A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-24 / 26. szám
FÜRDŐZÉS-GONDOKKAL Választávirat érkezik: „örülünk ha meglátogat, csak ne szombat-vasárnap jöjjön." Feladó: Termálne kúpalisko, Kováčová u Zvolena. Zólyomi házigazdáim szerint a kovácsfalvi fürdőről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, vagyis minden, ami jellemző rá, az „leg-” . . . Hogy valóban a „legjobb hazánkban, sőt...", azt nem tudom, de néhány „leg”-et el kell fogadnom. Arról is mindenképpen meg akarnak győzni, hogy nagy jövő vár erre a fürdőre. — A fürdő két egységből áll: az üdülőtelepből és a fürdőgyógyintézetből. Utóbbi Európa egyik legmodernebb ilyen fajta intézménye. Egy éve adták át. Mozgásszervi megbetegedésben szenvedő gyermekeket kezelünk itt, tizenöt éves korig. Lényegében külön intézmény, bentlakásos, saját iskolával — mondja Július Hrabušický a fürdő gondnoka. — Az üdülőtelep már régebben fennáll, a 48,5 fokos gyógyvizet évtizedek óta ismerik a szakemberek s a környékbeliek, volt itt egy kisebbfajta fürdő is, de a fejlesztés csak nemrég indult meg: a mostani fürdő 1970 júniusától üzemel hivatalosan. Azóta ismét felfedeztek minket, ma már tömegesen látogatják a fürdőt, úgyhogy helyszűkében vagyunk, nem tudunk minden igényt kielégíteni. Nagy a zsúfoltság. — Mennyien látogatják a strandfürdőt? — Még borúsa-bb hétfői napon is több mint három és félezren. A tavalyi idényben adták át a gyermekmedencét, így már összesen négy medence áll a fürdőzők rendelkezésére. Úgy tűnik ez is kevés, pedig alig öt kilométerre van a jóval ismertebb, évszázados múltra visszatekintő Szliácsfürdő, igaz ennek még kisebb a befogadóképessége. — Hogy egyre népszerűbb a fürdő, ez természetesen öröm — mondja kísérőm elgondolkozva —, de látogatóink hihetetlen ütemben szaporodó számával egyenes arányban szaporodnak a problémáink, gondjaink is. Ezekért ugyanakkor tulajdonképpen senki sem okolható. Annak idején a tervezésnél a legderülátóbbak sem számoltak ekkora látogatottsággal. Itt van mindjárt a parkolóhely. Annak idején túlméretezettnek vélték, ma már kevés, pedig 2000 személygépkocsi zavartalanul parkolhat. Hotel máig nem épült. Van ugyan egy szálloda a faluban, de ott csak ötven vendéget lehet elhelyezni. A kemping is kicsi. Így aztán nem csoda, hogy számos nyaraló a hivatalos tilalom ellenére a közeli erdőben üti fel a sátrát. Alig akad család a faluban, akinek kertjében, udvarában ne sátoroznának néha nyolcan-tízen is, „rokonok” kora nyártól késő őszig. Szerencse, hogy közel van Zvolen, alig négy kilométerre. Az itt üdülők, nyaralók zöme oda jár bevásárolni. Van ugyan itt egy talponálló büfé, két zöldség- és gyümölcsárus, strand, egy vendéglő s a szliácsi efsz üzemeltet egy autócsárdát, stílusosan „juhásztanya" (salaš) néven, de mindez kevés. Sokszor bizony kutatni kell harapnivaló után, hosszú sorokat állni, míg italhoz jut az ember. Nincs megoldva a közellátás kérdése, túl szerények voltunk annak idején . . . A fürdő látogatóinak zöme még most is átutazó, egy-két napos vendég. Felméréseink szerint 65 százalékuk. Megfigyelhető ugyanakkor az arányok gyors eltolódása is, egyre többen maradnak huzamosabb ideig, s a külföldi vendégek száma is növekvőben van. Főleg magyar és lengyel turisták látogatnak hozzánk. Az üdülőtelep és a szanatórium között tágas, cserjés senkiföldje. A régi forrás. Ez a helybéliek törzshelye — tájékoztatnak. Sekélyvizű erecske, a talaj mélyén rejtőző hévíz első feltörése. A környéken több hasonló található. A strandfürdő és a szanatórium által „befogott" források vízbőségéhez képest ugyancsak szegény rokon. Ezért nem is hasznosítják. A helybeliek mégis előnyben részesítik. Miért? — Már lánykoromban is ide jártam — mondja egy matuzsálemi korú anyóka — itt nem kell fizetni. Nekünk megfelel ez is — toldják meg mások. Kitűnő a strandfürdő termálvize, szép a környéke. Jól lehet itt üdülni, pihenni. S a fürdő épül, szépül, fejlődik. Hogy vannak gondok, problémák? — Ezek a fejlődés — „gyermekbetegségei". Ismerve az üdülőtelep „gazdáinak" fáradtságot nem ismerő, áldozatkész munkáját (még a „régi forrás" környékét is takarítják időnként), bizonyára ezekkel a gondokkal is hamarosan megbirkóznak. Mert a kintűnő hévizet ontják a források bőven, a többi már az emberek dolga .. . PALHAZY JÓZSEF A szerző és Absolon felvétele Faragott ostornyelek A magyar pásztorművészet remekei közé tartozik többek között a faragott ostornyél. Az ostornyél körülbelül egy, másfél méter hosszú, leginkább kányafából vágták, melynek ismert kerti alakja a labdarózsafa. A kányafa népies elnevezése molnárcseresznye, de bangitafa, kányabangita, kányabegye néven is ismerik. (Néhol kakasfa, vagy gényefának nevezik.) Az akolban, vagy juhászfaragóban a „toporral” (szekerce) faragták a fát laposra, majd görbekéssel gömbölyítették le. Az ostornyelet cifra faragással, szíjfonatos dísszel sallanggal, „fonyás”sal díszítették. Göbök-et kötöttek az ostor kötelére (szíjára), hogy jobban pattogjon. Leginkább déli szünetben vagy legeltetés közben faragták. Mások előtt nem szívesen dolgoztak, s ha valaki közeledett feléjük, munkájukat inkább félretették. Háromféle díszítőtechnikával dolgoztak. A sötétebb színű fából készült tárgyakat domború faragással díszítették. Ha a fa sötétvörös, sötétbarna volt — mint a szilva-, körte-, dió-, avagy juharfa — akkor faragás után be is olajozták. Karcolással igen szívesen dolgoztak. Az ostornyelet előzőleg gyűrűzésekkel osztották el s egyiketmásikat kis szögekkel „kibögdösve” a megjelölt helyeken, többféle motívumokkal gazdagították. Spanyolozással tették színesebbé faragásukat. Bámulatos ötletességgel kevergették a méhviaszt tűzön, piros, kék, avagy zöld festékkel színesítve. A pecsétviaszt régi levélborítékokról olvasztották le. Gondolatviláguk kiszélesedéséhez nagyban járul hozzá a környezet. Az erdei- és mezei virágokat a faragásokon saját ízlésük szerint csoportosították, a tulipánt rozmaringlevéllel, a gyöngyvirágot vadrózsalevéllel stb. párosították. Szerintük az „az igazi virág, ami nem terem, amit valaki kigondol”. Hégi virágfaragásokat új kombinációval frissítettek fel. Igen sok faragásuk beszél, a régi betyárvilágról, vadászatokról is. Alkotásaikban néha a babonás hiedelem ábrázolása is megtalálható. Különösen a kígyó játszott náluk nagy szerepet. Azt tartották, hogy ha Szentgyörgy-nap (április 24.) előtt találnak egy kígyót, ki kell venni a nyelvét, amit a kanászok be is ültettek, illetve fúrtak az ostoruk nyelébe, a gulyások őrző botjukba a furkósbotba, a juhászok pedig a kampóba. Ha tavasszal ilyen bottal, ostorral, vagy kampóval hajtották ki először a nyájat, abban az esztendőben elkerülték a marhavészt. PETRÁSNÉ KOVÁTS GIZELLA 4
