A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-06-10 / 24. szám

S'IGO T io 1E »S

Napfelkelte a Fudzsin, beszélgetés — magyarul — a japán zenei élet és pedagógia egyik kiemelkedő személyiségével, Japán népi művészete, szénfekete hajú karcsú lányok kimonóban — érdekes, még mindig kicsit egzotikus, de mindenképpen hálás témák. Cs a japán hétköznapok?

Nos, ezekre a munka a jellemző. Kitartó, szorgalmas, lelkiismeretes munka. A japánoknak, ha élni akarnak, keményen kell dolgozniok. Ezt teszik. Angol kifejezéssel: jellegzetesen „hard worker“-ek. Japánban a munka nagyfokú hatékonyságának magyarázata a kitűnő szervezésen, a nagyon korszerű gépesítésen és automatizáláson kívül a japán ember hagyományos munkaszeretete. Ez a szó: sigoto, munkát és hivatást is jelent.

Valóban hivatásnak érzik a japánok a munkájukat? Kicsit másként fogalmazva: örömet találnak a munkájukban? Ha azokat a mérnönöket. kutatókat nézem, akikkel együtt dolgoztam, feltétlenül igennel kell válaszolnom. S mi mást mondhatnék akkor, ha arra a sok-sok szállodai alkalmazottra, áruházi eladóra, taxisofőrre, vendéglátóipari dolgozóra, postásra, vasutasra stb. gondolok, akikkel nap mint nap találkoztam, s akik mindig készségesen és túlnyomórészt derűsen, mosolyogva álltak rendelkezésemre, intézték ügyeimet.