A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-23 / 39. szám
Nincs szünet, nincs megállás Nincs szünete a CSEMADOK szervezeteiben folyó kulturális munkának. Azt hinné az ember, hogy nyáron teljesen megbénul a tevékenység. Nemcsak a tanító, de az önkéntes közművelődési dolgozó is kifújja magát egy kicsit. Persze, mindez távolról sincs így. Gondoljunk csak a zselizi (Želiezovce) Országos Népművészeti Fesztiválra, a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepségre, a járási dal- és táncünnepélyekre és a helyi CSEMADOK-napokra. Rengeteg embert, csoportot foglalkoztatnak ezek a rendezvények, és nagyon sok szervezőt, akiknek az erőfeszítéseit, fáradozásait nem is jut eszünkbe méltányolni, amikor a műsorokban gyönyörködünk. Ninos szünet, nincs megállás a négy évszak egyikében sem. A szövetségnek egész évre szóló gazdag programja van, s az abban foglaltak irányt szabnak a járási bizottságok és a helyi szervezetek munkájának. Az őszi hónapok legelején például újra napirendre kerülnek a fontos közművelődési tennivalók. Ilyenek történetesen az évfordulókra való gondos felkészülés, a közművelődési klubok jelenlegi hálózatának bővítése, irodalomnépszerűsítő előadások tartása, író-olvasó találkozók szervezése könyvtárakkal, illetve könyvesboltokkal közösen, a Kazinczy Nyelvművelő Napok előkészítése, megrendezése, a néprajzi gyűjtés folytatása, a különféle amatőr csoportok még igényesebb munkájának biztosítása stb. Hosszan lehetne még sorolni a szövetség központi, járási és helyi szervei előtt álló kulturális feladatokat, de most nem az a célom, hogy az 1978. évi munkatervet ismertessem. Azokról szeretnék szólni, akik a különböző akciókat kezdeményezik, szervezik, irányítják és megvalósítják. A közművelődési dolgozókról, akik nem sajnálják a fáradságot, az egyéni célokra is kihasználható szabad időt, jönnek és mennek, társakat keresnek, barátokat, ismerősöket nyernek meg a gondolatnak, közművelődési gondjaink vállalásának. Az ő lelkes tenniakarásuk és tevékenységük eredményeként gyúl ki a fény esténként művelődési otthonokban, kulturális termekben. Próbál, gyakorol a színjátszó csoport, az énekkar, az irodalmi színpad, a tánccsoport, s ezek a kisebb-nagyobb közösségek összeforrottan járják a maguk útját, önmaguk számára is szép s nem kevésbé értékes szórakozást találva mások neveléséhez, szórakoztatásához. A próbák szinte soha nem folynak simán, zökkenőmentesen. A legkisebb látható, lemérhető eredménynek is óriási fáradság az ára. Mégsincs megtorpanás, szívvel-lélekkel vállalják a legnehezebb feladatokat is fiatalok és idősek, nők, és férfiak, gyakran még a sokgyermekes családanyák is. önként, ügybuzgalomból, a tenni- és teremteniakarás szenvedélyével. S elégedettek önmagukkal, munkájukkal, ha a közönségnek, falu- és városközösségnek tetszik, amit csinálnak. A taps, az önfeledt nevetés, a mosoly, a kacagás, a lélek legmélyebb rétegeibe ható komolyság, a felfrissülés, a megnyugvás, a kikapcsolódás, egyszóval a hallgatóság viselkedése feledteti az előzményeket, a verejtéket, az ideggyötrő kimerültséget, a próbákkal járó idegességet és ingerültséget. Ha a fellépés, az új műsor bemutatása sikerült, egyének és csoportok elérték, amit amatőr szinten elérhettek, s boldogan vehetik tudomásul, hogy munkájuknak, fáradozásuknak értelme van. Készülhetnek újabb műsorok betanulására, újabb fellépésekre. Vagyis kezdődhet minden elölről. A darabválasztás, az újabb irodalmi színpadi összeállítás, az újabb tánckoreográfia megszerzése és begyakorlása, az újabb énekkari mű betanulása, az újabb próbák és összejövetelek időpontjának meghatározása stb. S teszik ezt azért, hogy falvainkban és városainkban színesebb, eseménydúsabb legyen az élet! Persze a CSEMADOK szervezeteiben az említettnél jóval sokrétűbb kulturális tevékenység folyik. És ez teljesen érthető. Mindenki nem táncolhat, színdarabot sem tanulhat, irodalmi színpadi tevékenységet sem folytathat, nem is énekelhet. Sokan néprajzi, történelmi-honismereti körökben, nyelvi bizottságban tevékenykednek, s többen irodalmat, irodalmi műveket népszerűsítenek, tudományos-műszaki ismereteket terjesztenek, aktuális bel- és külpolitikai témákat ismertetnek meg az érdeklődőkkel. Valamiféle fontossági sorrend felállítása szóba sem jöhet. Nincs rá szükség. Hasznos minden tevékenység, amelyet egyének és csoportok önmaguk és mások művelése érdekében tesznek. Benne vagyunk az őszben. Rövidülnek a napok, hosszabbodnak az esték. Az önkéntes közművelődési dolgozók, egyének és csoportok, valamint vezetőik újra megkezdik, illetve folytatják azt, amit évről évre ismétlődőn, de az előző esztendőknél jóval igényesebben végeznek. Százak és ezrek lelkes, önfeláldozó munkáját koronázza majd újabb siker, illeti elismerés, megbecsülés. MACS JÓZSEF VÁR A KÖNYVTÁR A tanulásban sok segítséget nyújtó könyvek, kötelező olvasmányok iránt nagyobb lett az érdeklődés, mint a nyár folyamán. Talán vannak, akik nem tudják, hogy ezeket meg lehet találni a közkönyvtárakban és ki lehet őket kölcsönözni. Az érsekújvári (Nové Zámky) Járási Könyvtár új épületbe költözött s ott várja a látogatókat, olvasókat, akik negyven ezer kötet között válogathatnak és százhúsz különféle újság, folyóirat áll rendelkezésükre. Ezeket is ki lehet kölcsönözni. Könyvtárunk elsősorban esti levelezői tagozatokon tanulóknak nyújt segítséget azzal, hogy a keresett szakkönyveket más könyvtárakból is biztosítani tudja. Tagsági díj ellenében mindenkinek módjában áll könyvtárunk szolgálatait igénybe venni, ahol mindenkit szeretettel várunk. BLEZSÁK JUDIT Dr ......... TÁJÉKOZTATÓ a néprajzi tárgyak gyűjtéséhez A CSEMADOK KB Elnöksége legutóbbi ülésén behatóan foglalkozott a néprajzi gyűjtés helyzetével, s megállapította, hogy a jelentős fejlődés ellenére sem lehetünk elégedettek. Sok helyen ösztönös, rendszertelen a gyűjtés, másutt a néprajzi értékek, tárgyak hevernek parlagon. Önkéntes gyűjtőknek akarunk segíteni dr. Molnár István Tájékoztató a néprajzi tárgyak gyűjtéséhez című figyelemre méltó tanulmányának a közlésével. Napjainkban nálunk is — miként a világon többfelé — a népi kultúra alkotásai iránt egyre fokozódik az érdeklődés. Ez önmagában örvendetes jelenség, de -nyugtalanságra ad okot, hogy a népi műveltség eredeti tárgyi hagyatékának „érdekesség" és dísztárgyként való gyűjtése széles körű „divattá" is lett, s már egyenesen káros tevékenységnek tekinthető, hogy számosán üzérkedési céllal falvainkból a jóhiszemű, vagy értékeik jelentőségét nem ismerő néptől anyagi művelődésének pótolhatatlan értékeit harácsolja el. Azonban — szerencsére — egyre szaporodik azoknak a száma, s főképpen a vidéken, falvainkon élő értelmiségiek közt, akik tudatában vannak a népi életet tükröző művelődési hagyaték valódi jelentőségének, a jelent és a jövőt szolgáló szerepének, s ezért a környezetükben fellelhető népi alkotásokat igyekeznek megmenteni a pusztulástól, elkallódástól, elidegenítéstől. E jó szándékú törekvés mellett azonban — azért, hogy az összegyűlő anyag egy-egy falu múzeuma megszervezésének alapját képezhesse és így a néprajztudományt is szolgálhassa — némi szakismeret megszerzésére is szükség von. E rövid tájékoztató vezérvonal szeretne lenni azok kezében, akik a gyűjtőszenvedélyt a tudomány szolgálatába állítva helységük néprajzi sajátosságait megőrző és bemutató kis múzeumot szeretnének létrehozni. De talán azoknak is figyelmeztetésül szolgálhat, akik eddig közömbösen nézték, hogy környezetükből jelentős néprajzi dokumentumok avatatlanak kezére kerülnek. A néprajztudomány — egyetemes, általános vonatkozású egyéb céljai mellett — a parasztság kultúrájának, társadalmi életének a kutatója. Feltárt eredményeivel a népnek egy adott koiszakra jellemző anyagi és szellemi művelődését van hivatva bemutatni, így a történeti valóságnak olyan jelenségeivel foglalkozik, amelyek szociálisan jellemzőek, s e kutatási sajátosságaiért a történettudományok sorába tartozik. Ez a helyzete szabja meg korszerű vizsgálati módszerét is, amelynek vezérfonala az, hogy a néprajzi elemeket és jelenségeket nem objektivista módon, elvonatkoztató tton, hanem a nép mindenkori gazdasági és társadalmi életével szoros kapcsolatban tanulmányozza. Ezt a kívánalmat szaktudományunk saroktétele így fogalmazza meg: „A néprajznak a népről szóló tudománynak kell lennie és a népet kell szolgálnia." A néprajztudomány csak cikkor tud e feladatnak eleget tenni, ha rendelkezésére áll o népélet jelenségeit mozgató okok, a bennük felismerhető törvényszerűségek megállapításához szükséges tárgyi és szellemi anyag. Ennek a néprajzi anyagnak rendszeres és minél maradéktalanabb összegyűjtése igen sürgős feladatunk. Sürgős, mert társadalmunk gazdasági és szellemi fejlődése az utóbbi évtizedekben ugrásszerűen meggyorsult, s következményeként a tegnap még általánosan használt gazdasági és egyéb eszközök, továbbá a szellemi művelődés anyaga — a társadalom szelektáló tevékenysége következtében — szinte szemünk láttára, egyik napról a másikra elévül. Fokozott mértékben hat ez a folyamat a népműveltség anyagitárgyi javainak hagyatékára. Ezért úgy véljük, hogy o néprajzi kutatóterület két nagy együttese — a szellemi és tárgyi néprajz — területén végzendő „leletmentő" munkában figyelmünkéi elsősorban a népi kultúrából gyorsabban eltűnő tárgyi elemek felkutatására, összegyűjtésére érdemes fordítanunk. Természetesen foglalkozunk emellett a szellemi kincsek tárolásával is, de e téren már sokkal előnyösebb helyzetben vagyunk. Ugyanis a szellemi hagyományok elhalványulásának üteme lassúbb, másrészt pedig folklórkutatásunknak régi idők óta sokkal mélyebb gyökerei és átfogóbb eredményei vannak. Felvetődik most már a kérdés, hogy különösen a népi műveltség anyagi emlékeinek sürgős összegyűjtését miképpen lehetne megoldani. Meglévő múzeumaink között kevés van kimondottan néprajzra szakosítva. A vegyes profilú kisebb vidéki múzeumok között már többen működik néprajzi osztály is, de szűk személyzeti keretükben igen kevés a néprajzzal foglalkozó szakember. Ezek — bármennyire tudatában is vannak a teendők fontosságának és sürgősségének — a népi kultúra egész kincsestárának a felmérését nem tudják elvégezni. Ezért segítségre, összefogásra van szükség. Az ősi és a ma is még élő vagy keletkező kincseink szakszerű összegyűjtését, rögzítését mindenütt társadalmi tevékenység támogathatja. A gyűjtés azonban nagy tudományos felelősséggé! jár. Azoknak, akik ebben a munkában részt vesznek, ezt a vezető szempontot ismerniök kell. Elméletileg megalapozott, körültekintő, a célt és a módszert ismerő rendszeres, kitartó munkát kíván. (Folytatjuk) 7
