A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-30 / 40. szám
Következő számunk tartalmából: J. Keníž: FELDERÍTÖK KÖZÖTT Korcsmáros László: TRÓPUS A BODROGKÖZBEN Mécs József: BÁJOS ŐSI HALÁSZFALU Barsi Imre: VÍZ ALATT ÉS VÖLGY FELETT Pavel Haško: TERMÉSZETVÉDELEM A MAGAS-TÁTRÁBAN Címlapunkon és a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS - Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. sínek, akár a gondolatok, túlhaladnak az országhatárokon. . . A vasúti csomópontok óriási szívekként lüktetnek: belőlük indulnak ki és ide futnak vissza a sínek — óránként az utasok s az áruk fantasztikus tömegét szállítva. Szlovákiában Bratislava a szív. A szerteágazó sin-erek innen szaladnak ki a szélrózsa minden irányába és itt is összpontosulnak; a bratiílavai gócponton áthaladó vágányok manapság kétszerháromszor annyi embert és többszörösen annyi anyagot szállítónak, mint — mondjuk — egy negyed évszázaddal ezelőtt. A vasutasok a vagonok százezreit és tonnák millióit mozgatják éjjej-nappa'l, soha el nem apadó folyamatban. Úgy is mondhatnánk, örök vándorlás ban. Az utóbbi évtizedben — főképpen a nemzetközi teherforgalom rohamos bővülésével —, vált egyre fontosabbá s ezzel egyben sokkal zsúfoltabbá is a csallóközi rónákon kígyózó Bratislava — Komárom-i, azaz a 37 b jelzésű vonal. Az idei Vasutasnap kapcsáin hadd szóljunk hát kissé bővebben erről a vasútvonalról! Annál is inkább, hogy ez a szakasz ebben az esztendőben kerek jubileumát, forgalomba iktatásának 80. évfordulóját ünnepli: az akkori Pozsonyból, a réges-régi talpfákon 1898 tő, hogy munkába is, haza is pontosan akarnak érni. Pedig néha a forgalmi szolgálattevőnek valóban minden ügyességére szükség van, hogy szabad utat nyissson egy-egy szerelvény előtt. Lehetséges, hogy a peronokon hoszszabb ideig várokozó utasoknak — az állomás egy-egy nyugodtabb órája láttán túlzásnok tűnnék az állomásvezető őszinte szavai. . . Nos, állításainak igazolásaképpen hadd soroljak fél néhány adatot. Az Újvárosi-pályaudvar naponta kereken 200 szerelvényt indít, fogad vagy „csupán" áthaladást biztosít számukra. A pénztárokban havonta 50 000 menetjegyet vásárolnak az utasok, ám ehhez a forgalomhoz még az ugyancsak ezres tételekben váltott heti- és havijegyeket is hozzá kell adni! Az itt zajló teherforgalom méreteit pedig csak az érti meg, oki azt is tudja, hogy az idei esztendő első hat hónapjában például 97 364 tehervagont kezeltek a kocsirendezők, ami azt jelenti, hogy baleset nélkül kiiktatták vagy ellenkezőleg, új szerelvényekké csatolták a kocsiknak ezt a tömegét! Derekas munkájuk jutalmaképpen harmadízben nyerték el a Bratislava! Vasútforgalmi Körzet vörös vándorzászlaját! — Az automatikus reléirányítás sok tekintetben megkönnyíti a munkát, mégis nehéz feladat egy ilyen nagy állomáson forgalmi szolgálattevőnek lenni. telén indult Dunaszerdahelyen át az első szerelvény Komáromba. . . Szegődjünk hát az első utasok nyomába I És bár az akkori, nyikorgó talpfák helyett mát korszerű betonaljak tartják a síneket, ebbe az irányba ma is eléggé hosszadalmas az utazás. így hát amíg majd Jókai szülővárosába érünk, bőven lesz alkalmunk a vasutasokkal is szót váltani. A bratislavai „nyagyállomástól" mindössze hat kilométernyi távolságra van az Újvárosi-pályaudvar. Több peronnal, föld alatti folyosókkal ellátott modern állomásépület. Pusztán egy „szépséghibája" van: kereken másfél évtizeddel az üzembe helyezése után már kinőtte saját kereteit. Az egyre növekvő forgalom követelményeihez mérten szűknek és kicsinek bizonyul, amit csak tovább nehezít, hogy ez az állomáskörzet is — akárcsak a Csehszlovák Államvasutak összes többi részlege — jelentős munkaerőhiánnyal küzd. — Kevesebb emberrel, hely- és vágányszűkében kell biztonságosan ellátnunk a folyamatosain sűrűsödő feladatokat — mondja rögtön a probléma lényegébe vágva Vladimír Kvaltín, állomásvezető. — Persze, fölösleges tűnődésre vagy duzzogiásra nincs idő, mert a vonatnak esőben, hóban, ködös zimankóban menni kell!... És lehetőleg pontosan, mert egyetlenegy vonatkésés egy sor más menetrendi adatot boríthat fel. Utasaink között sokan vannak, akik naponta száz kilométernél is nagyobb távolságot tesznek meg. Érthe-Ezt már a forgalmi szolgálattevő mondja, miközben le nem veszi szemét a berendezésről. Itt kigyullad a piros, ott a zöld. . . Radar segítségével a vonatokat már kilométerekkel előre „látja" akár a repülőtéri irányítótorony ügyeletese a landoláshoz készülődő gépeket. Igen ám, csakhogy mellényúlsz egy gombnak, és bekövetkezik a szerencsétlenség. . . Itt utasítást utasítás követ, de tévedni nem szobád. Egyszer sem, véletlenül sem. És egy-egy csomóponti állomás különösen zsúfolt. Előfordul, hogy három tehervonatot jeleznek és mind egy irányba tart. A forgalmi szolgálattevőnek pillanatok alatt kell döntenie, melyiket ereszti elsőnek tovább: a szénrakományt, a lisztet vagy a zöldséget? Még ha a legelőnytelenebb helyzetben is von, nyilván a zöldségesnek kell menni legelőbb!. . . A peronon mikrofon reccsen: indulásra készen áll a 11 óra 20 perckor Komáromba induló személyvonat. Alaposan elbeszélgettük az időt, futnunk kell, hogy elérjük. Igaz, a régi talpfákat betonaljak, a Szeptember 27 — a c: 2