A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-08-12 / 33. szám

Igaz, már régen nem a kastély dohos falai között, hanem korszerű, új terme­lőcsarnokokban. Á deregnyői az egyetlen üzem, amely az országban szakajtók készítésével foglalkozik, tudom meg később. Jelen­leg kilencen dolgoznak ezen a munka­kellett mennünk egy nagygyűlésre, me­lyet a kommunista párt szervezett. Gyalogszerrel indultunk útnak. Amint a falvakon áthaladtunk, úgy csatlakoz­tak hozzánk mind nagyobb tömegben az emberek, s mire megérkeztünk, már több százan voltunk. Az úton teljes erőnkből énekeltük: Föl, föl vörösök, kommunisták ti csillagos katonák, nagy szükség van most rátok, dőlnek már a paloták. A nagygyűlés után a községből so­kan kaptak szekszervezeti igazolványt, s ezzel az embereket felvették dolgoz­ni. De embertelen körülmények között, éhbérért kellett dolgozniuk. Abban az időben volt egy kisebb húsfeldolgozó üzem a községben, ahol ötven korona kauciót kellett letétbe helyezni annak, aki ott dolgozott. Mindenesetre lega­lább pár embernek volt munkája, s ez egy kis könnyebbség volt a község lakói részére. Az üzem azonban már 1923- ban tönkrement. Újra nyomorúságos élet kezdődött. részlegen, de idők folyamán - idestova 23 év alatt, - már jóval többen sajátí­tották el ezt a mesterséget. Kétféle szakajtó készül - kerek a cipónak és ovális a vekninek. A munka­bér - kettőnyolcvan, illetve kettőhar­minc - ugyan nem látszik soknak, de 1931-ben újra kiharcoltam, hogy né­hány ember megkapja a munkanélküli segélyt. Aki fizette a kétkoronás tag­sági illetéket, az egy évig megkapta a 12 koronás napi bért. A Fforthy­­rendszer idején elhurcoltak és három hónapig börtönben tartottak. A Horthy­­rendszer alatt földosztás volt a falu­ban, de én semmit sem kaptam. Egé­szen 1944-ig rendőri ellenőrzés alatt álltam. Nem mehettem el otthonról, kommunista bajtársaim hoztak a csa­ládomnak ennivalót. 1944-ben újra el­hurcoltak, s a háború végéig Komá­romban börtönben tartottak. Hazatérésem után újra megalakítot­tam a kommunista párt helyi szerveze­tét. Aztán elvették a pártigazolványo­mat és csak 1950-ben adták vissza. De hitem, meggyőződésem akkor is töret­len maradt. Tudtam, éreztem, hogy nem harcoltunk hiába. Csáky Ferenc kivette részét a falu szocializálásából, a szövetkezetek szer­vezéséből. A megpróbáltatások azon­ban végül is kikezdték az egészsé­gét ... Mindenképpen nagy öröm a számára, hogy a szocialista társadalom a száz koronát így is megkeresik az emberek műszakonként. A szakajtókészítéshez nem hazai nyersanyagot használnak, Hollandián át Indonéziából érkezik a nád, amit fel­dolgoznak. Az üzemrészleg rendszeresen túltelje­síti tervét, ami pedig nem kevés: munkaerőnként 141 000 korona értéket, vagyis 8500 darab szakajtót jelent. Fonnak azonkívül porolókat is, szintén nádból. Tulajdonképpen már csak a szakajtó­készítésnek van valami köze a kosár­fonáshoz, mert egyébként a deregnyői szövetkezeti üzem fafeldolgozással fog­lalkozik. A beérkező rönköket felfűré­szelik, s aztán a fűrészárut részben itt dolgozzák fel (készítenek például kar­fákat, heverőkhöz vázakat stb. a bútor­ipar számára), részben pedig tovább szállítják más üzemeknek. Én azonban úgy látom, hogy azért - ha termelési értékben nem is a legje­lentősebb - de azért a szakajtókészítés a legfontosabb. Mert ugyan mit is csi­nálna az ország számos péküzeme, kenyérgyára a deregnyői szakajtók nélkül? .. . VARGA LÁSZLÓ biztosítja minden tagja számára az ér­vényesülés lehetőségét. Mint a párt kiváló harcosát kéthetes jutalomüdülés­re küldték a Szovjetunióba. Elmondotta, milyen boldog volt, amikor szovjet föld­re lépett, ahol a marxista elméletet a gyakorlatban valósítják meg, példát mutatva a szocialista testvérországok s az egész világ népei számára. A ma már 73 éves kommunista, Csáky Ferenc harcos és tartalmas élete el­választhatatlan pártunk tevékenységé­től. Úgy érzi, tartozott a mának és a jövőnek ezzel a vallomással.- Az én időm már lassan lejár, most volna jó élni... - mondja búcsúzás­kor. Magányosan él kis szobájában, s amennyiben egészségi állapota meg­engedi, dolgozgat, felkeresi még élő harcostársait, barátait. Amikor meleg kézszoritással elbúcsú­zom tőle, elérzékenyülök. Hazafelé me­net úgy érzem, találkozásunkkal, be­szélgetésünkkel ismét gazdagabb let­tem, mert a veterán kommunista min­den cselekedete, minden szava egyút­tal élő üzenet valamennyiünk számára. MIRIAK FERENC A család a szocialista társadalom alap­ja. Funkcióját az ifjú generáció erköl­csi nevelésében semmilyen intézmény nem pótolhatja. Ezért a fiatal generá­ció erkölcsi magatartása, a munkához és a társadalomhoz való viszonya ösz­­szefügg a család harmonikus életével, a szülők erkölcsi és társadalmi maga­tartásával. Ezért társadalmunk igen nagy gondot fordít arra, hogy az ifjú házasok családalapításához a lehető legkedvezőbb körülményeket biztosítsa. E kedvező körülmények kialakításában nagy szerepet játszik az ifjúházas kölcsön, a családi pótlékok lényeges emelése és nem utolsósorban a meg­­hosszabított fizetett szülési szabadság. Mindezen szociális juttatások ellené­re igen sok házasság (száz új házas­ságból húsz) rövid időn belül felbom­lik, igen sokszor már akkor, amikor az első gyermek megszületett. Persze ez negatívan befolyásolja a gyermekek nevelését, ami a család fő küldetése. Minden bizonnyal velem együtt sokak­ban felmerül a kérdés, mi az oka a válások növekvő számának. Hisz a legtöbb fiatal szerelemből köt házas­ságot, ami rendjén is van. Ügy gondo­lom, a legtöbb házasság felbomlásának legfőbb oka az, hogy a fiatalok nem ismerik eléggé egymást, mert a házas­ságkötést mindössze egy-két hónapos ismeretség előzi meg. A első szerelmi fellángolás idején a partnerek szemé­ben minden szépnek, harmonikusnak tűnik fel, és nem gondolnak arra, hogy mindkettőjüknek vannak hibái, hogy nem azonos az életfelfogásuk, nem azonosak a nézeteik, szokásaik stb. Az esetek túlnyomó többségében ez így volt és így van ma is. Arra sem gon­dolnak, hogy a kölcsönös megértés és a harmónia a partnerek között csakis az együttélés folyamán alakul ki, és ez nem egyszer s mindenkorra adott dolog. Sokan, véleményem szerint, arról is megfeledkeznek, hogy a házas­ságkötés következtében új minőségi érték születik, a férfi már nemcsak férfi, de férj is, jövendő apa. A nő már nemcsak nő, de feleség is, jöven­dő anya. A két embernek tehát meg­változik a társadalomban betöltött funkciója, és a szerelem mellett ebben a kapcsolatban kidomborodik egymás személyének, nézeteinek kölcsönös tiszteletben tartása, egymás hibáinak elnézése, tolerálása. Csakis ilyen érte­lemben lehet elképzelni a harmonikus családi élet kialakulását. Elképzelhe­tetlen a harmonikus családi élet ott, ahol például sem a feleség sem a férj nem enged a saját elképzeléseiből. Mert például a munkahelyen sem lehet diktatórikusán vezetni egy kollektívát s ez még hatványozottabban vonatko­zik a családi életre. A harmonikus családi élet tehát nem abban mutat­kozik meg, hogy mindenben és min­denkor azonos a partnerek véleménye, gondolkodása, de abban, hogy eltérő nézeteiket egy szintre tudják hozni, a család érdekében és közös megegye­zés alapján cselekszenek. Szerintem sok bontópernek a fő oka, hogy a házasság valami ideális szerelemre és csakis erre épül, s a házastársak nem veszik tudomásul, hogy a családi élet nemcsak örömöket hoz magával, de gondokat, problémákat is, amelyeket közösen kell leküzdeni, megoldani. A házasság félresiklásának okát tehát a legtöbbször abban kell keresni, hogy a partnerek előzetesen nem ismerték meg kellőképpen egymást. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom