A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-10 / 24. szám
HALLOTTUK LVASTUK ÄTTIJK színház Szarvaskirály Valószínűleg még a klasszikus színműirodalomban jártasabbak számára is kissé idegenül hangzik Carlo Gozzi, olasz drámaíró neve. Annál jobb „ismerősünk" viszont Gozzi kortársa s egyben vetélytársa: az ugyancsak az 1700- as években élt Goldoni, számos sziporkázó vígjáték szerzője. Azért hozom szóba Goldonlt is, mert a színháztörténet is együtt, pontosabban: párhuzamban tartja őket nyilván. Nemcsak természetes alkotói rivalitás volt közöttük, de az életszemléletük is gyökeresen eltért egymástól. Goldoni kritikus szemmel figyelte környezetét, művelnek kacagtató figuráiban tulajdonképpen korának társadalmi viszonyait pellengérezi ki; míg Gozzi — konzervatív szemléletének megfelelően — védelmére kelt az akkori társadalmi viszonyoknak, Elvont témájú, meseszerű műveiben ezért igyekezett elterelni az emberek figyelmét a fennálló problémákról. „Mesejátékainak” színpadi megelevenítéséhez így — Goldoni mulattató realizmusával ellentétben — főképpen könynyed raffináltság és költőiség szükséges. Szarvaskirály című művét az előadás rendezője: Karol L. Zachar meseszerű keretbe ágyazott tragikomédiának fogta fel, s ennek megfelelően törekvéseinek középpontjába a történet meseszerű fordulatait és komikus mozzanatait állította. Ezzel amolyan felemás alkotássá kerekedett a bratislaval Hviezdoslav Színházban látott Szarvaskirály. A rendező ragaszkodott ugyan a szerzői intenciókhoz, de ez annyira megkötötte a kezét, hogy nem tudott túllépni Gozzi eredeti szándékán: meg sem kísérelt választ adni egy olyan alapvető kérdésre: miért és ml módon kellene előadni ezt a réges-régen feledésbe merült klasszikus művet olyképp, hogy annak a mai néző számára Is legyen valami üzenete... Mint a mesékben általában, Itt Is a jó diadalmaskodik a rossz felett. Ennek az erősen leegyszerűsített rendezői szemléletnek eredményeképpen a gyerekek — mint minden mesén — ezen az előadáson is bizonyára jól elszórakoznának. Ám a Szarvaskirályt Gozzi is, a színház is a felnőtteknek szánta ... (J. Vavro felvételén Leopold Haveri és Božidara Turzunovová) Miklósi Péter FILM Régi puska A Robert Enrico rendezte francia film nemcsak azért említésre méltó alkotás, mert olyan kitűnő — és világszerte népszerű — művészek vállaltak szerepet benne, mint például Romy Schneider vagy Philipe Noiret, hanem mindenekelőtt azért, mert a fővárosi mozik műsorán szereplő „divatos" filmek között ez az egyetlen, amelyben az erőszak nem öncélú, hanem a hiteles valóságábrázolás szolgálatában áll, Robert Enrico filmje ugyanis 1944- ben, a második világháború utolsó előtti esztendejében játszódik — valahol Franciaországban, Dandieu sebészorvos birtokán. Az orvos feleségét és kislányát megölik a németek, mire Dandieu elhatározza, hogy bosszút áll: több, nagyobb veszteség őt már úgysem érheti. Egy régi puskával, amelylyel egykor a nagyapja járt vaddisznóvadászatra, harcba száll a gyilkosokkal. A szadista német alakulatot azonban nem azért tudja megsemmisíteni, mert bivalyerős, rafinált vagy ügyes, mint általában az „üzletfilmek" férfi-főszereplői, hanem azért, mert otthon van: a saját birtokán minden egyes zugot, minden kis szögletet ismer, a németek viszont idegenek, tehát sötétségben tapogatóznak, mikor támadójukat, a „partizáncsoportnak“ vélt sebészorvost keresik. Dandieu bosszúja sikeresnek mondható, a Régi puska című film azonban nem végződik „happy enď'-del: az orvos végül beleőrül az őt ért csapásba. Mert a háborúnak — bizonyos értelemben — nincsenek győztesei. A háborúnak, az öldöklő háborodottságnak csak vesztesei lehetnek. Ez Enrico filmjének legfőbb mondanivalója. Varga Erzsébet HANGLEMEZ Night Romance Az ún. „szalonzene" napjainkban talán nem tartozik a legkedveltebb zenei műfajok közé, pedig ennek Is megvan a maga varázsa, szépsége és létjogosultsága. Ezt látszik Igazolni minden kétséget kizáróan a „Night Romance“ („Éjszakai románc") című új Opus non-stop nagylemez is, melynek az is lehetne a címe, hogy „Dallamról-dallamra". A huszonkilenc örökszép melódia ugyanis a non-stop jellegű hangszerelés eredményeként közvetlenül egymás után csendül fel, a két lemezoldal tehát összefüggő egészet képez, íme néhány dm, ízelítőül a soksok, szebbnél-szebb dallam közüli M, Ponce: Estrelllta, J. Lenolr: Parlez mól ďamour, L. Russel: Vaya con Diós, 0, Auric: Moulin Rouge, P, Burg hard: O, mein Papa, H. Mancin1: Moon River, F. Doelle: Szeretem a nyíló orgonát... A szórakoztató zene barátainak minden bizonnyal nagy örömet szerző remek összeállítást a kitűnő szólistákban bővelkedő tánczenekar, Gustáv Oftermann stúdió-zenekara játszotta fel. A számos igen hatásos hegedűszólót V. Farkai interpretálja remek muzikalitással és virtuozitással. A hangszerelés igényes feladatát kitűnően megoldó T. Seidmann jó munkájának köszönhető, hogy a nagyszerű hegedűszólókon kívül remek szaxofon-, trombita- és zongoraszólók is váltogatják egymást. Dicséretre méltó tény, hogy a nagylemez szerkesztője és zenei rendezője, Milan Vaiica a remek könnyűzenei őszszeállitásba hazai szerzők: T. Sebő- Martinský, P. Zelenay, A. Brezovský, 1, leiek, F. Svojik és mások „örökzöld" szerzeményeit is beiktatta, s ezek jól egészítik ki az összeállításban hallható világslágereket, Sági Tóth Tibor KÖNYV Rózsakiállítás Örkény István ötletekben gazdag, kísérletező-kutató író. Elsősorban az emberi kapcsolatok, o magatartás- és létformák foglalkoztatják őt. Új regényének, a „RázsakiáMításnak" alapgondolata, bár sokunk előtt ismeretes, mégis érdekes olvasmány, kellemes meglepetés lehet számunkra a mű. Az élet és a halál kérdései ugyanis valamilyen formában mindnyájunkat foglalkoztatnak. Könyvében az író azt az általánosan elterjedt nézetet cáfolja meg, miszerint az élet „szakadatlan szerepjátszás", a halál közelsége pedig minden „manipulációtól” való megtisztulás. Vallomásában Örkény hangsúlyozza, hogy „végső magányuk perceit is kisajátíthatja a technika, szereppé válhat egyetlen őszinte gesztusunk: az agónia". Az író témafeldolgozása újszerű a magyar Irodalomban. A „Rózsakiállítás" három ember búcsúfelléptét próbálja megörökíteni. A regényben bebizonyosodik az, hogy a kamerák előtt még a haldokló ember is képmutatóvá, hiúvá válhat. A technika tehát annyira befolyásolja az egyént, hogy az még a halál pillanatában sem lehet „felszabadult". Ehelyett nevetségesen naivvá, korlátolttá válik. A három haldokló közül talán csak Mlkóné, a virágkertészet munkásnője tud őszinte és igaz maradni. Érdemes odafigyelni Mikóné anyjára, a félig vak öregasszonyra is. Bár ez a regényhős egy csomó rossz tulajdonsággal rendelkezik, mégis őszintébb, tisztább s talán jellemesebb is a többinél. A maga nalvságával a képernyők előtt sem válik képmutatóvá, sőt az író szándékát Is ő tolmácsolja a legmeggyőzőbben. „Eddig megvoltunk valahogy, pedig nem törődött velünk senki, erre beállítanak ezzel a felvevőgéppel, és mindenki megbolondul, nem azt teszi, amit tenni akar, hanem hazudozik, nehogy szégyent valljon a világ előtt...” — mondja az Idős asszony. Örkény művét nevezhetnénk halál előtti naplónak, az utolsó pillanatokról tudósító fllozóflkus regénynek Is. Lényege, valósága azonban több ennél: benne élet- és magatartásformák, emberi sorsok rajzolódnak ki, miközben fel-felvlllon a társadalmi háttér Is. S a regény így mindnyájunkat gondolkodásra késztet. (Siépirodalml Könyvkiadó, 1977) Csáky Károly Ezt a képet a Ciné Revue a következő címmel közölte: „A világ legcsinosabb mamája". A mama, Claudia Cardinale, a társaságában látható kislány pedig Laura Wendel, a Kislány kék bársonyban c. film címszereplője. Laura Wendel még csak tizenkét éves, de már Fellini Róma című filmjében is szerepelt. A Legs and Company londoni együttes tánckara tagjainak eddig két fegyvere volt: a fiatalság és a szépség. Ügy látszik azonban, hogy ez kevésnek bizonyult a sikerhez — kelléktárukat géppisztolyokkal egészítették ki. Akinek nem tetszik, jaj neki! Anglia szaúd-arábiai nagykövetét alvás közben két ízben megharapták az egerek. A nagykövet ezt az esetet leközölte a Times-ban. „A modern, élelmiszerekben szűkölködő nagykövetségeken az egerek már-már emberevökké válnak" — irta. A külügyminisztérium azonban nem vélte annyira súlyosnak a helyzetet: „Sajtra, egérfogás céljából nem hagyunk jóvá különkiadásokat" - volt a válasz. ■ Nyugat-Bcrlinben egy hatvannégy éves polgártól azért vették el a jogosítványát, mert túl kövér. A 165 centi magas 99 kilós férfi a bírósághoz fordult, amely azonban elutasította a ke resetel: „Az említett személy túl kövér ahhoz, hogy eléggé mozgékony lehes sen, ezért közlekedési szempontból komoly helyzetekbe keveredhet". 8
