A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-04-15 / 16. szám

A leninizmus korunk marxizmusa Az egész haladó világ kegyelettel emlékezik ezekben a napokban, 108. születési évfordulóján, Vlagyimir lljics Leninre, a forradalom lánglelkű vezé­rére, a világ első szocialista államának megalapítójára. Lenin ott állt az emberiség újkori tör­ténelmének bölcsőjénél. Ez az új tör­ténelmi korszak hatvanegy évvel ezelőtt a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lommal kezdődött. Az egykori orosz bi­rodalom elmaradt, fejletlen agrárállam volt, a területén megalakult Szovjet­unió hatalmas gazdasági potenciállal rendelkező modern ipari állammá fej­lődött. Az elmúlt hat évtized folyamán fel­bomlott az imperializmus gyarmati vi­lága, alapjaiban rendült meg a tőkés rendszer, a világ egyre több országa, népe a szocializmus felé halad előre. Ezek a mélyre 'ható politikai, gazda­sági, kulturális és szociális változások a marxizmus—leninizmus eszméinek ha­tására mentek végbe, s ezeket az esz­méket a kommunista és munkáspártok képviselik s valósítják meg a gyakor­latban. A lenini eszmék tovább élnek és hatnak a világméretű forradalmi fo­lyamatban, s újabb és újabb milliók teszik, őket magukévá, lerázva a tőke igáját. Lenin az új történelmi viszonyok kö­zött az imperializmus, a proletárforra­dalmak, a kapitalizmusból a szocializ­musba való átmenet korszakában to­vább fejlesztette a marxizmust, kidol­gozta a forradalom új elméletét. Elmé­leti tevékenysége mellett azonban poli­tikus és aktív forradalmár is volt, meg­alapította a munkásosztály új típusú pártját s megteremtette a világ első szocialista államát. A leninizmus korunk marxizmusa. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtit­kára Lenin 100. születési évfordulóján hangsúlyozta, hogy „a marxizmus—leni­nizmus egységes internacionalista taní­tás, elmélet, amely valamennyi forra­dalmár és kommunista számára a cse­lekvés vezérfonala." un A leninizmus abból indul ki, hogy Marx és Engels társadalmi elméletük­ben a jövő fejlődésnek csupán leg­általánosabb és legalapvetőbb irányát körvonalazták, biztosak lévén abban, hogy nem tudják megjósolni a jövő társadalmi fejlődés feltételeinek sokré­tűségét. Számoltak azzal, hogy tanai­kat a kommunisták elkövetkező gene­rációi tovább fejlesztik és megvalósít­ják a gyakorlatban. A munkásmozgalom az egész világon Marx, Engels és Lenin tanításából me­rít erőt a kizsákmányolás ellen vívott küzdelméhez és a megvalósult szocia­lizmus országaiban a fejlett szocialis­ta társadalom építéséhez. Az Októberi Forradalomban győzött a Lenin vezette bolsevik párt, létrehoz­va a világ első szocialista államát, ugyanakkor megindult egy világméretű lavina, amely számos országban a ki­zsákmányolt proletárok és a gyarmati népek felszabadulásához vezetett. Az oroszországi proletariátus győzelme után sorra alakultak a marxista-leninista elmélettel és az oroszországi bolsevi­kok tapasztalataival felvértezett kommu­nista pártok, s a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom a világ leg­erősebb politikai mozgalmává lett. Korunk legreakciósabb erői, az anti­­kommunisták és opportunisták jobbról és balról állandó és dühödt támadáso­kat folytatnak Lenin halhatatlan taní­tása ellen. Támadják azt az alapvető lenini tételt, hogy a proletárdiktatúrára feltétlenül szüksége van a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet időszakában a munkásosztály hatalma megtartásának és megerősítésének szempontjából. Lenin a proletárdiktatú­ra szükségességének következtetését az Októberi Forradalomban szerzett ta­pasztalatokból vonta le, hangsúlyozva, hogy a politikai hatalom csak úgy tart­ható és szilárdítható meg, ha a mun­kásosztály élcsapata, szoros szövetség­ben a dolgozók széles rétegeivel, fel­számolja a régi államapparátust és erő­síti saját osztályhatalmát. Lenin a pro­letárdiktatúra feltétlen szükségességét hirdette az opportunistákkal szemben és bebizonyította, hogy a szocialista forra­dalom jegyei a fejlett ipari országok­ban is hasonlók lesznek, mint annak idején az elmaradott Oroszországban. Lenin a szocialista forradalom álta­lános törvényszerűségeinek érvénye mel­lett egyben figyelmeztette a kommu­nistákat, hogy egy pillanatra sem sza­bad megfeledkezniük a nemzeti sajá­tosságokról. Óva intett az Októberi For­radalom kopírozásától, annak konkrét megismétlésétől, figyelmeztetve, hogy a munkásosztálynak a szocializmus meg­teremtéséért vívott harcában az illető ország és népe nemzeti, gazdasági, po­litikai és kulturális sajátosságaiból, fel­tételeiből kell kiindulnia. A szocializmus győzelme a második világiháború után több európai és ázsiai országban, a szocialista tábor kialaku­lása, valamint a végbement forradalmi változások a leninizmus nemzetközi ér­vényességét igazolják. Csehszlovákia munkásosztálya a CSKP vezetésével a szocializmusért folytatott harcában a leninizmus kincsestárából és az orosz­­országi bolsevikok tapasztalataiból me­rített. Értelmetlen és naiv lenne azt ál­lítani, mintha pártunk mechanikusan kopírozta volna az oroszországi prole­tariátus által megtett utat. Csehszlová­kia munkásosztálya eltérő nemzetközi és belső feltételek között vívta harcát. Elkeseredett osztályharcok közepette verte vissza a burzsoázia támadásait, reakciós kísérleteit s lépésről lépésre biztosította a nemzeti demokratikus for­radalom átnövését a szocialista forra­dalomba. 1948 februárjában az ország dolgozó népe véglegesen eldöntötte a politikai hatalom kérdését a munkás­­osztály javára, saját kezébe véve sorsá­nak irányítását. Nincs két olyan szocialista ország, amely ugyanazt az utat járta volna meg a szocialista forradalmi változá­sok végrehajtásában. Az általuk meg­tett út, természetesen, sok azonos vagy hasonló vonást mutat fel. Érvényesítet­ték a munkásosztály és forradalmi él­csapata, a kommunista párt vezető sze­repét. Kihasználták a nemzetközi hely­zet nyújtotta kedvező feltételeket. Fő­ként egy dolog volt közös valamennyi szocialista ország számára: összekap­csolták sajátos nemzeti feltételeiket a marxizmus—leninizmus általánosan ér­vényes alapelveivel a társadalom for­radalmi megváltoztatásának folyamatá­ban. A marxizmus—leninizmus ellenfelei, az antiszocialista és antikommunista erők mindent elkövetnek, hogy gátat vessenek a szocializmus világméretű előretörésének. Polgári ideológusok azt hangoztatják, hogy a leninizmus „el­avult", „kiöregedett", hogy a huszadik század utolsó negyedében a fejlett tő­késállamok viszonyai között elvesztette történelmi küldetését. A világban vég­bemenő történések ennek az ellenkező­jét bizonyítják. Egyre vonzóbb a világ elnyomott népei számára a megvaló­sult szocializmus országainak példája, a gyarmati sorból felszabadult egyre több ország választja a szocialista fej­lődés útját. PÉK VENDEL KfiPES KRÓNIKA Viliam Salgovic, az SZLKP KB Elnöksé­gének tagja, az SZNT elnöke a bra­­tislavai várban fogadta az idei peda­gógusnap alkalmából kitüntetett peda­gógusok 50 tagú küldöttségét. A prágai Karolinumban a pedagógusnap alkalmából meg­tartott ünnepi ülésen kitüntetéseket adtak át kiváló peda­gógusoknak és oktatási dolgozóknak Ülésezett a Csehszlovák Tudományos Műszaki Társaság V. kongresszusa A tanácskozáson részt vett a CSKP KB, a Nemzeti Front KB és a szövetségi kormány küldöttsége. (Felvételek: CSTK) lozet Lenárt, a CSKP KB Elnökségének k tagja, az SZLKP első titkára, Peter Colot- ' ka, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK miniszterelnöke, Karel Hoffmann, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szakszer­vezetek Központi Tanácsának elnöke és Viliam Salgovic, az SZLKP KB Elnökségé­nek tagja, az SZNT elnöke március 28-án tájékozódott Bratislavában a Szakszerveze­tek Háza építése II. szakaszának előreha­ladásáról. Az épülő otthonban jelentős po­litikai és kulturális rendezvények megtar­tására alkalmas, 1200 férőhelyes nagyte­rem, panorámalilmek vetítésére alkalmas mozi, számos klubhelyiség és étterem lesz. A létesítményhez iljúsági otthon is tarto­zik, amelyben klubhelyiségek, játszó- és ol­vasótermek és egy 200 férőhelyes bábszin ház kapnak helyet. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom