A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-17 / 25. szám
TŰNŐDÉSEK egy bemutató ürügyén Biztatóan fejlődő irodalmi színpadmozgalmunk a közelmúltban került a kamaszkorba, amely egyaránt magában hordozza az ígéretes jövő reményét és az eltévelyedés, zsákutcába jutás veszélyeit. A tavalyi különféle szintű fesztiválok után laikusok és hozzáértők egyaránt felkapták a fejüket a megtorpanás láttán: a kamasszá serdült ifjú mutálni kezdett. Szorongással vegyes várakozás előzte meg a hazai magyar irodalmi színpadok ezévi bemutatóit, versenyműsorait: vajon sikerül-e a felnőttéválás? A legelső hírek nem voltak a legjobbak: néhány élenjáró együttesünk nem hallat magáról, vagy csak árnyéka önmagának. A kép pontos megrajzolását az irodalmi színpadok kerületi vetélkedői tették lehetővé, amelyek nagyrészt igazolták a tavalyi pesszimista véleményeket: a megtorpanás — egy-két kivétellel — helybentopogássá változott. Ennek az állapotnak többféle kiváltó oka lehet. Az egyik feltétlenül együtteseink magáramaradottsága. A kerületi verseny és a Jókai Napok kivételével az együttesek egyáltalán nem tartják egymással a kapcsolatot, nincs lehetőségük véleménycserére, egymás munkájának, elképzeléseinek megismerésére. Valószínűleg azonban a gyakoribb találkozás csak félmegoldás lenne, mivel úgy tűnik: az együttesek nagy része ugyanabban a kamaszkori letargiában, fantáziaszegénységben szenved. Ilyen körülmények között az egyetlen igazán jó megoldás a kiforrott együttesekkel való szembesítés, mint ahogy erről meggyőződhetett az a több mint félszáz néző, aki megtekintette a CSEMADOK somorjai helyi szervezete irodalmi színpadának bemutatóját. A szervezet vezetői hathatósabb támogatást aligha adhattak volna a Jókai Napokra készülő Üzenet irodalmi színpadnak: lehetővé tették, hogy a hazaiak a veresegyházi (Magyar Népköztársaság) Forrás irodalmi színpaddal szembesítsék tudásukat. A somorjaiak ezidei versenyműsorukat, az örökséget mutatták be, a vendégek a Tökéletes alattvaló és a Disznó c. összeállításaikkal arattak méltó sikert. Különösen az utóbbi, Odüsszeusz kalandjainak modern változatából készült műsoruk bizonyította, hogy hazai irodalmi színpadainknak van még mit tanulniuk. Annak idején nagyon érdekes, figyelemreméltó és jelentős kísérlet volt a dunaszedahelyi Eábry Zoltán fesztivál, amely az ígéretes kezdet óta sajnos nem hallat magáról. Pedig egy ilyen jellegű fesztiválra mind színpadainknak, mind a kisszínpadi formát kedvelő közönségnek égető szüksége lenne. (ozogány) • •• Tudom, hogy ezt a jelzőt a sportújságírók mostanában a súlyemelő világbajnok Alekszejev epiteton jaként, a közelmúltban esetleg Muhammad Ali neve előtt használták, de nekem erről a szóról mégis mindig egykori kedves iskolatársam, Mag Ottó jut az eszembe. Mag Ottó volt iskolánk (a Komáromi Magyar Gimnázium) legerősebb diákja. Tizenhat évesen érkezett az internátusba, s már másnap ámulva néztük, ahogy szinte játszva a feje fölé emel egy százkilós súlyzót — a legtöbb elsős megmozdítani is alig bírta. így lett aztán a Mag Ottó név a „legerősebb szó szinonimája. A tornatanárok nagy jövőt jósoltak neki, különösen súlylökésben, de alig volt sportág, amelyben felül ne múlta volna az átlagot. Torma Gyula, a londoni olimpiai bajnok, aki akkor a komáromi ökölvívók edzője volt, a bokszolok közé hívta őt. „Egy év alatt csehszlovák bajnokot csinálok belőled!” — mondotta neki, megpillantva csupa izom testét. Mag Ottót azonban nem vonzotta a „bunyó”, még a kilátásba helyezett bajnoki cím sem. Egyébként is amilyen hatalmas testerővel rendelkezett, épp olyan szelíd és jólelkű volt. Sose láttam őt kötekedni, igaz olyan ember soha nem akadt, aki belé mert volna kötni, öles vállai a legvadabb fenegyereknek is megálljt parancsoltak. Jó tanuló volt, kitüntetéssel érettségizett, aztán egy évet egymás közelében tanítottunk a hajdani kékkői járásban, pontosabban ő Övárban (Olováry), én saját falumban, Zsélyben (Zelovce). A két falu két kilométerre fekszik egymástól, köztük egy jókora hegy, akkoriban azon át csak egy ócska mezei út vezetett (ma már országút köti öszsze a két helységet). Tanítás után szinte naponta felkerestük egymást, meghánytuk-vetettük a világ, főleg a női világ dolgait, s jó „gondűző borocska mellett” vígan illant életünk. Mert azt tudni kell, hogy Övárban tér-A LEGERŐSEBB EMBER mett akkor a környék legjobb bora, Zsélyben meg csudaszép lányok teremtek. Egyiket sem vetettük meg... Mert ugye, mindez megboldogult legénykorunkban történt. Jók voltak a zsélyi mulatságok, ahol a legények eleinte, ferde szemmel nézték a tagbaszakadt, szőke „óvári tanítót”, de aztán ott is csakhamar tudomásul vették (s ebben az én propaganda munkámnak is szerepe volt), hogy Mag Ottó meg az Erő ugyanazt jelenti, s inkább a barátságát keresték, mintsem hogy amolyan falusi párbajban próbálják meg „ki a legény a faluban igazán?” Aztán útjaink elváltak, igen ritkán találkoztunk, de akkor is csak futólag. Ottó elvégezte Bratislavában a testnevelési főiskolát, tornatanár lett, előbb a rimaszombati (Rimavská Sobota) gimnáziumban tanított, s aztán egészen a mai napig a Nyitrai Pedagógiai Főiskola testnevelési tanszékén. Legutóbb ott találkoztunk, s én elhatároztam, interjút készítek vele, méghozzá nagyon személyes jellegű interjút. Az első kérdésem például így hangzott: — Miért nem lettél olimpiai bajnok, amikor ennyit mindenki elvárt volna tőled? — A versenysport nagyon sok lemondással jár, s én nem vagyok afféle „lemondó ember”. — Nem bántad meg? — Mit? — Látod nem aknáztad ki teljesen nem mindennapi testi erődet. Eltűnődik. — Ha megbántam volna is, késő bánat lenne. Meg aztán, nem gondolod, hogy annak a sokat emlegetett „erőnek” van némi köze ahhoz, hogy tornatanár lettem? — Megvertél már valakit? — Nem. — Téged már megvertek? — Meg. Igaz, hogy voltak vagy öten. — Miért? — Egy lány miatt, gondolhatod, még főiskolás koromban. — Milyen érzéssel jár tudni, hogy egy-egy társaságban, mondjuk több száz ember között te vagy a legerősebb? — Mit lovagolsz örökké azon az erőn? Az erő mindig nagyon viszonylagos. Látod, nemrégen Muhammad Alit is megverték. Azt jó tudni, hogy az ember egészséges, és én annak érzem magam. — A munkád kielégít? — Természetesen. Ha nem elégítene ki, nem csinálnám. — Családod van? — Igen. Feleségem, s egy kislányom. S Ottó barátom alig fejezi be e mondatot, mintegy hívásra megjelenik a „kislány”, aki épp olyan szőke és majdnem olyan magas, mint az édesapja. Azt már nem kérdezem meg, hogy erős-e, egyrészt, mert ez lánynál nem is lényeges, másrészt már látom, hogy Ottó szemében kezdek nevetségessé válni, hogy mindig csak az erejéről faggatom, s ezen nem is csodálkozom, hiszen ő tudja, hogy jómagam nem tartozók az erős emberek közé. Elbúcsúzom hát, nehogy felmérgesítsem. ZS. NAGY LAJOS 1. Cseh zeneszerző. A romantikus cseh nemzeti zeneművészet első nagy képviselője. Művészetének kialakulására főként Liszt Ferenc volt döntő hatással. Zenéjében a cseh népzene bensőséges líraiassága fontos helyet foglal el. Legismertebb művei Az eladott menyasszony, Dalibor, A csók stb. A zeneszerző neve? Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 2. Szocialista ország fővárosa. Híres római táborváros alapjaira épült. 120 melegvízű gyógyforrása van. Uszodák, gyógyfürdők, strandok sokasága, különös vonzerőt kölcsönöz a városnak. A második világháború alatt a fasiszták mind a hét hídját felrobbantották. Mi a város neve és a kép előterében melyik új híd látható? 2 Kicsoda? Micsoda? VERSENYSZELVÉNY 15
