A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-24 / 26. szám

Windsori víg nők című vígjátékát adják elő, a szabadtéri színpadhoz alkalmazott változtatásokkal, rendezéssel.

A rozsnyói Bányászmúzeumban fényképkiállítás lesz Dél-Szlovákia fejlődése képekben címen.

Nem marad el a szokásos ünnepi manifesztáció sem, mely nagyban hozzájárul ünnepségünk eszmei tartalmának emeléséhez. Ezen megemlékezünk a februári győzelem 30. évfordulójáról. Tudjuk, mit jelent a csehszlovák munkásosztály 1948 februári győzelme, milyen kedvező fordulatot hozott nemzetiségi életünkben is.

Évente arra törekszünk, hogy kulturális ünnepségünk színvonala emelkedjen. Ha törekvésünket elismerés koronázza, az természetesen jól esik, de nem szabad, hogy önteltté, elbizakodottá tegyen bennünket. Tudnunk kell, hogy az igények évről évre emelkednek. A jogos elvárással számolni kell, de számolni kell az adott lehetőségekkel is. A reális mérlegelésre még az ünnepélyeknél is szükség van, erre néhány példát szeretnék megemlíteni. A kulturális ünnepséget fel akartuk arra is használni, hogy a nagy számú közönséggel megismertessük amatőr képzőművészeink, képzőművészeti köreink munkáját is, így Rozsnyón megrendeztük műkedvelő festőink, szobrászaink kiállítását, melynek sajnos nagyon gyér volt látogatottsága. Rozsnyó—Gombaszög 11 kilométeres távolság. A könyvsátorból alig-alig vásároltak egy-két könyvet. Ez elgondolkoztató. Nem a lemondást javasolom, de azt hiszem, a kiállításra, könyvterjesztésre alkalmasabbnak kínálkozik a

Jókai-napok; helyiség, irodalmi érdeklődésű közönség. Népművészeti tárgyak kiállítására, esetleg árusítására inkább Zseliz. A Kodálynapokon talán szívesen vásárolnának hanglemezeket, magnószalagra feljátszott komoly zenét, kottaanyagot. Persze ezt nem a „mindenes" CSEMADOK-nak, hanem kereskedelmi hálózatunknak kellene észrevennie, az adott lehetőségekre rugalmasabban reagálnia. Ezek élő problémák és szükséges lesz velük foglalkozni, megvitatni, megtárgyalni és megoldani.

Nem szeretném, ha valaki is félreértene és azt a következtetést vonná le az említettekből, hogy talán lebecsülöm a gombaszögi közönséget. Távolról sem, csak tapasztalatból tudom, hogy ennek a közönségnek és ott Gombaszögön más a vonulata, de számolunk és számolnunk kell ezzel a közönséggel, hiszen aktív részese szocialista kultúránk igénylésének, sőt megteremtésének is. Én láttam ezt a közönséget zuhogó esőben, ezer és ezer színes ernyő alá bújva, helyén maradva, figyelmesen nézni a műsort, a bőrig ázott, de műsorukat folytató szereplőket. Ezt nem lehet elfelejteni, ez az élmény örökre bennem él és mindenkor tisztelettel gondolok erre a gombaszögi közönségre, sok ezres, sok éves látogatóinkra. Remélem, az idén napsütésben nézzük együtt, új vendégekkel, gazdag műsorunkat.

Befejezésül a műsor plakátján még azt olvasom, hogy ételről, ital-PRANDL SÁNDOR FELVÉTELE

ról a járás vendéglátóipari üzemei és egységes földművesszövetkezetei gondoskodnak. Egyik ifjú titán kifogásolta, hogy a gombaszögi kulturális ünnepség egyre inkább vásári jelleget ölt, körhinta és más szórakoztató dolgok, lacikonyhák, csapra vert boros- és söröshordók, az ivósátrak körül hegedűcincogás stb. teszi vásári jellegűvé. Szeretném megjegyezni, mindez tisztes távolságban zajlik és nem zavarja a műsort. A 20—30 ezer embernek viszont enni, inni éppen úgy kell, mint minden kultúrsznobnak, kulturális ínyencnek. Ne felejtsük el azt sem, hogy ezek a tízezrek a kulturális élményeken kívül egy kis kikapcsolódást, pihenést, lazítást is keresnek a gombaszögi „zarándokhelyen" és ezt is biztosítanunk kell. Sőt szerintem még látványosabbá, változatosabbá kellene tenni ezen a téren is a gombaszögi rendezvényt.

Éveken át harcoltam azért, hogy szervezzünk éjszakai ökörsütést — szállás hiányában ez nagyon attraktív áloműző — meg is próbáltuk egyszer, de megbuktunk, ökör helyett egy kis borjút forgattak a parázs fölött, így aztán az ökörsütés gúny tárgya lett, mert egyesek ráfogták, hogy kutyát sütöttünk, nem ökröt. Azt mondják, nincsenek öröksütő szakembereink; Magyarországon az öloörsütés szinte minden nagyobb népünnepély látványosságai közé tartozik. Talán egyszer majd sikerül ökörsütó „szakértőket" kölcsönöznünk. Bocsánat a tréfás, de igaz befejezésért, remélem, hogy egyszer majd úgy igazában sikerül ökröt sütnünk a gombaszögi réten.

Várunk, hívunk Gombaszögre mindenkit, régi és új vendégeinket, vegyenek részt a csehszlovákiai magyar dolgozók XXIII. Kulturális ünnepségén!

HÉTVÉGI

LEVÉL

Nemrég volt a nemzetközi gyermeknap és ilyenkor az ember akarva, nem akarva összehasonlítja saját gyermekkorát a mai gyermekek életével. Nem is kell sokat számolgatni, s az ember mindjárt rájön, hogy a mi gyermekkorunk lényegesen szegényebb volt, mint a mai gyermekeké. Nem azért volt szegényebb, mert nélkülöztük a magas műszaki szinten gyártott játékokat, de azért, mert szüléink azokat a játékokat sem tudták megvásárolni, ami akkor az átlagos technikai szintet képviselte. Nincs szándékomban gyermekeink és általában ifjúságunk helyzetét a játékok mennyiségével lemérni. E tekintetben csak azt állapíthatjuk meg, hogy mi anyukák, apukák, nagymamák és nagypapák lehetőleg mindent megveszünk gyermekeinknek és unokáinknak, annyira mindent, hogy az embernek az az érzése, hogy pótolni akarjuk azt is, amit valamikor-a saját gyermekkorunkban nélkülöztünk. Azt mondjuk: ha nekünk nem volt, hát legyen legalább a gyermekeinknek és az unokáinknak, így is van. Es magam is egyetértek ezzel. Érezzék gyermekeink és unokáink, hogy a róluk való gondoskodás magasabb szintű, és segítsék a játékok őket ahhoz, hogy műveltebb és intelligensebb emberek legyenek. De ugyanakkor tudatosítanunk kell gyermekeinkkel és unokáinkkal hogy a játékok tulajdonosai csak azért lehetnek, mert szocialista államunk megteremtette a feltételét annak, hogy apáik olyan szinten éljenek, hogy gyermekeiknek megvehessek a játékokat és megteremthessék számukra a békés, boldog életet. Tehát mindez csak egy része a gyermekekről való gondoskodásnak. Ehhez hozzájárul az ingyenes egészségügyi ellátás. Az egyre bővülő bölcsődei és óvodai hálózat egyszerűen a szociális biztonság, mely jellemző egész társadalmunk életére, szocialista társadalmunknak egyszerűen érdeke, hogy gyermekeinkből fizikailag és szellemileg jól fejlett nemzedék nőjön fel.

De nem mindenütt olyan az élete a gyermekeknek, mint a szocialista országokban. Ehhez példáért nem kell a volt gyarmati országokba mennünk, találunk eleget a legfejlettebb tőkés államokban is, ahol még ma sem ritkaság a kiskorú gyermekek foglalkoztatása, az iskola idő előtti befejezése, mert a család anyagi helyzete megkívánja, hogy a gyermek menjen pénzt keresni. Itt a gyermekek a munkanélküliség árnyékában nőnek fel. Nem ritka, hogy öt-hatéves gyermekek az Egyesült Államokban olyan feliratú plakátokkal tüntetnek, hogy édesapám három hónapja munkanélküli, adjatok neki munkát.

Mindez azt jelenti, hogy a kapitalista társadalmi rendszerek osztályjellegüknél fogva nem képesek megteremteni a dolgozók és azok gyermekeinek szociális létbiztonságát. Ezt csak a szocialista társadalmi rendszer képes megteremteni, ami bizonyítéka a szocialista társadalmi rendszer fölényének a kapitalista társadalmi rendszerrel szemben.

3