A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-09-02 / 36. szám
MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE 1890-1918 Két évvel ezelőtt ismertettük az Irodalmi Szemlében (1976/9. sz.) a Magyarország története című — tízkötetesre tervezett — kiadvány VIII. kötetét, amely az 1918—1945 közti időszakkal foglalkozott. Amikor méltattuk az Akadémiai Kiadó nagyszabású vállalkozását, megemlékeztünk a korábbi művekről is, Pray György História regum Hungáriáé című — ma is haszonnal forgatható — munkájától kezdve egészen a közismert Hóman-Szekfű féle nyolckötetes Magyar történetig. Az említett szerzők az első világháború kitörésével zárták munkájukat, ezért érthető volt a budapesti Akadémiai Kiadó azon elgondolása, hogy a Magyarország története című munka köteteit nem időrendben jelenteti meg, hanem először is a legújabb korral foglalkozókat adja ki. Ezért látott legelőször nyomdafestéket a VIII. kötet, amely Magyarország történetét az Osztrák—Magyar Monarchiából való kiválásától egészen az ellenforradalmi rendszer bukásáig tárgyalja. A most megjelent VII. kötet — gyakorlatiasan két részbe kötve — Tisza Kálmán kormányának lemondásától egészén az első világháború végéig tárgyalja Magyarország történetét. A kötet főszerkesztője Hanák Péter, szerkesztője Mucsi Ferenc — ők egyúttal a kötet szerzői is —, további szerzők pedig Diószegi István, Dolmányos István, Erényi Tibor, Galántai József, Katus László, Pölöskei Ferenc, Szabó Miklós és Vörös Antal. A lektorálás, a képanyag összegyűjtése, a térképek összeállítása, a bibliográfiai tájékoztató stb. elkészítése további szakemberek közreműködését vette igénybe. Huszonhárom évvel az osztrák— magyar kiegyezés után az volt a helyzet, hogy a Birodalmi Tanácsban képviselt királyságok és tartományok (Ciszlajtánia), illetve az Osztrák Császárság valamint a Magyar Királyság két külön államközigazgatási egységet képezett, közös külügy-, hadügy- és pénzügyminisztériummal. Hasonló reál- és perszonálunióra több példa is volt a történelemben, így Lengyelország és Litvánia, majd Svédország és Norvégia is közös uralkodó alatt, idegen államokkal szemben egységesen lépett fel. 1878 óta osztrák— magyar megszállás és közigazgatás alatt volt Bosznia-Hercegovina, amely névleg a török szultáné maradt. Ezt a területet 1908-ban a Monarchia jogilag is annektálta, és az első világháború végéig Ausztria és Magyarország közös protektorátusa maradt, amelyet a Bécsben székelő közös pénzügyminiszter igazgatott. A Monarchia által kiürített novibazári szandzsákot az első balkáni háborúban Szerbia és Montenegró vették birtokukba. A Magyar Királyságon belül speciális helyzete volt a saját tartományi kormánnyal és horvát-szerb hivatalos nyelvvel rendelkező Horvát-Szlavonországnak. A közös hadsereg egységét nem utolsósorban a német szolgálati nyelv fenntartása biztosította. Gyarmata nem volt a Monarchiának, csupán Kínától bérelt koncessziós területet Csing-Tauban, amelyet aztán az első világháború kezdetén a japánok elfoglaltak. Ennyit a történettudományokban kevésbé jártas olvasó tájékoztatására, mielőtt a Magyarország története VII. kötetét kezébe veszi. (Főleg az ifjabb generáció ismeretei eléggé hiányosak, ha társadalomtudományi kérdésekről van szó.) A kötetet megnyitó előszó és bevezetés után tizenöt fejezetben ismerkedünk meg a könyv tulajdonképpeni tartalmával (Társadalmi és politikai küzdelmek az 1890-es évek első felében; A dualizmus válságának kezdetei a 19. század végén; Az Osztrák—Magyar Monarchia külpolitikája a századfordulón; Magyarország gazdasági fejlődése; Magyarország társadalma a századforduló idején; A belpolitikai ellentétek kiéleződése a századelőn; Az 1905— 1906. évi politikai válság; A koalíció kormányzatának első szakasza; A demokratikus ellenzék küzdelmei a rendszer ellen; A koalíciós kormány válsága és bukása; Magyarország az első világháború előtti években; Politikai gondolkodás és kultúra Magyarországon a dualizmus utolsó negyedszázadában; A nemzetiségi kérdés és Horvátország története; Az Osztrák—Magyar Monarchia külpolitikája az első világháború előtt; Magyarország az első világháborúban). Időrendi áttekintés, források és feldolgozások ismertetése (84 oldal!), személynév és helységmutató, képek és térképek, táblázatok és ábrák jegyzéke zárja le a kötetet. A szerzők általában egyenletes színvonalú fejezetekkel járultak hozzá a gyűjteményes kötethez és kissé nehéz megítélni, melyikük tett ki a legjobban magáért. Talán Erényi Tibort és Katus Lászlót kellene közülük kiemelni. A közoktatásról szólva meg kell jegyezni, hogy az egykori Magyar Királyságnak nem négy egyeteme volt, hanem öt (Budapest, Kolozsvár, Pozsony, Debrecen, az ötödik Zágrábban nyílt meg 1874-ben, horvát előadási nyelvvel). Amivel nem vagyunk megelégedve, az a világháborúról szóló fejezet. Az itt található apróbb felületességeket és kihagyásokat ki lehetett volna küszöbölni, ha külön hadtörténész lektorálja. Most csak azt akarjuk leszögezni, hogy a szerzőnek illett volna többet foglalkozni a bukaresti békeszerződéssel és az azt megelőző erdélyi hadműveletekkel. Nem jó hatást kelt, ha még a Révai-lexikonban is több adatot találni ezekre vonatkozólag. A bufteai és bukaresti békeszerződésre vonatkozó irodalomra semmiféle hivatkozás nem található. Ez a kérdés — a breszt-litovszki béketárgyalásokkal ellentétben — nincs eléggé feldolgozva. A budapesti Hadtörténelmi Levéltárban egyébként megtalálható Rudolf Kissling idevágó feldolgozása, amelyhez még kutató nem nyúlt. A térképek összeállítója és készítője nem vette figyelembe a Pesti Hírlap 1919 évi naptárában található térképeket, amelyek egyikén a bukaresti békeszerződésben megjelölt határvonalak elég jól meg vannak rajzolva. (Az 1212— 1213. oldal közt lévő térképen e határváltozásokat csak Bukovinánál és Dobrudzsában lehet jól követni, de nem a Kárpátok mentén!) A Galántai József által írt fejezetből — s ennélfogva a névmutatóból is — néhány történelmi jelentőségű név hiányzik. Tomáš Garrigue Masaryk nevét mindenütt hibásan, Masarýknak szedték, viszont a keresztnévről lehagyták az ékezetet. A VI. kötet anyaga (1848—1890) már kész és a közeljövőben meg fog jelenni. Főszerkesztője Kovács Endre, aki 1938-ig a szlovák főváros reálgimnáziumban tanított, majd Érsekújvárra került és végül Budapesten kötött ki, ahol a legtekintélyesebb magyar történészek közé számít. Aki a VII. kötet után a VI.-at is megszerzi, teljes áttekintést kap Ferenc József korszakáról. Ferenc József nevelői még személyesen ismerték Napóleont, ő maga — Ferenc József — pedig, uralkodása utolsó éveiben mór hallott Leninről és Trockijról. A feudalizmus bukásának kortanúja volt és mindössze egy év hiányzott ahhoz, hogy tudomást vegyen egy szocialista társadalmi renden alapuló állam megalakulásáról. Utódja, I. Károly (mint magyar király e néven a negyedik) megbízottai még a győztes pozíciójában tárgyaltak az oroszokkal és a románokkal, a hangot azonban a németek vitték. Az 1818 őszén bekövetkezett katonai összeomlást lezáró páduai fegyverszüneti egyezményt még az osztrák-magyar hadsereg főparancsnoksága nevében írták alá, a békefeltételeket azonban már az önálló és független osztrák és magyar államnak prezentálták. Ez azonban már nem a VII. kötet anyagához tartozik. Az egyes szerzők megállapításaival vitatkozni egy recenzió keretében nem lehetséges, mert egy több, mint 1400 oldalas kötet alapos kritikai részletezése külön tanulmányt igényelne. Azok, akik ezt a korszakot csak Hóman-Szekfű, vagy Gratz Gusztáv A dualizmus kora c. kétkötetes monográfiája révén ismerték, most végre marxista szemszögből is megismerhetik. Minden közkönyvtárban ott a helye, s reméljük, hogy a kissé magas ár sem riasztja vissza a szakembereket és a történelemkedvelőket a könyv megvásárlásától. (Akadémiai Kiadó, Budapest 1978.) Dr. FOGARASSY LÁSZLÓ 1. Kodály Zoltán zeneszerző és népzenekutató, a 20. századi magyar zene egyik legjelentősebb képviselője. Bartókkal együtt gyűjtötte a magyar nép zenei kincseit. A Magyar Tanácsköztársaság idején a zenei direktórium tagja volt. Műveit a népzenével és a nemzeti hagyományokkal való összeforrottság jellemzi. Művei közül nevezzen meg kettőt! Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkivül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. ■" «* I» « * ISkARS v~-i®,* ■ ■aj) * H *1 1! fii ÜMBÍ KÖ IMAC\ A Hét kis képes versenye infM?! Vh a o FlFAé ,1 O F1JK1« 2. Északi állam fővárosa. Itt írták alá három évvel ezelőtt a híres záróokmányt, mely hatékony eszköze lehet Európában a béke és a különböző társadalm rendszerű államok közötti együttműködés elmélyítésének és megszilárdulásának. Mi az ország és a főváros neve? 13 KICSODA? VERSENYMICSODA? SZELVÉNY A 8. számú képes verseny nyertese: Zöld Zoltán, Vieska 82, Dunaszerdahelyi járás. Aktatáskát nyertek: Gergely Júlia, Dvory nad Zitavou és Mózes Endre, Zlaté Klasy. 15
