A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-06-03 / 23. szám
Ipolyság (ma Šahy) a XIX. században és a XX. század elején nemcsak Hont vármegye székhelye, hanem az Ipolyvölgye szellemi és kulturális központja is volt. A Honti Kaszinón, a Honti Régészeti Társulaton, a Gazdasági Egyleten meg a Honti Múzeumi Társaságon kívül az itt megjelenő hírlapok és folyóiratok is fontos szerepet töltöttek be a város és a vidék szellemi életében. Ha az idő távlatából vizsgáljuk az ipolysági újságokat, megállapíthatjuk, hogy legtöbbjük az akkori politikai és gazdasági viszonyok közt is a maga egyszerűségével és sajátos eszközeivel a társadalmi haladást szolgálta, szócsöve volt a szabadabb, igazabb gondolatoknak. Harcolt a megye gazdasági életének fejlődéséért, a lakosság kulturális színvonalának emelkedéséért. Az Ipolyságon kiadott legrégibb újságok közé tartozik a Honti Gazda és a Honti Hírlap. A Honti Gazdát Királyfalusi Gerhardt György indította, 1875-től 1885-ig jelent meg. A tiszavirág életű Hontmegyei Hírlap ugyancsak 1875-ben indult. A leghosszabb életű ipolysági újságok a Honti Lapok és a Hont Vármegye Hivatalos Közlönye voltak. Ez utóbbit a vármegye jegyzői kara szerkesztette, s 1903-tól jelent meg havonta háromszor. 1902-ben Hontvármegye címmel is indítottak egy lapot, de ez egy év múlva a Honti Lapokkal egyesült. 1903-ban megjelent a Gazdasági Egylet Értesítője s megindult az Ipolyvölgye is, amely azonban — megfelelő érdeklődés hiányában — rövidesen megszűnt. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Ipolyságon elsőként A Diák című havilap jelent meg 1925-ben. Szkladányi Károly szerkesztette. Az egyik legszínvonalasabb ipolysági lapot, A Hetet dr. Salkovszky Jenő adta ki 1929- ben. Országos lappá nőtt a Farkas István szerkesztette Magyar Család című társadalmi, irodalmi és közművelődési havi folyóirat, melynek első száma 1934-ben jelent meg. HONTI LAPOK A Honti Lapok az egyik legtekintélyesebb ipolysági újság volt. Kezdetben Fritsch László, később pedig Halász Ferenc szerkesztette. 1895-től 1918-ig jelent meg hetente egyszer Neumann Jakab nyomdájában. Elsősorban a megyei élet eseményeit kísérte figyelemmel, de olykor-olykor az egyetemes, mindenkit érintő társadalmi problémákra is aktívan reagált. A Honti Lapok fő erénye abban rejlik, hogy az akkori idők számos vitatott kérdésével kapcsolatban határozottan és tárgyilagosan foglalt állást. Ezenkívül rengeteg olyan problémát vetett fel, melyek felett a vármegyei „előkelőségek” szemet hunytak. Szinte valamennyi évfolyamának számaiban foglalkozik például az Ipoly szabályozás problémáival. (A folyó szabályozására vonatkozó tervezetet egyébként már 1840-ben kidolgozták, s csaknem 130 évet kellett várni, hogy a terv valóra váljék!) A vármegye tisztviselőit többször bírálta az iparosítással szemben tanúsított közönyükért is. A század elején Ipolyságon ugyanis (a lap szerint) megfelelő feltételek voltak egy üveggyár létesítésére. A terv az illetékesek közömbössége és maradisága miatt ment füstbe. A lap kilencedik évfolyamának első számában egy olyan cikket olvashatunk, amely általános gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozik, és a hazai ipar elmaradottságára is rámutat. A Honti Lapok jónéhányszor bírálta a vármegye szellemi életének fogyatékosságait is. „Az emberek a hivatásszerű életfoglalkozáson felül maradó időt kicsinyes, köznapi időtöltések közt fogyasztják el” — olvashatjuk már az első évfolyam 23. számában. A szerkesztőség ezért egyik fontos céljául a szellemi tespedtség elleni harcot tűzte ki. Szorgalmazta a kulturális téren való összefogást, sürgette az állandó műkedvelői kör, a dalárda és az olvasókör megalakulását. Rendszeresen tájékoztatott és tudósított a kulturális rendezvényekről, s a legsikeresebb könyvekről. Egyebek között a Budapesti Hírlapra is felhívta olvasói figyelmét. A szerkesztők értékes és figyelemre méltó írásai közé tartoztak azok, amelyekben a századeleji iskolaügy vajúdását elemezték. Több pedagógiai jellegű cikkben tárták fel az oktatás elhanyagoltságát, a tanítók silány helyzetét, az iskolák áldatlan állapotát. A folyóirat első évfolyamának 23. számában a nőnevelés megoldatlan problémáiról olvashatunk elemző tanulmányt, a kilencedik évfolyam 3. számában pedig bátor hangú vezércikket találunk, amely a pályaválasztás és az érvényesülés lehetőségeit boncolgatja. A cikk megérdemli, hogy legalább egy részletet idézzünk belőle. „Mert a mai társadalomban igazában csak két tekintély van, a vagyoni és a hivatali hatalom tekintélye. Ha van pénzed s tudsz vele élni, szerepelhetsz és megbecsülnek; ha van hatalmad, megsüvegelnek, — de ha csak egyszerű szegény, bár kötelességteljesítő becsületes ember vagy, legfeljebb csak a vállad veregetik meg nagy lelkesedéssel. Nem is igen lehet tehát csodálni, ha az egyszerű ember, aki magát lenézettnek érzi, szegény helyzetében legalább utódait szeretné azok közé emelni, akiket ö a tekintély birtokosainak tart és érez.” Nem lenne helyénvaló, ha csupán a lap erényeiről szólnánk, hiszen bőven akadtak hibái és gyöngeségei is. A hazafiasságra való nevelés kérdésében sokszor ingadozó hangot ütött meg. Igaz, hogy helyet adott a nemzetiségi kérdés megoldására vonatkozó sok olyan tanulmánynak is, melyek még ma is megszívlelendőek, ám ugyanakkor a „Felvidéki Közművelődési Egylet” túlkapásait is támogatta. Kifogásolható a hetilap alacsony színvonalú szépirodalmi rovata, melyre az erős provincializmus volt a jellemző. Talán igénytelensége miatt volt képtelen jó, képzett írókat, költőket nevelni. Legtöbbször fűzfapoétákat, önmaguk és társaságuk gyönyörködtetésére „termelő” írócskákat toborzott maga köré. A HÉT A Csehszlovák Köztársaság idején A Hét című társadalmi hetilap volt az egyik legszínvonalasabb ipolysági újság. Tóth Ferenc nyomdájában jelent meg 1929. október 5-től a harmincas évek közepéig. A lap főszerkesztője Salkovszky Jenő ügyvéd, felelős szerkesztője pedig Farkas István író volt. A harmincas években Ipolyság városa szellemi téren is igyekezett felzárkózni a többi szlovenszkói városok közé. Bizonyítja ezt az a szándék is, amellyel A Hétét indították: „Habár a mindennapi kenyérért folyó s naponta megújuló küzdelmünk leköti minden energiánkat, mégis szükségét éreztük valaminek, egy erős szellemi kapocsnak, mely összefogja az Ipolyvölgy magyarságát, egy hetilapnak, melynek hasábjaiból az összetartozandóság érzése és a mindent átfogó szeretet sugárzik ki.. — olvashatjuk már az első évfolyam 1. számában. A lap mindvégig tükrözte a város haladó szellemű értelmiségének a szlovenszkói magyar nyelv és irodalom, valamint a nemzetiségi kultúra érdekében való fáradozását. A Hét főleg kultúrpolitikai és irodalmi kérdésekkel foglalkozott. A szerkesztőség egyebek között a szlovákiai magyar színházak működését is figyelemmel kísérte. A harmadik évfolyam 39. számában a nemzetiségi színjátszás akkori problémáival foglalkozó tanulmányt találunk, mely a színházak eredményeiről és hiányosságairól egyaránt beszámol. Kritikusi igénnyel megírt — a tényszerű beszámolókat felülmúló — színházi jegyzeteket olvashatunk Földes Dezső színtársulatának ipolysági fellépéseiről. Az 1929. október 5-i számban közzétett írás leleplezi a húszas évek színházpolitikájának CSÄKY KÁROLY személyeskedésből eredő fonákságait, bírálja az előítéletekre támaszkodó közönség passzivitását, ugyanakkor a kiutat, a megoldhatóság hogyanját is keresi. Az említett színházi jegyzetben a következőket olvashatjuk: „Reméljük, hogy az elmérgesedett színházpolitika helyett Nyugatszlovenszkó magyar városai tanulni fognak Ipolyságtól, és elsőrendű kötelességüknek fogják tartani, hogy a magyar színházat — függetlenül a vezető személyétől — erejükhöz mérten támogatják.” A Hét beszámolt a Sarlósok Ipolyvölgyében végzett szociográfiai kutatásáról is. Nagyra értékelte a fiatal falujárók valóságfeltáró munkáját. A lap szerkesztői is bírálták például az iskolaügy kétségbeejtő állapotát — egyebek közt azt, hogy a falusi iskolák legtöbbjében egy pedagógusra 80—1200 diák esett, s ez fékezte az oktatás színvonalának emelkedését. A hetilap alapos, tárgyilagos és körültekintő munkára serkentette a Sarló tagjait. A lap szerkesztőkollektívája nagy gondot fordított a vidék néprajzának feltárására. A népzene, a népi hiedelmek és a népszokások gyűjtése terén komoly munkát végzett Manga János, a jól ismert magyarországi néprajzkutató, aki annak idején pedagógusként működött az Ipolyvölgye több községében. Munkáit rendszeresen közzétette A Hétben is. Ezek közül megemlíthetjük például A farsangi fánk, a Farsangi történetek című írásokat. A Hét rendszeresen tájékoztatta olvasóit az ipolysági irodalmi rendezvényekről. A negyedik évfolyam 4. számában részletes beszámolót találunk Móricz Zsigmond ipolysági látogatásáról. A nagy magyar író 1932. január 16-án érkezett a városba. Feleségével, Simonyi Máriával néhányt napot töltött Ipolyságon. Figyelemreméltóak a társadalmi hetilapban közzétett irodalmi publikációk is. Itt jelent meg Győry Dezsőnek A szlovenszkói magyarság és irodalom elrendeltetése című elemzőértékelő tanulmánya. A szerkesztőség az első évfolyam 1. számában A szlovenszkói magyar irodalom jövője címmel Sziklay Ferenc kassai előadásával kapcsolatos reflexióit adta közre. A Hét szépirodalmi téren is felülmúlta a többi ipolysági lapot. Míg az előbbieket az egyoldalú beszűkülés jellemzi, addig ez a lap mentes a korlátolt provincializmustól. Hatósugarai messzebbre terjedtek, a szerkesztőség szorosabb kapcsolatot tartott fenn Szlovákia több kezdő vagy éppen tekintélyes írójával. Verseket közölt Győry Dezsőtől, Csontos Vilmostól, novellát Sebest Ernőtől, sőt még Móra Ferenciül is. A Hét bizonyos értelemben a ma-gyar és a szlovák irodalom közti „hídszerepet is betöltötte. Az itt megjelent fordítások főleg a kortárs szlovák prózát tolmácsolták. A harmadik évfolyam 3., 4., 5. és 6. száma például folytatásokban közölte Terézia Vansová A gyűrű című terjedelmesebb novelláját Farkas István fordításában. Az ipolysági lapok tehát az idő távlatából is megérdemlik azt. hogy említést tegyünk róluk. ^■boti&bos SAJTÓTÖRTÉNETE 14
