A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)
1978-08-12 / 33. szám
mások munkáját dicséri, a maga érdemeit elhallgatja.- Nem volt könnyű eljutni a bemutatóig, jó néhány estét kellett a szereplőknek eltölteniük a színpadon. Nem csoda, hiszen félszóz embert kellett összehangolni. Gondot okozott az is, hogy a szereplők majd mindannyian más-más munkahelyen dolgoznak, legtöbbjük családos ember, így nem minden esetben volt teljes a létszám a próbákon. De a megértés és a lelkesedés meghozta a sikert.- Mi szülte a gondolatot, mi adta a Fonó létrehozásának ötletét?- Községünkben, Ipolynyéken a népszokások igen sokrétűek, gazdagok. A múltba fordulva sok értékeset, .ymegmutatni valót" találunk. Ezért, amikor Szabó László és Petrezsél Lászlóné eljöttek hozzám, hogy hozzunk össze valamit, ők segítenek a szervezésben, a régi fonóházak hangulata jutott eszembe. így került sor ennek feldolgozására, bemutatására.- A kezdet és a siker közötti időszakban bizonyára akadtak problémáik is?- Az elmúlt több mint három évtized alatt számtalan rendezvény létrehozója voltam, tapasztalatból tudom, hogy nagy munkát vállal magára, ki ilyesmihez kezd. De ez nem riaszt vissza a munkától, a szervezéstől, szeretem, csinálom, bár sokszor hálátlan dolog. Most azonban akadt segítség, főleg a CSEMADOK részéről, hiszen annak „égisze alatt" rendeztük a Fonót. Molnár László a szervezési gondokat vállalta magára, Gyurász Gábor, a szervezet elnöke a szereplőket biztosította, Bojtos János tanító a dalok betanítását végezte, Zsigmond Gábor, a kultúrotthon vezetője a díszletek elkészítésében jeleskedett. De sorolhatnánk másokat is, hiszen a szereplőkön Zsongó embertömeg áramlik kifelé a kultúrház színházterméből. Kíváncsian állok a bejárat előtt: vajon mi a véleménye a nézőknek a látottakról. Csak mondatfoszlányokat regisztrálhatok, de azokból is megállapítom: sikert aratott az előadás. — Gyakran járok ide, de ilyen szépet még nem láttam - mondja az egyik fejkendős nénike.- Tudnak ezek is, nemcsak a városiak - mondja büszkén egy középkorú férfi. — Mondtam is mindig a fiamnak: „Elkezdtétek, csináljátok. Mutassátok meg, hogy nemcsak a tévé tud valamit I" kívül többen is részt vállaltak a rendezvény megvalósításából.- A kellékek beszerzése nem okozott gondot? — Bár számos kenderfeldolgozáshoz szükséges eszközre volt szükség, nagyobb gond nem volt a beszerzésükkel. Községünkben ugyanis igen gazdag hagyománya van a kenderfeldolgozásnak, így megtalálhatók még az ehhez szükséges eszközök. Annál is inkább, hiszen még a háború előtti időben is jelentős mennyiségű kendert termesztettek a község lakói. Minden gazdának „kenderföldje" is volt. Azon termesztette a kendert, amelyet maga Bent kiürült a széthúzva, ki a színpadon, vitatják: mi volt tett volna még jobban A siker kovácsával, a rendezőjével, Korcsog gussal, a közismerten kultúrmunkással hez vezető út , a függöny mindena sikernek, n, mit lehelni. Nyéki fonó pedagó- és kitartó fel a siker— Gratulálok, aratott a Fonó. fáradság gyümölcse a rés . . . nagy sikert sok munka, az elisme-A tőle megszokott szerénységgel a Három nénike áll meg a közelemben, a látottakat vitatják.- Hallottam én már előbb, hogy valamire készülnek, meg most is a hangosbeszélőből. De hát az én fájós lábammal nem akartam eljönni. De a fiam nem hagyott nyugton, elhozott autóval. „Mama, ezt érdemes megnézni," mondta. - Az biztos, hogy szép volt.- Ennyien már régen voltak színdarabon, még a lépcsőkön is álltak. De tele volt a színpad is, nem is tudom, hogy tudtak annyi embert összeszedni. Még meglett emberek is játszottak.- Hát ezt megnézhette akárki. Azok a szép ruhák? Amikor megláttam, mindjárt a mi időnk jutott az eszembe. A CSEMADOK ÍSIJľľíílMM, V é FELREPÜLT Először egy egyszerű asszonytól érdeklődtem a falu kulturális élete iránt. Bár a hangosanbeszélő épp aznap külföldi vendégművészek szereplését hirdette, ő mégis a CSEMADOK helyi szervezete itthoni és országos fellépéseit, sikereit kezdte sorolni. Az ilyesmi nem lehet véletlen. Hogy mennyi szabad időt, munkát s olykor még anyagi áldozatot is követel a hírnév kivívása, arról Jóba Istvánnal, a helyi szervezet elnökével beszélgettem.- Már hetekkel a zselizi fellépésünk előtt, szinte naponta éjfélig próbáltunk. Mármint a Martosi lakodalmast. A megfeszített munka, a sok próba miatt zenekarunk épp most bomlott fel. Az új együttessel még nem szoktunk öszsze. így a siker sem volt teljes. Nagy próbatétel számunkra ez az összeállítás. A 120 CSEMADOK-tag közül ötvenet szerepeltetünk. Ha figyelembe veszszük, hogy a község lakossága, qprajátnagyját beleértve alig ezer fő, még nagyobb. Koreográfusunk, Hlavicska László Újvárból jár ki hozzánk. Vagy én, vagy a vezetőség más tagja hozzaviszi őt autójával. Sokkal könnyebb télidőben betanulni s előadni mondjuk MARTOSI LAKODALMAS dolgozott fel házilag a családjával. Kiszedte a földből, majd a patakban vízbe áztatta, utána kiteregette száradni. Lényegében ezután következett az igazi megmunkálás: a törés, tilolás, morzsolás, héhelés. Ezeket a munkákat még a nyár folyamán végezték el. Télen történt a fonás. Volt, aki csak magának odahaza fonogatott, de sokan egy-egy háznál összegyűltek s ott fontak. Nem volt olyan unalmas így a munka, az idő is jobban telt, ha közben elbeszélgettek. No nem pletykáltak, csak elmondták egymásnak, amit hallottak, tudtak. Persze csak azokról, akik éppen akkor nem voltak ott a fonóban. S mivel a „híranyagcsere" mindig érdekes volt, egyre többen jöttek össze, szomszédok, rokonok, ismerősök, így alakultak ki a „fonóházak". Persze férfiak is eljártak a fonóba, hiszen akkor még nem volt televízió, az emberek pedig szívesen mesélték, hallgatták az érdekes történeteket. Ezek persze főleg a világháborúról, katonaságról szóltak, de az asszonynépet kísértettörténetekkel is ijesztgették. Mivel a fonóban lányok is voltak, bizony be-betévedtek oda a legények is. Annál is inkább, mert aki felkapta a leejtett orsót, csókot kapott érte. Persze a nóta sem hiányozhatott. Ilyen volt nálunk a „fonóház", ezt a hangulatot akartuk visszaadni másfél órás műsorunkban. Azóta a Nyéki fonó gazdag műsorát nem csupán a község, de a környező falvak lakóinak is bemutatták. Igaz, néhol csak néhány széksornyi közönség előtt, de mindenütt sikerrel. Vendégszerepeitek a magyarországi testvérközség, Magyarnándor közönsége előtt is, ahol óriási sikert arattak. Egy mondattal talán érdemes megemlíteni azt is, hogy a Fonó előtt, minden alkalommal - az évforduló jegyében - Ady-emlékműsort mutattak be: a pedagógusok és más Ady-kedvelők a költő legszebb verseit szavalták magyar és szlovák nyelven. örömmel kell elkönyvelni, hogy a CSEMADOK ipolynyéki (Vinica) helyi szervezete az előző évek gazdag tevékenységéhez méltó műsorral gyarapította rendezvényeinek számát. Meggyőző választ adott azoknak, akik a tavalyi „zavaros" időszak alapján (egy évig nem volt a CSEMADOKNAK elnökei), már temették a szervezetet. A községben a kultúra lángja ismét fellobogott, fénye messzire világít. Bizonyára nem szalmaláng ez, de fáklya, mely hosszú ideig hinti majd fényét. Ipolynyéken a főnixmadár felrepült. Szárnyaljon kitartóan, magasan, múltjához méltón. BOJTOS JÁNOS egy-két színdarabot, mint most nyáron - amikor mindenkinek sok dolga van kint a határban — öt fellépést vállalni s helytállni Zseliz után Myjaván, aztán Gombaszögön, majd Východnán s végül a kalocsai folklórfesztiválon. Hát ez bizony erőpróba a javából. Nemcsak a tekintélyes nemzetközi mezőny miatt, hanem azért is, mert még nem tudják a martosiak, hogyan, milyen járművel jutnak el Kalocsára. Egyelőre csak reménykednek, hogy a szövetkezet rendelkezésükre bocsátja az autóbuszát. Én hiszem, hogy az a szövetkezet, amely nádat vágatott a múzeum fedéséhez, tavaszonként segít eltüntetni a ház faláról az idő vasfogának nyomait, vállalta a régi óvoda épületének könyvtárrá alakítását, és amely már az idén jelentős összeget fordított tagjainak külföldi és belföldi üdültetésére, nem nézi majd, mibe kerül az út Kalocsára. Abban pedig biztos vagyok, hogy e tétel miatt a tagság nem vonja majd felelősségre a vezetőket. Hiszen községük jó hírét, nevét viszik a határon túlra . . . FISTER MAGDA 6
