A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-29 / 18. szám
-HLATKY LÁSZLÓ Hlatky Lászlót tréfásan Kibédi Ervin ikertestvérének nevezik. Nem mintha hasonlítanának egymáshoz, sülve-főve sincsenek együtt, hanem mert közösen játszanak a Hacsek és Sajó tréfás jelenetekben, amelyeken már évtizedek óta olyan jókat nevet mindenki. Van azért Kibédinek és Hlatkynak közös tulajdonsága is. Mindketten komolyak a magánéletükben és - mindketten szeretik a zenét. Amikor például becsengettem Hlatky László budai öröklakásába, Schubert Erlkönigjének dallama szűrődött ki: kedvenc hanglemezeit hallgatta a színész. És még egy közös vonás. Hlatky is olyan előzékeny házigazda, mint színpadi Hacsek-partnere. Hangulatos olvasószobájában terített asztallal várt, rajta szendvics, sós sütemény és francia konyak. S még jóformán ki sem fújtam magam, máris ment kávét darálni, feketét főzni.- Fogyassz, ameddig háziasszonykodom — biztatott be-bekiabálva a konyhából. — A párom csak később érkezik haza, az én kávém is felér azonban az övével! Nekem azonban különb elfoglaltságom akadt. A könyvespolcon egy olyan albumot fedeztem fel, amely Hlatky színi pályájának emlékeivel volt tele. Ezek nézegetése közben derült azután ki, hogy színészi pályája első két évtizedében a házigazdámnak semmi köze sem volt a kabaréhoz. A harmincas évek és 1954 között két ízben is megpróbálkozott a Pódium Színpaddal, de ez a „szerelem" csupán egy-egy esztendeig tartott. A komoly múzsa elkötelezettjeként nem kisebb színházaknak, mint a Nemzeti Színház kamaraszínházának, a Vígszínháznak, a debreceni Csokonai Színháznak és a Pécsi Nemzeti Színháznak volt a tagja, sőt az utóbbinak két esztendeig igazgatója is. Ezekben az időkben sok más neves színművésszel, köztük Bajor Gizivel, Lázár Máriával. Kiss Manyival és Kiss Ferenccel játszott egy színpadon. Meg is kérdeztem, amikor behozta a kávét, hogy ha már évekig Moliére- és Shakespeare-darabokban játszott, miért pártolt végül is ót a kabarészínpadhoz, azaz a „legkönnyebb" műfajhoz?- Nekem mindig a nevettetés volt az igazi vágyam - mondta egy kis töprengés utón. Már gimnazista koromban komikus szerettem volna lenni. Szüleim azonban józsefvárosi értelmiségiek voltak, akik el sem tudták volna képzelni, hogy fiuk „komédiás", sőt kacagtatásból élő „bohóc" legyen. Emlékszem például, hogy egyszer Nagy Izabellához, az akkoriban híres énekesnőhöz mentünk vendégségbe. Itt hogyan, hogyan nem, kuplézgatni kezdtem. Mikor azonban a művésznő kijelentette, hogy nekem a színi pólyára kellene mennem, apám magából kikelve szólt közbe, hogy a fiúból pedig jogász lesz, ha felnő! Hát az is lettem, mert érettségi után, csak úgy iratkozhattam be a Színművészeti Főiskolára, hogy ezzel párhuzamosan jogot is kellett hallgatnom. Még most is rossz szájízzel gondolok vissza erre a négy évre. Nappal a főiskolára jártam, éjjel pedig a római jogot és a többi száraz tantárgyat magoltam! — Ezek szerint jogi végzettséged is van? — Természetesen. Ennek azonban eddig még nem vettem hasznát. Visszatérve azonban előbbi kérdésedre, azért dolgoztam több mint két évtizeden keresztül komoly prózai színházaknál, mert ez nemcsak nagy megtiszteltetés volt, de akkoriban bizony nemigen lehetett válogatni. A gazdasági válság idején sokszor még jó szerződés mellett is nyomorgott a színész. Előfordult, hogy a gázsit sem kaptuk meg, s olyan hónapok is voltak, hogy négy héten keresztül egyetlen kiló szalámin tengődtem. — Hogyan vett kegyeibe mégis Fortuna, a szerencse istenasszonya?- Az első „nagy sikerem" a főiskolai vizsgaelőadásom volt, — idézte a múltat Hlatky. - Az ember tragédiáját játszottuk, s én alakítottam Lucifert. Mondhatom, olyan hahotát még nem hallottak a színház falai, mint amilyen az én fellépésemet fogadta. Én azonban nem estem kétségbe, legfeljebb professzoraim tépték a hajukat. Volt aztán egy másik nagy sikerem is, erre azonban a felszabadulásig kellett várni. Budán még javában folytak a harcok, amikor Békefi Gáborral elhatároztuk, hogy megnyitjuk a Nagymező utcai Pódium kabarészínházat. Ó micsoda hetek, napok voltak ezek! A pincékből előbújt pestiek egészen a Teréz templomig sorakoztak jegyért, s amikor a megnyitón Békefi, Mezei Mária, Feleki Kamii, Komlós Vilmos, én és a többiek kiléptünk a színpadra, nemcsak nevetett a közönség, de sírt is a meghatottságtól.- Úgy tudom, részt vettél a mai Vígszínház háború utáni első előadásán is.- Igen, Honti Hannával, Bulla Elmával, Rutkay Évával együtt hordtuk a maltert a háborús károkat szenvedett színház rendbehozásához. De hát két dudás nem fér meg egy csárdában, Békefi és én nem igazgathattuk sokáig közösen a Pódium Színpadot, átszerződtem a Vígbe és ötvennégyig ott is színészkedtem. Innen jöttem át aztán a Vidám Színpadra, s azt hiszem itt is öregedem meg.- Hogyan lettél Sajó? Hiszen Herczeg Jenő és Komlós Vilmos tette nép- Ha én ezt megmondanám, és te megírnád az újságban - mondta hamiskásan -, akkor úgy a nyakamra ülne az adóhivatal, hogy vénségemig nekik kereshetnék! A kocsijában azonban — előadásra kellett sietnie - kicsaltam még Hlatky Lászlóból egy sztorit. Elmondta, hogy sokat ugratják Kibédi Ervinnel egymást.- Tudod, hogy minden esztendőben a Népstadionban 70-80 000 ember előtt megrendezzük a SZÚR-t, a színészek-újságírók rangadója focimérkőzést - mesélte. - Természetesen a szünetben rangos kabaréval szórakoztatjuk a nézőket. Nos a tavalyi SZÚR-on éppen pénzszűkében voltam. Amikor aztán kiértem a pályára, megkérdeztem Kibédit, felvette-e már a tiszteletdíját?- Én ma nem kapok honoráriumot — felelte Ervin szokott savanyú mosolyával ... — Megegyeztem a rendezőkkel, hogy tányérozni fogok.- Te jó isten! - öntötte el erre a vér az agyamat. S mint a fenekében égő taplóval megkergített agár, rohantam a rendezői stábra. Még a fellépést is majdnem lekéstem, olyan sokára sikerült megértetniük velem, hogy szó sincs tányérozásról, csak Ervin ugratott. NEUMANN JANOS Következik: Csala Zsuzsa KONTÁR GYULA felvételei- Nos, köztudott, hogy ezeket a humoros jeleneteket Békefi István és a Vidám Színpad néhány éve meghalt igazgatója, Fejér István írta. Herczeg és Komlós halála után aztán feledésbe kezdett merülni ez a népszerű dialógus. Egyszer színházunk közkedvelt színésze és rendezője, Horváth Tivadar a tévében Nóta-estet rendezett, s eszébe jutott, hogy Hacsek-Sajó tréfával színesíti a műsort. Fejér István azán meg is írta a szöveget, Kibédit „kinevezték" Hacseknak, engem meg Sajónak - s ezzel a tizenkét év előtti fellépésünkkel fergeteges sikert arattunk. Azóta is egyik legnépszerűbb számunk a Hacsek és Sajó, az a bajunk csupán, hogy kevesen írnak új és szellemes szöveget.- Az elmúlt tizenkét esztendőben hányszor kacaghatott a vidám kettőstökön a „nagyérdemű közönség"? Hlatky valóban „sajósan" felelt erre a kérdésre: szerűvé Hacsekot és Sajót, ezt a két pesti kávéházi figurát. /Ve vette tők
