A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-20 / 21. szám
(EBERHARD - MALINOVO, 1978. ÁPRILIS) Szép ez a falu, különösen ilyenkor, tavasszal, amikor a kertek fái virágba borulnak. Feltételezem, hogy mindez felülről, egy-két kilométernyi magasságból gyönyörű menyasszonyi csokornak látszik. A baj csak az, hogy mi itt, a földön járunk és nem a felhők között. Ott ma amúgy sem járhatnánk, lévén az ég teljesen felhőtlen. No jó, elégedjünk meg a lenti látnivalókkal! A részletekkel. Például az új éberhardi házak látványával. Úgy látom, itt is több az új ház, mint a régi. S micsoda házak! Laikus létemre mérget mernék venni arra, hogy egyik-másik családi ház értéke megközelíti vagy tán el is éri az egymillió koronát. A Kis-Duna hidján TAVASZI SÉTA A PARKBAN A Méry-házaspár Majdnem vasárnap ... örüljünk neki, hogy ezt is megértük! Hétköznap van, s egy kissé csodálkozom, hogy a falu tele ünneplőbe öltözött emberrel. Jókedvű gondtalansággal sétálgatnak, párosával, csoportosan, mintha vasárnap lenne. Aztán megtudom, hogy tegnap volt az éberhardi búcsú s ez ma is folytatódik. Munka után, természetesen. A búcsúi maradékot meg kell enni, meg kell inni. Ezenkívül sok helyütt még a vendégek is itt vannak, velük is foglalkozni kell. Először átvesszük az éberhardi sétálók stílusát, vagyis céltalanul, lezseren sétálgatunk mi is. El is jutunk a Kis- Duna mentére, ahol körhinta, hajóhinta, hullámvasút ésatöbbi működik teljes odaadással. Egy fekete bácsi arra akar rászedni bennünket, hogy sósperecszerű karikákat dobáljunk pezsgősüvegek nyakára. Ha a karikák fennakadnak, miénk a pezsgő! Igenám, de az egész dolog pénzbe kerül s ezek a karikák elég kicsik. A távolság meg túl nagy. Az önbizalmunk is kicsi. Az ajánlatot megköszönjük. XXX A CSEMADOK éberhardi szervezetének titkárát, Méry Bélát, az iskolában keressük, minthogy iskolaigazgató. Azonban elfelejtettük, hogy a tanítás már véget ért. Tétován mászkálunk az üres folyosókon és üres osztályok között, de annyit nagy tétovaságunkban is megállapítunk, hogy itt szeretik a magyar irodalmat. A lépcsőház faláról ugyanis szinte minden jelentősebb magyar író ránk mosolyog (persze van köztük olyan is, aki nagyonis komoran néz a szemünkbe fényképéről - dehát az íróknál sose lehet tudni, mit gondolnak). Nem hiszem, hogy mindez puszta formalizmus lenne. A CSEMADOK egyike a legaktívabb éberhardi szervezeteknek, ezért keressük a titkárát, akiről azt is tudjuk, hogy alapító tagja a szervezetnek. Meg is találjuk őt a lakásán. Kedves, fiatal pedagógus házaspár. Ök is új lakásban laknak. De ami a legjobban tetszik, lakásuk szépen, ízléssel van berendezve. Marika, a feleség, a népművészet szerelmese, ezt a lakásban mindenfelé látható köcsögök, korsók, háziszőttesek, hímzett párnák, abroszok is bizonyítják. De nemcsak gyűjtő - ő maga is készít szép hímzett térítőkét, párnákat (egyszer talán majd bemutatunk néhányat olvasóinknak). Méry Bélától megtudjuk, hogy a CSEMADOK éberhardi szervezete 1964- ben alakult, száznegyven tagja van. Két nevet említ, amelyeket, ha a szervezet működéséről, tevékenységéről beszélünk, nem lehet mellőzni: Valacsay Zoltánét és Lelkes Istvánét. S harmadikként, de persze nem utolsósorban, Burger Ferencét, a mostani elnökét. Gondolom, Méry Béla azt sem csak valamiféle taktikázásból mondja, hogy nagyon jó a CSEMADOK-szervezet és a hnb meg az egységes földművesszövetkezet együttműködése. A szövetkezet, amely egyébként a Csehszlovák- Magyar Barátság Szövetkezet nevet viseli, minden évben jelentős segítséget nyújt a dal- és táncünnepély megrendezéséhez. Az idei ünnepélyre, amely e sorok megjelenésekor már feltehetően elkezdődik, szeretnék meghívni a magyarországi darnózseli téesz kulturális együttesét (ezzel a szövetkezettel ugyanis az éberhardi állandó testvérbaráti kapcsolatot tart fönn). Különben az éberhardi járási dal- és táncünnepélynek, amit hét éve tartanak meg rendszeresen, tavaly több mint 1500 nézője volt. XXX Az éberhardi parkban, amelyhez hasonlót keveset találni az országban, a kertészeti szakközépiskola diáklányai röplabdáznak. E sorok írója lassú észjárásával csak később érti meg, miért ilyen szép ez a park. (Elvégre is az lenne a rendkívüli, ha nem lenne ilyen szép.) Hiszen itt kertészeket, kertészlányokat nevelnek. Igen, itt, ahol valamikor az Apponyi grófkisasszonyok sétifikóltak, most kedves, melegítős diáklányok röpködnek a labda után. De nekem, ilyenkor tavasszal jólesik csodálkozni. Most éppen azon ámulok, hogy az egyik kislány olyan erőseket „szervái", hogy a labda majdcsak le nem viszi a fejem. Azt nem tudom, csodálni való-e, hogy az iskola igazgatója minden évben kedvesen és jóakaratúan a CSEMADOK- szervezet rendelkezésére bocsátja ezt a gyönyörű parkot, amely egy-egy ilyen ünnepély után valószínűleg némi „fésülésre" szorul. De az tény, hogy az iskola segít a szervezetnek és — amint megtudtam - szívesen teszi. ZS. NAGY LAJOS Prandl Sándor felvételei 6 A CSEMADOK ÉUľréDÔL
