fel. Utasaink között sokan vannak, akik naponta száz kilométernél is na­gyobb távolságot tesznek meg. Érthe-Ezt már a forgalmi szolgálattevő mondja, miközben le nem veszi szemét a berendezésről. Itt kigyullad a piros, ott a zöld. . . Radar segítségével a vona­tokat már kilométerekkel előre „látja" akár a repülőtéri irányítótorony ügye­letese a landoláshoz készülődő gépe­ket. Igen ám, csakhogy mellényúlsz egy gombnak, és bekövetkezik a szerencsét­lenség. . . Itt utasítást utasítás követ, de tévedni nem szobád. Egyszer sem, vé­letlenül sem. És egy-egy csomóponti állomás különösen zsúfolt. Előfordul, hogy három tehervonatot jeleznek és mind egy irányba tart. A forgalmi szol­gálattevőnek pillanatok alatt kell dön­tenie, melyiket ereszti elsőnek tovább: a szénrakományt, a lisztet vagy a zöld­séget? Még ha a legelőnytelenebb helyzetben is von, nyilván a zöldséges­nek kell menni legelőbb!. . . A peronon mikrofon reccsen: indu­lásra készen áll a 11 óra 20 perckor Komáromba induló személyvonat. Ala­posan elbeszélgettük az időt, futnunk kell, hogy elérjük. Igaz, a régi talpfákat betonaljak, a Szeptember 27 — a c: 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom