A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-17 / 25. szám
Következő szórnunk tartalmából: GOMBASZÖG ELÉ Pálházy József: FÜRDŐZÉS - GONDOKKAL Keszeli Ferenc: EMBEREK A FENNSÍKON A KULTÚRA FEJLESZTÉSE KÖZÖS ÜGY P. Mariot: NYÁRI ÜDÜLÉS Buday Endre: ZOBORALJA NÉPI ÉPÍTÉSZETE Címlapunkon a CSEMADOK bősi Helyi szervezete éhek'karának egy része látható. Á címlapón Kontár Gyula, a 24. olefalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice^ Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. őgyén nagy falu, de az idetévedő idegen szívébe így is könnyen belefér. Hogy miért? Megy az idegen a szőgyéni utcán s a falubeliek tisztesen ráköszönnek. Jónapot kívánnak, s szavukban, bólintásukban ott az elkopott szavak hitele s az ember jóleső érzéssel nyugtázhatja, hogy ember embernek ismeretlenül is azt kívánja: jó napja legyen. így lett Szőgyénben (Svodín) nekem is jó napom. Már a faluszélen elkezdődött. Megáll az ember s nézi a lenyűgöző tájat. Az út mellett halastó, a halastó mögött szőlősorok ezrei kúsznak a dombra, aztán átbuknak a lágy dombháton s tudni lehet, hogy ott is hasonló a látvány, s hogy a látvány jellemzője ott is a rend, az emberi munka, a szorgalom, az élet rendje. Balról gyümölcsöskertek s távolabb megmunkált földek barnája, vetések zöldje és erdők mégzöldebbje. A távolban pedigi a falu, lágy dombok között húzódó házsoraival, sok és sokféle fájával, ami a képet mindenekelőtt rokonszenvessé teszi, kivált, ha az ember arra gondol, hogy milyen sok faluban pusztították ki eddig a fák százait — a helyenként rosszul értelmezett környezetszépítési program keretében. A legmagasabb dombtetőn a hatalmas szőgyéni templom látszik, mellette pedig egy fehéren ragyogó, a tájba remekül illeszkedő, modern vonalú épület. Nyilván az új kultúrház, melynek hírét már előre hallottam, pedig csak alig néhány héttel ezelőtt avatták fel. A téren, — mert Szőgyénnek szép, takaros főtere is van — egy régebbi épület lépcsőin emberek beszélgetnek. A templomtoronyról folyik a szó. Két idegen villanyszerelőnek meséli néhány öregember, hogyan is csonkult meg a torony a háború végnapjaiban, amikor a környéken hosszú és nehéz harcok folytak. Úgy, hogy a németek egyszerűen felrobbantották, mint mindent maguk mögött. Mert a toronynak stratégiai szerepe volt — ablakából a széles környék volt belátható s úgy látszik, a németek nem akarták, hogy a szovjetek lássák, merre menekülnek. A torony később újjáépült, de a megsérült alapokra a réginél már csak húsz méterrel alacsonyabb csúcsot volt biztonságos építeni. Közben kiderül: a hnb épületének lépcsőin beszélgetünk. Mielőtt bemennék, a másik épületről, a kultúrházról kérdezem az embereket. Felépült — mondják. Mert hogy már nagyon kellett, úgy hiányzott, mint tűzoltáskor a kút. Odabent az elnök, Metz Kornél. Barátságos ember, a faluról kérdezés nélkül beszél, aztán az új kultúrházba invitál s titkolt büszkeséggel mutogatja a valóban párját ritkító épület termeit. Szuperelegáns — mondom, majd megkockáztatom a kérdést: nem lesz ez luxus egy ilyen falunak? Ugyan dehogy. Három és félezer lélek lakik itt s az emberek nagyrésze itt él, itt dolgozik, főleg a szövetkezetben. Az elvándorlás számadatai nem nagyok ugyan, de nem is a legkisebbek. A kérdést, hogy mégis miért mentek el azok, akik elmentek — a falu vezetői nemcsak felvetették, de tiszta lelkiismerettel meg is válaszolták maguknak. Nyilván azért, — szólt a válasz — mert a jó munkalehetőséghez, a jó keresethez, a kielégített építkezési engedélyekhez, a szép közösségi eredményekhez, a legmagasabb templomtoronyhoz még volami más is kell. Kultúra és otthon a kultúrának. Mindezt már jó egy évtizeddel ezelőtt felismerték a szőgyéniek s hozzá is láttak a kultúrház építéséhez. A járási, illetve a helyi nemzeti bizottsághoz társberuházónak fele-fele alapon a szövetkezet csatlakozott, mert egy közgyűlésen abban egyeztek meg, hogy önmaguk művelése, szórakoztatása nem kis mértékben önmaguk feladata is, s bármilyen súlyos milliókat is áldoznak e célra, az egyszer megtérül, ha nem is Varga Dezső Bartos Károly a hnb titkára Metz Kornél a hnb elnöke megszámolható anyagiakban. Aztán nehezebb évek jöttek, s bizony a kultúrház építkezésén alábbhagyott a mozgás, a buzgalom. Közben az építőipari árak megugrottak, az eredeti elképzelés nem fért bele az eredeti költségvetésbe. És ekkor a szövetkezet ismét letette a garast az asztalra, mondván, mi majd pótoljuk a hiányzó kétszázezret is. így aztán az elmondottak, s a lakosság által ledolgozott tizennyolcezer óra társadalmi munka jóvoltából Kenyérre várva 2
