A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-04 / 6. szám

KÉPES KRONIKA Vlagyimir Dzsanibekov és Oleg Maka­rov szovjet űrhajósok miután öt napon át együtt dolgoztak a Szaljut-6 űrállo­máson huzamos tartózkodásra beren­dezkedett Jurij Romanyenkóval és Geor­­gij Grecskóval, a Szojuz—26 űrhajóval visszatért a Földre. Ezzel befejeződött az elmúlt esztendők talán legérdeke­sebb űrkísérlete, amellyel tudományos és gyakorlati szempontból egyaránt megoldottnak tekinthetők az állandó jelleggel, váltott személyzettel működő űrállomások létesítésének alapvető problémái. A képen: Dzsanibekov és Makarov a Földön. ACSKPKB meghívására hazánkba látogatott Luis Corvalán, a Chilei Kommunista Pá rt főtitkára, akit fogadott Gustáv Husák, aCSKPKB főtitkára, köztársasági elnök. Január közepén Prágában megtartották a Csehszlovák Zeneszerzők Szövetségének alakuló közgyűlését. A beszámolót Andrej Očenáš érdemes művész tartotta. A Zimbabwei Hazafias Front tárgyalásokat folytatott a mozambiki fővárosban, Maputóban. A tanácsko­zásokat a hazafias front két társelnöke, Joshua Nkomo (jobbról a második) és Robert Mugabe (bal­ról a második) vezette. A tárgyalások célja volt a Zimbabwei Afrikai Nemzeti Szövetség (ZANU) és a Zimbabwei Afrikai Népi Szövetség (ZAPU) egysé­gének szilárdítása és a Rhodesiái kérdés megoldá­sára vonatkozó angol—amerikai terv megítélése. A gabčíkovói (bősi) Csehszlovák—Szovjet Barátság Állami Gazdaság 100 hektáron termel gyümölcsöt. A kedvező időjárás lehetővé tette, hogy megkezdjék a mintegy 40 ezer gyümölcsfa metszését. A februári győzelem 30. évfordulójának tiszteletére vállalták, hogy ezt a munkaigényes feladatot a tervezett határ­időnél két héttel hamarabb elvégzik és 1978-ban 10 vagon gyümölccsel többet termelnek a tervben előirányzottnál. (Felvételek: ČSTK) Kétnapos szemináriumot tartottak Bratislavában az 1948 februári események jelentőségéről és szerepé­ről Csehszlovákia további szocialista fejlődésében. A Handlovái Szénbánya Vállalat Viliam Krajčo ve­zette arany fokozatú munkabrigádja már túlteljesí­tette a februári győzelem 30. évfordulójának tiszte­letére vállalt kötelezettségét. HELSINKI szellemében Az új-belgrádi Száva kongresszusi központban 25 napos szünet után január 17-én ismét munká­hoz kezdett a 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada nagyköveti szintű küldöttsé­geinek kontinensünk biztonsága és együttműkö­dése kérdéseiről tanácskozó értekezlete. Ezzel megkezdődött a belgrádi tanácskozás harmadik, záró szakasza. Az előkészítő értekezlet tavaly június 15-től augusztus 5-ig tartott, majd októ­ber 4 és december 22 között érdemi tanácskozá­sok folytak. A küldöttségekre a következő hetekben az a leiadat vár, hogy megszövegezzék és elfogadják a találkozó záródokumentumát, és megállapodja­nak a következő belgrádi típusú értekezlet szín­helyében és időpontjában. Ami a színhelyet illeti, ebben a kérdésben, úgy látszik, megszületett az elvi döntés: a küldöttségek kilátásba helyezték, hogy elfogadják az 1980-as hasonló találkozó színhelyéül Madridat. A belgrádi értekezleten részt vevő küldöttségek szerkesztőbizottságot hoztak létre a záródokumen­tum végleges szövege javaslatának kidolgozásá­ra. A bizottságon belül három külön csoport foglalkozik majd a helsinki záródokumentum egyes „kosaraiban" szereplő kérdéskomplexumok­kal. A mostani találkozó záródokumentumát a kül­döttségek által az előző szakaszban előterjesztett több mint 100 javaslat alapján kell kidolgozni. Ezek közül sok lényegesen eltérő elveket tartal­maz, ezért számítani lehet rá, hogy a tanácsko­zások még igen nehezek és bonyolultak lesznek. A belgrádi értekezleten részt vevő szovjet dele­gáció január 17-én, a mostani szakasz megnyitá­sának napján megtartott plenáris ülésen a záró­okmány tartalmára vonatkozó javaslatokat ter­jesztett elő. Ezek szerint a záróokmányban mindenekelőtt azokkal a kérdésekkel kapcsolatos nézeteknek kell tükröződniük, amelyekben egyet­értésre sikerült jutni. Jurij Voroncov, a szovjet küldöttség vezetője óva intett az olyan kísérletektől, amelyeknek célja az, hogy a belgrádi értekezlet záróokmá­nyával megpróbálják felülvizsgálni a 35 ország állam- és kormányfői által Helsinkiben aláírt záróokmányt. — A Belgrádban összegyűlt nagy­követek tekintsék a helsinki záródokumentumot hosszú távú programnak, és járuljanak hozzá megszilárdításához és megvalósításához — mon­dotta Voroncov. A szovjet küldöttség a belgrádi záróokmány tartalmával kapcsolatban a következő fő elgon­dolásokat javasolta: 1. A helsinki ajánlások be­tűjének és szellemének megerősítése és a teljes megvalósítás kötelező érvényű vállalása; 2. vala­mennyi részt vevő állam készségének kinyilvání­tása, hogy folytatják az enyhülés irányvonalát, hogy az enyhülés élő folyamattá váljék; 3. a résztvevők adjanak hangot kívánságuknak: óhajt­ják, hogy a politikai enyhülést a katonai enyhü­lést célzó intézkedések egészítsék ki; 4. szögez­zék le, hogy a 10 helsinki alapelv gyakorlati megvalósítása az európai biztonság és együtt­működés fundamentuma; 5. a résztvevő államok erősítsék két- és sokoldalú együttműködésüket. Voroncov hangsúlyozta: lényeges, hogy a do­kumentum konstruktiv, rövid és a jövőbe mutató legyen. Mint mondotta, minden feltétel megvan ahhoz, hogy a belgrádi találkozó a népek szá­mára pozitív szellemben fejeződjék be. Tudjuk, hogy a következő négy hétben igen nehéz munka vár a találkozó résztvevőire. Nem lesz könnyű összehangolni az olykor nagyon is eltérő nézeteket. De meggyőződésünk, hogy ha a küldöttségek valóban a helsinki záróokmány szellemében folytatják igen felelős munkásságu­kat — az új szovjet javaslat ilyen felelősségteljes tárgyalásokra ösztönöz —, akkor a belgrádi talál­kozó valóban a Helsinkiben kijelölt út fontos állomásává válik és komoly lépés történik az enyhülés folytatásának útján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom