A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-12 / 33. szám
Élete nem lenne teljes a színjátszás nélkül SZORGALMAS MUNKA, SZÉP EREDMÉNYEK A CSEMADOK dunaszerdahelyi járási bizottságának elnöksége havonta ülésezik, s ilyenkor rendszeresen értékeli egy-egy alapszervezet munkáját. Legutóbb a hodosi (Vydrany) alapszervezetnek az utóbbi két évben végzett munkáját értékelték, Patócs Lajos elnök jelenlétében. Bevált módszer ez, mert az eredmények felmérése s a rejtett tartalékok és a fogyatékosságok feltárása mellett a jobb munkához vezető útra, módszerekre is rávilágít. A hodosi helyi szervezet esetében — úgy látszik — ez a módszer különösen bevált. A szervezet öt évvel ezelőtt még egy helyben topogott, de azóta Patócs Lajos elnök vezetésével felsarokozott a legjobbak közé a járásban. S ez egyaránt köszönhető a vezetőség és a tagság lelkes munkájának. Patócs Lajos például nemcsak elnöke a helyi szervezetnek, de a járásszerte ismert tizenhat tagú citerazenekart is ő maga vezeti. A tizenhat citerás három nemzedéket képvisel. A zenekar tagjai között hat fiatal lány is van, s mindegyikük mesterien kezeli hangszerét. A hodosi citerások legnagyobb erénye az összeszokottság, a nagyszerű összhang, ami a sok próba, a sok szorgalmas gyakorlás eredménye. Igen sok szép népdalt tanultak be s adnak elő citerakísérettel. Teljesen megérdemelten végez-A losonci járás 27 CSEMADOK helyi szervezete közül magasan kiemelkedik a fülekpüspöki (Biskupice) országos hírű népi együttesével, amely évek óta képviseli nemcsak a községet, s a járást, de mondhatni, az egész Palócföldet országos rendezvényeken. A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő együttest legutóbb nem kisebb kitüntetés érte, mint hogy a CSEMADOK Központi Bizottságának javaslatára az SZSZK Kulturális Minisztériuma az idén őket küldte ki a diósgyőri Vasas Művelődési Központ rendezésében Miskolcon évről évre megrendezésre kerülő hagyományos juniálisra. Rusznák János, a Losonci Jnb kulturális szakosztályának előadója a minisztérium, Csák István titkár pedig a CSEMADOK KB képviseletében kísérte el június végén a 60 tagú együttest Miskolcra. Itt az első napon önálló est keretében mutatkoztak be a Vörösmarty Művelődési Házban, majd másnap a csányiki tek a Tavaszi szél vizet áraszt. . . népdalverseny járási döntőjében az első helyen, s reméljük a kerületi versenyről tovább jutnak az országos döntőbe. Fáradhatatlanságukat és lelkesedésüket talán a legkézzelfoghatóbban az a tény szemlélteti, hogy az éneklő csoport és a citerazenekar tavajy 108 ízben összesen 432 órát próbált, gyakorolt és 26-szor szerepelt a nyilvánosság előtt. A SZISZ-szervezettel együtt a tánccsoportot is újjászervezik, hogy önálló, egész estét betöltő műsort tudjanak összeállítani. Volt a hodosiaknak — nem is olyan régen — egy jól működő irodalmi színpada, ezt is fel akarják támasztani. A tagtoborzás terén is figyelemre méltó eredményt ért el a helyi szervezet. Tavaly 40 új tagot nyertek meg a CSEMADOK-munkának, s jelenleg már 180 tagot tartanak nyilván az 1400 lakosú községben. Célul tűzték ki, hogy elérik a 20 százalékos szervezettséget. Az utóbbi másfél évben 20 új Hételőfizetőt szereztek, de ezt az akciót is tovább kívánják folytatni. A községfejlesztési és -szépítési akcióban tavaly 300 órát dolgozott a tagság, 100 órával túlteljesítve vállalását, öt hodosi CSEMADOK-tag rendszeres véradó. Több sikeres kirándulást szerveztek a hodosiak az elmúlt időszakban. Többek között jártak a Zoboralján és Bratislavában, ahol az Októberi Forradalom 60. évfordulója alkalmából megkoszorúzták a szovjet hősök emlékművét a Slavínon. Mint látjuk, a szorgalmas munka szép eredményeket hoz. Reméljük, hogy a tánccsoportot és az irodalmi színpadot is sikerül újjászervezni, s ezek is hamarosan felzárkóznak a ma már igen jó nevű citerazenekarhoz, folytatva Hodos kulturális hagyományait. MAG GYULA szabadtéri színpadon együtt léptek fel más együttesekkel a Vasas szakszervezet nagy júniólisán. Mindkét alkalommal 15 számból álló tartalmas és gazdag műsorral léptek a közönség elé, igen nagy sikert aratva. Különösen jelentős volt fellépésük a Csányiki-völgyben megrendezett hagyományos Vasas juniálison. Ezen a régi és emlékezetes munkásmozgalmi helyen az ország valamennyi Vasas szakszervezetének együttese szerepelt. Ott voltak a diósgyőri, ózdi, leninvárosi, dunaújvárosi s a többi Vasas szakszervezet együttesei. S ebben a környezetben mintegy 20 000 néző előtt szerepelt a fülekpüspökiek Palóc együttese a népes mezőnyben is becsülettel megállva helyét. A Palóc népi együttes itt is bebizonyította, hogy tízéves működése során mennyit fejlődött, és hogy méltó volt a kiküldetésre. Sólyom László A dunaszerdahelyi amatőr színjátszó csoport az ötvenes évektől hallott magáról. Kezdetben az önkéntes tűzoltó egyesület keretében tevékenykedett. Már akkor közéjük került Soós Lajos, aki ma is lelkes öntevékeny színjátszó. Szegény napszámos család gyermekeként született Bősön, a felszabadulás utáni években elment kéményseprő inasnak. Az államosítás után, 1950-ben Dunaszerdahelyre került a kéményseprő üzembe, ahol azóta is dolgozik. 1971-ben megszerezte a mesterlevelet, majd letette az érettségit, s 1975-ben a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet is elvégezte. Munkahelyén, az irodájában kerestük fel, hogy választ kapjunk néhány kérdésre.- Annak idején miért s hogyan került a csoportba? Kik voltak színjátszó társai?- Már fiatal koromban nagyon vonzott a színjátszás, meg aztán egy kis tehetséget is éreztem hozzá. Mihelyt értesültem a kezdeményezésről, azonnal jelentkeztem. Kezdetben annak is örültem, hogy járhattam a csoporttal, ha párszavas szerepeket kaptam. öröm volt játszani olyan tapasztalt műkedvelőkkel, mint László Marika néni, Érsek Rezső, Marci Eszti, Szigeti Anna, vagyis a mi Panni nénink, Srenker Béla, Potáts Zoli és mások. Az akkori rendezők közül elsősorban Kubik Gyurit, Steiner Vilmost és Ridli Sanyi bácsit említhetem. Sajnos, az akkori színjátszók és rendezők közül nem élnek már többen.- Milyen sikeres darabokban játszott?- A Csallóközi Színház megalapításának évében, 1961-ben Viktor Rozov: Felnőnek a gyerekek című színművét játszottuk s ezzel a darabbal a Spišská Nová Ves-i országos seregszemlére is eljutottunk. A legemlékezetesebb számomra Gárdonyi Géza: Bor című népszínműve, ebben először játszottam főszerepet. Mivel parasztcsaládból származom, a parasztszerepek állnak hozzám a legközelebb, de játszottam például Karvaš: Antigonéjában is. Szép szerepeket alakítottam tovább a Szúnyogpusztában, a Táskarádióban, a Véres pünkösdben, amelynek előadásáért a csoport bronzplakettet kapott a komáromi Jókai-napokon. A színműveken kívül néhány esztródműsorunknak is sikere volt.- Miben különbözik az ötvenes évek színjátszása a maitól?- Teljesen más körülmények között játszottunk akkor. Emlékszem, egy nyáron Patason fullasztó hőségben a szövetkezet színje alatt játszottunk, hordókra rakott rozoga deszkákon. Rengetegen nézték a darabot, ki állva, ki ülve. Igen, ma már mindez nincs. Szebbnél szebb kultúrházakban játszunk, de néha alig néhányon ülnek a nézőtéren. Más: mostani fellépéseink előtt gyakran előfordul, hogy a díszleteket magunknak kell elkészíteni, felállítani. A kezdeti időkben annyian jelentkeztek segíteni, hogy a rendező nem győzte mondogatni: elég, elég, nem kell több segítség. A színjátszás iránti érdeklődésben sem volt hiány. A Véres pünkösdben például negyvenen játszottunk.- Az ún. üzemi klubból, régi otthonukból ez év januárjában költöztek át az új városi művelődési házba. Az itt betanult Kisunokám című háromfelvonásos színműben szintén főszerepet játszott, s a darabot nagy sikerrel mutatták be járásszerte. Most az idény végén hogyan értékeli az első félév munkáját, és milyen tervei vannak a jövőre nézve.- Annak ellenére, hogy az idei Jókai-napokra nem jutottunk el, sikeresnek ítélem meg munkánkat. Ismét jó rendezőnek bizonyult Érsek Rezső, s jók a színjátszóink: Hadar Zsuzsi, Szigeti Panni néni, Farkas Pali, László Árpi, Potács Marika, valamint a fiatalok: Csóka Klári, Haizok Erzsi, Molnár Vali, Kosztolánszky Malvin és Bugár Gyuri. Az előadások sikerében nem kis része van a két súgónak: Mihályi Mária és Csóka Ica néninek is. Jó társaság volt, jó volt velük játszani. Hogy mi lesz a jövőben? Játsszuk-e ezt a darabot ősszel is, vagy újat tanulunk be? Még nem tudom. Azt azonban határozottan, hogy életem nem lenne teljes a színjátszás, a színpad, a közönség, a hosszú évek során összeszokott gárda nélkül. HODOSSY GYULA A PALÓC EGYÜTTES MISKOLCON 7
