A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-24 / 26. szám

TÖRTÉNELMI ÉVFORDULÓ - TANULSÁGGAL Harminchét esztendeje, 1941. június 22-én támadta meg a hitleri Német­ország hitszegő módon a Szovjetuniót, mérhetetlen pusztítást, szenvedést zú­dítva Kelet-Európa népeire. Harminchét év óta új generáció nőtt fel, mind ke­vesebb az élő tanúja, áldozata a gya­lázatos tettnek. De ezt a dátumot, amely számunkra örök időkre az agresszió és a barbárság rossz emlékű jelképe maradt, nem lehet, nem szabad elfelejteni. Azok, akik átélték a szörnyű éveket, még jól emlékeznek rá: a fa­siszta német hadigépezet mindaddig, amíg a Szovjetunióval nem ütközött meg, mindent legázolt, ami útját állta hódító törekvéseinek. Európa népeire minden addigi elnyomásnál szörnyűbb rabság nehezedett, milliókat hajtottak a nácik kényszermunkára, Auschwitz, Birkenau, Majdanek, Treblinka és Bu­chenwald halálgyáraiba. A barna áradat először Ausztriát ön­tötte el, majd Csehszlovákia, Lengyel­­ország, Hollandia, Belgium, Dánia, Norvégia, Franciaország, Jugoszlávia és Görögország lerohanása következett. Az aránylag könnyű „villámháborús" győ­zelmek — amelyeket a nyugati hatal­mak tétlensége könnyített meg - meg­részegítették Hitlert és tábornokait, akik azonban tudták, hogy amíg áll a Szovjetunió, addig nincs szabad útja a hódításnak, a terjeszkedésnek Kelet felé. 1941. június 22-én 190 hadosztály, 3700 harckocsi, 4950 repülőgép beveté­sével megindult a német fasiszta ára­dat a Szovjetunió ellen. A milliós hadseregcsoportok a szov­jetek országának létfontosságú központ­jai, Moszkva és Leningrád irányába támadtak Tábornokai biztosították Hit­lert, hogy a Szovjetunió csupán csekély ellenállásra képes „agyagkolosszus" Igaz, a háború első heteiben a meg lepetés s a harci eszközök mennyiségi fölénye sikereket biztosított a támadók­nak, akiknek kegyetlensége szinte nem ismert határt. A fasiszta agresszorok út­ját akasztófaerdők, tömegsírok és üsz­kös romok jelezték. Népre nem várt még ilyen próba, s aligha akadt még egy, amely oly haláltmegvető bátorság­gal nézett volna szembe a megpróbál­tatásokkal és olyan áldozatokra lett volna képes, mint a Szovjetunió népe. Az életre-halálro menő küzdelem élén a Szovjetunió Kommunista Pártja állott, amely egyetlen erővé forrott össze a néppel s a hős szovjet had­sereggel. A lenini párt, amely végre­hajtotta a történelem első szocialista forradalmát, olyan küzdelem irányítójá­vá lett, amely nemcsak a Szovjetunió létéért, hanem az emberi civilizáció fennmaradásáért, a népek millióinak holnapjáért folyt. A fasizmus hosszú sötét éjszakájában a szovjet nép, a szovjet hadsereg győzelmei jelentet­ték a fénysugarat, mutatták a békéhez és a szabadsághoz vezető utat. Európa­­szerte munkáslakásokban, a lengyel erdők között, a szlovák s a norvég hegyek között, francia ellenállók és jugoszláv partizánok szállásain egya­ránt Moszkva hangját figyelték azok, akik a fasiszta barbárság pusztulását remélték A gigászi küzdelem mérföldkövei ismeretesek A Wehrmacht tábornokai előtt a távolból már megcsillantak a Kreml aranykupolái, Leningrádot ostrom­gyűrűben tartották, amikor Moszkva alatt az első súlyos csapás érte a náci csapatokat, hadigépezetet. Tapasztal­hatták, hogy a kolosszus acélból való, s rá kellett jönniük, hogy nem lehet mindent „tél tábornok” számlájára írni. A szovjet hadsereg csapásai kikezdték, 1945 május - szovjet katonák kitűzik Berlinben a Birodalmi Gyűlés, a Reich­stag épületére a győzelem jeléül a csil­lagos, sarlós-kalapácsos vörös lobogót majd teljesen szertefoszlatták a hitleri hadsereg legyőzhetetlenségének míto­szát. De Moszkva csak a kezdet volt, amit követett a kétszáz napos öldöklő küzdelemben kivívott sztálingrádi győ­zelem és a kurszki csata. A Volga part­járól és a kurszki csatamezőről, Sze­­vasztopoltól és Ogyesszától egyenes út vezetett azokhoz a májusi napokhoz, amikor a szovjet harcosok a Reichstag­­ra kitűzték a győzelem sarlós-kalapá­csos vörös zászlaját, s Prágában is fel­számolták a fasiszta csapatok utolsó ellenállását. A fasizmus fölött aratott győzelemhez hozzájárultak a szövetségesek erőfeszí­tései, a ieigázott európai népek leg jobbjai által szervezett ellenállási moz­galmak és partizánharcok, de a háború fő terhét attól a harminchét év előtti júniusi naptól az utolsóig a Szovjetunió viselte. A szovjet hadsereg történelmi küldetését teljesítve nemcsak a Szovjet­unió területét, hanem Európa jelentős részét is felszabadította. Több mint három évtized telt el a 1943 február - Sztálingrád a szovjet had­seregnek a második világ­háború további menetében döntő fordulatot jelentő győzelme után ◄ (Felvéte­lek: APN) 1942 szeptember - Leonyid Brezsnyev politikai komiszár a harcok szünetében párttagsági könyvet ad át vöröskato­náknak a tuapszei arcvonalon fasiszta fenevad megfékezése, 1945 em­lékezetes májusi napjai óta, századunk leghosszabb békés időszaka földrészün­kön. S ez elsősorban a Szovjetunió és a szocialista országok következetes békepolitikájának s annak eredménye, hogy világviszonylatban megváltoztak az erőviszonyok a szocialista közösség javára. Ezt ma már az imperializmus legagresszívabb erői is kénytelenek tudomásul venni. A Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista országok lenini békepoliti­kája tette lehetővé az európai bizton­sági és együttműködési értekezlet ösz­­szehivását, sikeres befejezését és a helsinki záróokmány aláírását. Nagy része van a szocialista országok kezde­ményezésének abban, hogy ma az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszaka napjaink legégetőbb problémájáról, a leszerelésről tárgyal. Különös jelentősége van a június 22-i történelmi évfordulónak ma, amikor az imperializmus agresszív erői - újgyar­matosító érdekeik védelmében - újabb háborús tűzfészkeket robbantanak ki, nyílt fegyveres beavatkozásokat hajta­nak végre s igyekeznek nemcsak hideg­­háborús, hanem Brezsnyev elvtárs sza­vaival élve - „langyos háborús" légkört teremteni. Felidézheti a militarista poli­tikusoknak, az agresszió mai bajnokai­nak is emlékezetében azt a tanulságot, amit a hitlerizmus, a militarizmus tör­ténelmi veresége jelent. FIGYELEM! FIGYELEM! Felhívjuk a Gombaszögi Dal- és Táncünnepély közönségének figyelmét arra, hogy a vasárnap­ra szóló minden belépőjegyhez külön szelvény tartozik. Ezt min­denki saját érdekében őrizze meg, ugyanis a szelvények sor­solásra kerülnek. A kihúzott öt­ven szelvény tulajdonosának ju­talma: egy évig ingyenesen jár majd számukra lapunk, a Hét. SZERKESZTÖSEG 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom