A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-04 / 6. szám

HETEN & KÉTSZÁZBÓL Választani mindig nehéz. Hát még szakmát, ha úgy tetszik, pályát. Szülők és serdülő korú gyermekek évről évre visszatérő problémája ez. A legtöbb fiatalnak megvannak a maga elképze­lései. De még nem érzi át a lényeget. A szülő szélesebb látókörrel, bizonyos tapasztalatokkal rendelkezik, mégis ne­héz a dolga, ha gyermekének tanácsot akar adni. Piešťanyban (Pőstyénben) jártamkor ellátogattam a Szálloda- és Vendég­látóipari Szakközépiskolába, ahol Baho­­recz elvtársnő, az iskola igazgató­­helyettese tájékoztat arról, hogyan ké­szítik fel diákjaikat szakmájukra, az életre. — Eddig két ágazata volt az iskolá­nak, a szállodai és a vendéglátóipari. Ezek nappali tagozatára az általános iskola elvégzése vagy a pincér, illetve szakács szakmunkásbizonyítvány meg­szerzése után lehetett jelentkezni. A gimnáziumi érettségivel rendelkező fiatalok nappali tagozaton két, esti tagozaton pedig három év alatt sze­rezhették meg a szakérettségit, míg a szakmában dolgozó és szakmunkás­bizonyítvánnyal rendelkező fiatalok szintén esti tagozaton öt év alatt. Jelenleg mintegy 1300 diákunk van. Ebből több mint 600 nappali tagoza­ton tanul. — Milyen az iskola iránti érdeklő­dés? — Minden évben, minden szakon túl­jelentkezés van. Sajnos sok fiatalt hely­szűke miatt nem tudunk felvenni. Több okát is látom a fokozott érdeklődés­nek. Az iskolából több mint harminc­éves fennállása alatt már sokan kerül­tek ki olyanok, akik azóta vezető állást töltenek be a szakmában. S persze ez jó „reklám" az iskolának. A vendég­látóipar különben is vonzó szakma. — Milyen állást tölthet be, aki itt megszerzi a szakérettségit? — Lehet vezető üzemi, iskolai vagy óvodai étkezőben, igazgató vendéglátó­ipari üzemben, autókempingben. De lehet esetleg szállodai portás vagy fizetőpincér. Az előbb még nem emlí­tettem, hogy az ún. felépítményi tago­zaton idegenforgalmi osztályt is nyitot­tunk. Az itt végzettek utazási irodákban dolgoznak, s a lányok közül sokan légikisasszonyok a Csehszlovák Légi­­forgalmi Vállalatnál. — Milyen tantárgyakat oktatnak, hogy ilyen széles az elhelyezkedés skálája? — A szakközépiskola első három osz­tályában a két fő tárgy a főzés és a tálalás. Később ezekhez három idegen nyelv, üzemgazdaságtan, könyvitel, gép­írás és kereskedelmi levelezés, valamint a vendéglátóipari üzemegységek szer­vezésének és belső elrendezésének ok­tatása társul. Most pedig lássuk, hogyan véleked­nek iskolájukról a diákok. Heten ülnek az igazgatói irodában a dohányzó­asztalka körül. Sárkány Erika az szenei magyar gim­náziumban érettségizett. Most elsős. — Az irodalom s általában a művé­szetek vonzottak. Sokat töprengtem, ne legyek-e pedagógus? Végül inkább emellett a szakma mellett döntöttem. Szeretek idegen nyelveket tanulni. Fő­leg az angolt kedvelem. A német ki­csit nehezebben megy. Ha itt is sike­resen leérettségizek, szállodában sze­retnék dolgozni olyan beosztásban, hogy maradjon időm továbbképezni magamat. Angolból szeretném letenni az állami nyelvvizsgát. — Én eredetileg geológus akartam lenni — mondja Dukon András, aki a galántai gimnáziumban érettségizett-, de helyszűke miatt nem vettek fel a fő­iskolára. Ha itt megszerzem a szak­­érettségit, be kell vonulnom katonának. Utána szállodában szeretnék dolgozni és közben elvégezni a közgazdasági főiskolát, esti tagozaton. Bán András a tešedíkovói (peredi), Majer Béla a bratislavai magyar taní­tási nyelvű általános iskola elvégzése után jött Pőstyénbe. Mindketten negye­dikesek. Félévi bizonyítványuk jelesre sikerült. Most készülnek a felvételire a bratislavai Közgazdasági Főiskola kül­kereskedelmi szakán. — Látja, milyenek — szól közbe az igazgató —, ez szakközépiskola, innen már mint kész szakemberek kerülnek ki az életbe. A mi feladatunk nem a fő­iskolára való felkészítés. A bemutatott ifjú emberek még min­dig keresik a helyüket. Szeretnének még többet tudni, ez hajtja őket. Bugár László, Both Péter és Kubo­­vics Zoltán már belekóstolt a szakmába. Laci Samoríban (Somorján) volt pincér­szakács ipari tanuló. Péter Bratislavá­­ban, Zoltán Galántán. De nem eléged­nek meg jelenlegi tudásukkal. Zoltánt főnöke példája késztette arra, hogy to­vább tanuljon. Lacit a Dunajská Stre­­da-i (dunaszerdahelyi) Jednota várja, ahol eddig dolgozott. Péter is nagy terveket sző. Érettségi után főiskolára akar jelentkezni. A pályaválasztás döntő lépés az em­ber életében. S a legszebbek a diák­évek. Én úgy láttam, jó a pőstyéni iskola diákjának lenni. Szabad idejük­ben sportolhatnak, népművészeti, fotó és egyéb szakkörökben tevékenykedhet­nek. A jól működő ifjúsági szervezet gyakran rendez teadélutánokat. A tá­volról jövők szép, kényelmes diák­otthonban laknak. Minden emeleten színes televízió, s minden diáknak saját íróasztala van. Igaz tanulni kell. A ma­gyar anyanyelvűek számára főleg a kezdeti időszakban a szakkifejezések tökéletes megértése nehézséget okoz. De aztán belejönnek. Az sem gyerek­játék, hogy az idegen nyelveket egy másik idegen nyelven kell tanulniuk. Hogy mégsem maradnak alul, nem vesznek el, nincsenek hátrányban, azt a bemutatott fiatalok példája bizonyít­ja. FISTER MAGDA 1-2. Gyakorlat közben 3. Az igazgatóhelyettes 4. Heten a hétszázból 5. Tanulni kell... (Prandl Sándor felvételei) 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom