A Hét 1978/2 (23. évfolyam, 27-53. szám)

1978-07-01 / 27. szám

Kővetkező számunk tartalmából: Miklósi Péter: VÁSÁRI JEGYZETEK Mács József: fcÁTNI A NAGYVÁROS FÉNYEIT Szilágyi István: NAGYAPÁM NEM HULIGÁN Jaroslav Heréik: SZENEGÁL A CSALLÓKÖZ NÉPI ÉPÍTÉSZETE Címlapunkon: Absolon, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizott­ságának képes hetilapja. Meg­jelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szer­kesztőség : 890 44 Bratislava, Ob­chodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket el­intéz: PNS - Ústredná expedí­cia tlače, 884 19 Bratislava, Gott­­waldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,- Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levél­kézbesítő. Kéziratokat nem ér­zünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Az ipolysági (Šahy) Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanulói, akik az iskola közelében a zöld takarmánykeveréket kaszálják sötétkék munkaruhában, jókedvűen sürgölődnek egy furcsa piros gép körül, amelyről a legnagyobb fejtörés árán sem tudom kitalálni, mi lehet. Szecskavágó - közli az egyik szőke legényke - dízelmotoros. Pirulhatok hát, hogy ilyen egyszerű dol­got sem tudok, de hát én másféle szecskavágókat ismertem, ezt itt kom­bájnnak néztem, amit valamiképpen kint felejtettek a mezőn. Egyébként a mezőgazdaságban ma már annyiféle gép dolgozik, hogy annak a felét sem ismerheti az, aki nem szakember. Nos ezek a fiúk itt három év múlva már szakemberek lesz­nek, akik nemcsak ismerni fognak mindenfajta mezőgazdasági gépet, ha­nem kezelni s ha kell javítani is tudják majd valamennyit. Hiszen azt ma már senki sem tagadhatja, hogy korszerű mezőgazdasághoz korszerű gépekre van szükség, a gépekhez pedig jól felké­szült szakemberekre, gépészekre. Az iskolát, helyesebben az iskola­­épületet viszonylag jól ismerem, nem először járok itt. 1939-1940-ben épült, s néhány évtől eltekintve, mindig mező­gazdasági szakembereket neveltek ben­ne. Kezdetben kétéves volt a tanulmá­nyi idő, módosabb parasztok gyerme­kei tanultak itt, olyanok, akik aztán otthon szakszerűbben igyekeztek gaz­dálkodni. Danis Ferenc mérnök, a szaktanintézet igazgatója avat be röviden az iskola múltjába, vagy ha úgy tetszik, történel­mébe. 1956-ban, az egységes földműves­szövetkezetek megalakulása, fejlődése, szakember-igénye tette időszerűvé egy négyosztályos (magyar oktatási nyelvű) mezőgazdasági technikum létrehozását. A technikum huszonegy évig működött, s ez idő alatt a mezőgazdasági szak­emberek százait bocsátotta útjára, illet­ve a szövetkezetek, állami gazdaságok rendelkezésére. 1956 és 1977 között a nappali tagozaton mintegy 700, az estin kb. 300 fiatal érettségizett. Közülük na­gyon sokan a nyitrai mezőgazdasági főiskolán folytatták tanulmányaikat, agrármérnöki oklevelet szereztek. Ma­gam is ismerek néhány kiváló szak­embert, aki itt végzett, vagy innen ke­rült a főiskolára. Egy időben, mivel csak ennek a technikumnak volt köz­­gazdasági tagozata, szinte az egész országból toborzódott a diáksereg. 1976-ban a hnb oktatási szakosztálya a technikumot áthelyezte Losoncra (Lu­čenec), azzal az indoklással, hogy a középszlovákiai kerületben nincs ma­gyar oktatási nyelvű technikum, tehát - legyen! A megüresedett épületbe pedig átte­lepítették a lévai (Levice) mezőgazda­­sági szakmunkásképző intézetet. Ennyi hát dióhéjban a múlt. S most nézzük a jelent és a jövőt. Ebben a tanévben 282 tanulója van az intézetnek. Szlovák és magyar okta­tási nyelvű osztályokban. (A diákok fele magyarul sajátítja el a szakmát.) Az oktatás két szakágazatban folyik: az iskola traktorosokat, gépesítőket és állattenyésztőket nevel. Aki sikerrel elvégzi a három évfolya­mot, szakmunkás-bizonyítványt kap, ezenkívül a traktoros-gépesítő szakot elvégzett tanuló hajtási jogosítványt minden mezőgazdasági erőgépre (trak­torra, kombájnra stb.) teherautóra, sze­mélygépkocsira, motorkerékpárra. He­geszteni is megtanulnak. Ám amit az iskola igazgatója és a pedagógusok, szakoktatók is nagyon fontosnak tartanak: fokozatosan beve­zetik a négyéves tanulmányi időt, ennek befejeztével a tanulók érettségi bizonyítványt kapnak, ami főiskolai to­vábbtanulásra jogosít. Az új iskolatípus, amelynek „növénytermelésre szakosított mezőgazdasági gépészeket képző szak­­tanintézet" lesz a neve, az 1978/79-es tanévben indul. Az eddigi három év­folyam elvégzése után szakmunkás­bizonyítványt szerzett tanulók is beirat­kozhatnak a negyedik osztályba és megszerezhetik a szakérettségit. Bevallom, örömmel hallgattam Danis igazgató beszámolóját az intézet jövő­jéről. Mert bizony sokan féltünk, amikor azt hallottuk, hogy az ipolysági mező-Danis Ferenc igazgató és Csutora Imre tanár megbeszélés közben gazdasági technikum, ez a nagy múltú iskola „megszűnik". Tudom, hogy a technikum teljes ki­tűnő tanári kara Ipolyságon maradt, tehát ugyanazok a jól felkészült taná­rok oktatják-tanítják, továbbra is az ipari tanulókat, akik mór sok száz me­zőgazdasági szakembert, középkádert fölneveltek. A Danis-, Maszarovics-, Csutora-féle tanárokat nem kell félteni, tudom, hogy sose tanítanának képessé­geik alatt. így hát az új intézet sorsát, jövőjét sem féltem. Az iskolaudvaron ismerkedtem meg Lőrincz László szakoktatóval. Előtte traktor, s ennek nyergében egy csinos szőke kislány, Gadics Erzsiké, aki éppen a traktorvezetést tanulja, sőt, rögtön meg is mutatja, hogy mit tud, úgy ka­nyarodik gépével ide-oda az udvaron, hogy öröm nézni. Megállítom őket, s arra kérem a szakoktatót, mondja meg, de őszintén, érdemes-e egy általános iskolát végzett fiúnak vagy lánynak ebbe a szakmun­kásképző intézetbe jelentkeznie, elég „attraktív"-e vajon a szakma, amit itt tanulnak. Tudom, hogy egy itteni szakoktatót kérdezni ilyesmiről nem a legszerecsé­­sebb dolog, hiszen csak nem fogja szidni a saját szakmáját. Válasza mégis megnyugtató és meggyőző: — Az én fiam is ebbe az iskolába járt. Gondolja, hogy ide írattam volna be, ha rossznak tartanám ezt a szak­mát? Még kérdeznék valamit, de Erzsiké 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom