A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-10 / 24. szám
FEJFÁK Egykor talán közismert — csak az emberi emlékezetből útközben elhullajtott — adatokról fújhatjuk le a port régi újságok, folyóiratok lapozgatása során. Néhány évvel ezelőtt az 1936—37-es években Bratislavában megjelenő Szülőföldünk című ifjúsági honismereti folyóirat néhány száma került a kezembe. Rögtön szemet szúrt a címlapokon látható — az erdélyi temetőkből közismert — díszesre faragott fejfák képe. Hogy kerül a csizma az asztalra?! — hökkentett meg a mi esetünkben szokatlan kép. A borító belső oldalán található magyarázó szöveg aztán megfelelt kötekedő kérdésemre. A címlap fejfáinak semmi köze az erdélyiekhez. A rajzok a farnadi református temető sírjelei alapján készültek! Nyomban följegyeztem, majd el is felejtettem az egészet. Nemrégiben kallódó jegyzeteim közt lapozgatva ismét rábukkantam a farnadi fejfákra. Néhány alapvető helytörténeti és néprajzi munka áttanulmányozása után rá kellett jönnöm, hogy a szóban forgó népművészeti alkotásokról többet csak a helyszínen tudhatok meg. Feltéve persze, hogy az azóta eltelt negyven év hagyott még belőlük számunkra valamit! Kissé szorongva keltem útra: megtalálom-e — legalább nyomokban — a népművészet és néphit jellegzetes alkotásainak, a fejfáknak farnadi képviselőit?! Rögtön a falu szélén, jobbkéz felől, hatalmas hársfák árnyékában húzódik meg a református temető — az útról bizony semmi „jóval" nem biztatva. De mégis! Belépve a „nekropolis" nyugalmába, lassan-lassan elénk sorakoznak — szomorúfüzek és hársfák oltalmából előmerészkedve — a „geometria-legények, faragott fa-vitézek" (elnézést,-ha szövegemben kissé értelmetlenül csengene a Takács Imrétől lopott hasonlat). Bár a fejfák néprajzi szakirodalma csaknem egyidős a néprajztudománynyal, és idők során óriásivá duzzadt, szisztematikus, egész elterjedési területüket magábafoglaló feldolgozásuk még várat magára. Nem biztos azonban, hogy ez a „rendszerező szakemberek" hiányával lenne magyarázható, hanem inkább az elkészülendő összefoglaló térkép fehér foltjaival! Gondoljunk csak bele: a mai Szlovákia magyarlakta vidékeiről a néprajztudomány nem ismer faragott fejfákat (annak ellenére, hogy a farnadiakon kívül minden bizonnyal másutt is rájuk bukkannánk) I Vannak, akik a magyar pogánykorból származtatják, és szerintük a „fejfa” elnevezés nem onnan származik, hogy a halott fejéhez állították, hanem valamikor ezeknek a sírjeleknek a felső része az emberi fejet formázta. Mások a református fejfák egyes formáinak török hatásra való kialakulását bizonygatják. Egy harmadik vélemény szerint a reformáció korára (16. sz.) tehető a fejfaállítás szokásának kezdete. Az mindenesetre elgondolkoztató, hogy az 1580-as évek végén egy idegennek, Georgius Duosa belga teológusnak kellett észrevennie a fejfák feltűnését, aki „temető kertjeikben (...) a keresztek fogyatkozását, úgy azok helyett (...) fejfáknak sokaságát tsudálta.” Az itt élők számára tehát szinte természetes lehetett a kép. A fák, bokrok árnyékában szerényen meghúzódó farnadi fejfák mind beljebb csalogatják a látogatót a temető belseje felé. Ámuldozva tapasztalom a formavilág széles skáláját. Fentebb ugyan már Ígéretet tettem, hogy az alaki változatokkal ezúttal nem foglalkozom, a farnadi temető eklektikus jellege mégiscsak föihatalmaz egy rövid áttekintésre. Nincs szándékomban hosszabb fejtegetésekbe kezdeni, röviden mégis hangsúlyoznom kell a fejfa és kopjafa elnevezések közti különbséget (a köztudatban ugyanis a két kifejezés egy dolog megfelelőjeként éli). Szakmai berkekben sok — talán napjainkig is egyértelműen el nem döntött — vitára adott okot ez a probléma. Legutoljára Kós Károly erdélyi néprajzkutató foglalkozott a kérdéssel és kifejtette, hogy „a fejfa (...) emberi alakot utánzó vagy ebből származó sírjel, míg a kopja a katonai szolgálatot teljesítőt megillető sírjel. Ilyenformán a kopjafa, mint a fejfát helyettesítő fogalom — értelmetlen.” (A székely sírfák kérdéséhez, in: Népélet és néphagyomány, Bukarest, 1972) A fejfákat formailag igen sokféle szempontból osztályozhatjuk (meddő lenne most még csak a kísérlete is a különféle csoportosítások ismertetésének). Hadd korlátozzam ezért mondandómat csupán a farnadi temetőben is fellelhető formák leírására! Nagyon gyakori típus az ún. oszlopos fejta. Jellemzője, hogy mind a négy oldala egyforma kiképzést nyer. Egy másik változat az ún. táblás fejlák csoportja. Ez nyilván nem ősi forma, mivel faragóik a lapos sírköveket próbálják utánozni velük. Kissé persze megtévesztő az elnevezés, mert a legtöbb esetben nem szembetűnően lapos, táblaforma sírjelről van szó, hanem karcsú rúdról, amely azonban magán viseli a deszkaszerű anyag fűrésszel való kialakításának jegyeit. A farnadi temetőben mindkét típus szépen képviselve van, és gyakoriak a kettőből ötvöződött formák is, ám csaknem mindegyikben — kisebb-nagyobb fantáziával — fölfedezhető az elrejtett emberalak. A fejfák azonban nem mondanak el mindent magukról, meg kell hallgatni az idős embereket is. Az ő emlékezetük sok mindent megőrizhetett a fejfaállítás szokásáról, ami egy temetőlátogatásból természetszerűleg nem derül ki. Más szempontból viszont a fejfák sokkal ősibb motívumokat, varázsjeleket őriztek meg számunkra, mint amilyen mélységbe az emberi emlékezet visszanyúlni képes. „A fejfák egykori kultikus jellegére utalnak az olyan, ma már tisztán díszítő motívumok, mint pl. a körzővel szerkesztett kétféle rozetta vagy az edényből kinövő részarányos növény. (...) Ma már köztudomású, hogy a rozetta a napisten kőkori eredetű jelképe, és világszerte alkalmazott gonoszűző varázsjel. Az említett növényábra sem egyszerű dísz, hanem a népek művészetében közismert életfa, a növekedés, gyarapodás, élet szimbóluma, mágikus jele." (Kós Károly: A székely sírfák kérdéséhez) A helyi nemzeti bizottságon először furcsán néztek rám: Vajon miféle csodabogár lehet ez, aki a temető legöregebb, szúrágta, korhadozó síremlékeit fényképezi nagy lelkesedéssel?! A kezdeti bizonytalanság aztán csakhamar feloldódott, és Vrábel Károly, a hnb alkalmazottja nagyon készségesen szolgáltatta a jobbnál jobb adatokat e régi szokással kapcsolatban. Amikor pedig ő maga már kifogyott az információkból, segített felkutatni olyan embereket, akik esetleg ki tudnák egészíteni az általa elmondottakat. Elkísért Molnár Lajos bácsihoz is, aki cseppet sem csodálkozott el fura kérdéseimen, sőt, még ő ejtett engem csodálatba, amikor a pajtából előhúzott egy gondosan faragott fejfát: „A feleségem rokonságából valóé volt ez a fejfa, de amikor kő síremléket állítottunk néki, kikerült a földből. . . mondták, hogy vágjam össze tűzre, de sajnáltam ezt a szép munkát." A temető fejfáinak alaposabb vizsgálata során azért — ha nem is tisztán — el lehet különíteni a férfi- és női sírokat, ami e szokás régebbi meglétére utal. # E néhány sor természetesen nem hivatott arra, hogy a már fenntebb említett fehér foltok eltüntetéséhez hozzájáruljon (ahhoz a temető alapos, minden kis részletre kiterjedő tudományos felmérésére van szükség), hanem inkább csak jelzésszerűen szerette volna érzékeltetni és a köztudatba bevinni — a Hét hasábjain ezidáig megjelent néprajzi tárgyú írásokkal egyetemben — a csehszlovákiai magyarság népi kultúrájának sokrétűségét és fontos szerepét az egyetemes magyar néprajz keretei közt. LISZKA JÓZSEF (A szerző felvétele) 1. Orosz író. A szocialista realizmus megalapozója. A szovjet irodalom első klasszikusa. Vezető szerepe volt a szovjet irodalmi élet megszervezésében. Művei a magyar olvasók körében is rendkívül népszerűek. Az író neve? Soroljon fel művei közül legalább kettőt. Minden héten két fényképet közlünk. Az egyiken egy világhírű író, zeneszerző, képzőművész, tudós arcképét hozzuk, a másikon egy-egy ország fővárosának vagy ismertebb városának egy jellegzetes negyedéről, emlékművéről készült kép látható. Olvasóinknak az lesz a feladatuk, hogy kitalálják, kit ábrázol a kép, vagy ha az illető személyt megnevezzük, akkor egy-két művének címét kell felsorolni. A másik képről pedig azt kell megírni, hogy melyik város, illetve melyik híres épület, emlékmű stb. látható rajta. A helyes megfejtők között minden héten 100 korona értékű könyv- és hanglemez-utalványt és ezenkívül havonta egyszer két aktatáskát sorsolunk ki. A rejtvényhez szelvényt mellékelünk, amelyet a megfejtéssel együtt levelezőlapra ragasztva a megjelenéstől számított egy héten belül kell elküldeni a szerkesztőség címére. A szelvény nélküli vagy a későn érkezett megfejtéseket a sorsolásnál nem vehetjük figyelembe. 2. Szocialista ország fővárosa. A második világháború végén véres harcok színhelye volt. Házainak mintegy ötven százaléka elpusztult. A népi hatalom éveiben építik újjá. Híres kapuszerű emlékműve — két világrendszer határán — a háború után jelképpé vált. Melyik szocialista ország fővárosának központi része látható a képen és mi a város neve? Kicsoda? VERSENYMicsoda? SZELVÉNY 15
