A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-22 / 17. szám
hez. Bár kétségtelen, a harangöntéshez férfikezekre volna szükség, mert nemcsak nagy tudást, de sok fizikai erőt igénylő munka is ez. A Dytrych-lányok felnőttek, férjhez mentek s ma már unokáktól hangos a ház. A harangöntés pedig folyik tovább a házban. A szakma r mestere és irányítója Laetítia asszony. Szerencséjére lányai, vejei mesteri fokon tudják segíteni. A két lány nyolc évig tanult zenét, aztán elvégezték az Iparművészeti középiskolát s most mindketten — az egyik férjestől — egy prágai iparművészeti szövetkezetnél vannak alkalmazásban. Feladatuk a harangöntés. Ehhez a szövetkezetnek érkeznek a megrendelések s a bronzérmes szocialista munkabrigádot képező három fiatal havi fizetésért önti odahaza a harangokat. Laetítia asszony viszont önálló művészként dolgozik, tagja a Képzőművészeti Szövetségnek, melyen belül státusza a szobrászművészekéhez hasonló, de mégis más, hiszen ő nem szobrokat — harangokat készít. Asszony létére a világon egyedül. Josef Dytrych első harangjának megszületése óta közel nyolcszáz harang készült a műhelyben s ennek felét már nélküle kellett az utódoknak kiönteni. A minőség nem változott. A méretek megnőttek, s ma húsz-huszonöt mázsás harangok kerülnek ki kezeik alól. Szépek, hatalmasak. j'"' I k iw&m i rTlM ' ' míiíi ** III rí; . / „ r s-M ■ : 1 ■ .. ■ Ám ez még kevés, mert a harang tulajdonképpen hangszer, melyet úgy kell elképzelni, hogy különböző, ám egységes testet alkotó hangolású gyűrűkből áll, s e gyűrűkön úgy kell lehessen eljátszani a zenei skálát, mint egy zongorán, vagy más hangszeren. Ez jelenti az igazi mesterfeladatot. Mert rossz hangolású harangot is nehéz önteni, nem hogy jót, szépszavút, tökéletes zengésűt. Ki hinné, hogy egy-egy harang műszaki átvétele nem is olyan kis feladat. Mert hogy amikor elkészül, ki kell hivni Ambróz professzort, akinek ugyancsak egyedülálló a mestersége. Ö az állami kampanológus, a Műemlékvédelmi Hivatal megbízottja, aki hangvillával s különböző finom műszerekkel vizsgálja meg a harangot s csak akkor veszi át, ha az a megrendelésben feltüntetett kívánalmaknak tökéletesen megfelel. Hogy milyenek lehetnek ezek a kívánalmak? A harang beszélni, zenélni kell hogy tudjon. Különféle szövegek ritmusképleteit kell eljátszania s egyegy torony több harangcsoportjának is meg kell hogy legyen a maga zenei harmóniája, összehangoltsága. Ha ez csak egy picit is eltér a normáktól, a harang kalapács alá kerül. Nem árverésen, hanem a Dytrych ház udvarán, mégpedig úgy, hogy összetörik. Ez sem könnyű, mert kemény, nemes anyagok ötvözetéből készül a harang. Ilyen is megtörtént már néha Dytrychéknél, de ez korántsem szégyellnivaló. Hajdan a legjobb harangöntők műhelyében is gyakran megesett. Dytrychné asszony harangjai szépek is. A harangok díszítése, ornamentikája, feliratozása is művészi munka. A gondosan elkészített agyagminták méhviasz-bevonatára kell felrajzolni, majd plasztikusan, szobrászművészi igényességgel rámintázni a díszítést, amely aztán az öntésnél kiolvad és fémmel telitödik meg. De nem is folytatom. A harangöntés technológiájának leírása egy vaskos könyv terjedelmét igényelné, s tudom, az olvasó ebből még úgy sem tanulna meg harangot önteni. KESZELI FERENC BARANGOLÁS A BÓDVA VÖLGYÉBEN Kassától (Kosice) mintegy harminc kilométerre nyugatra, a Stósz közelében eredő Bódva itt már eléggé tágas völgyében fekszik az Alsó- és Felsőmecenzéf községek, valamint Luciabánya telep közigazgatási egyesítésével létrehozott Medzev. A két község közül Felsömecenzéfen már a középkortól kezdve vasércbányászatot űztek, míg Alsómecenzéf lakói ásó- és kapagyártást folytattak. Az első világháború előtt négy nagyobb gyáron kívül több mint száz, vízi erővel működtetett vashámor állította elő milliószámra ezeket a cikkeket, amelyeknek jelentős része kivitelre került. Abban az időben vasipariskola is működött itt. Az első írásos feljegyzések az itteni vashámorokról 1356-ból származnak. A még meglevő két hámor — a Tischler- és a Bröschler-féle — védett ipari műemlék. Közülük a Tischler-féle vashámor már nem dolgozik: a helybeli szerszámgyártás, vasfeldolgozás emlékeit gyűjtötték össze és állítják ki benne. Jelentős művelődéstörténeti emlék a két katolikus templom. Az alsómecenzéfi eredetileg a 15. században épült kései gót stílusban, a 18. század első felében barokk stílusban építették át. A felsőmecenzéfi 1773-ban épült szintén barokk stílusban; főoltára a premontreiek régi jászói templomából való, az oltár Mária-képét I. L. Kracker festette. További nevezetes műemlék a 17. század közepén épült és a 18. század közepén kibővített reneszánsz városháza, amelynek igen szép régi freskói vannak. Az egykori bányavárost német telepesek alapították. A jellegzetes német stílusú lakóházak, az egyedülálló fennmaradt vashámorok s nem utolsósorban az itteni értékes művelődéstörténeti emlékek igen sok turistát vonzanak a Bódva völgyének ebbe az érdekes, romantikus részébe. — dl —
