A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-25 / 13. szám

ZS. NAGY LAJOS Rolf Beilschmidt sikerekben gazdag .évet hagyott maga mögött. Néhány hét alatt 225-ről 231-re javította az NDK magasugrás rekordját, s ezzel az ered­ményével a világcsúcstartó Jascsenko (Szovjetunió, 233) és Stones (USA, 232) mögött a világranglista 3. helyére ke­rült. A jénai fiatalember 190 cm magas, testsúlya pedig 78 kg. Edzője: Erich Dreschler. Akik a Papírhold című filmet látták, szinte rá sem ismernek ezen a képen a rosszcsont kislányt alakitó Tatum O'Nealre, aki új filmjében már más­fajta szerepet játszik. Ez a film A nagy Derby - a film 1944-ben forgatott változatában óriási sikere volt az akkor t tizenkét éves Elizabeth Taylornak és A csehszlovák cirkuszok és varieték Micky Rooneynak. telelöhelyén, Horné Počernicében, 24 medve, 16 tigris, 12 oroszlán, 70 ló és póni, 6 elefánt stb. „lakik". Képünkön: • A mellényzsebben is elfér az az új ifj. Bohumil Navrátil gyakorol állatai- mikrokészülék, amelyet a japánok val- szerkesztettek. A készülék, amelynek elektronikus agyába tizenhat program táplálható be, egyebek között pontosan mutatja az időt, ébreszti tulajdonosát, stopperórához hasonlóan jelzi a másod­perceket, 1999-ig mutatja a naptárt. A felsoroltakon kívül a miniatűr szer­kezet magnetofonként is szolgál: alkal­mas a telefonbeszélgetések rögzítésére. Az Egyesült Államokban rengeteg gyermeket alkalmazna! Az egyik legelterjed­tebb foglalkozás a „küldön­cök" munkája. Képünkön egy New York-i küldönc látható. Az NDK Postaügyi Minisztériuma új bélyegsorozatot bocsátott ki a mese­világból. A hat bélyegből álló sorozat a Grimm-testvérek egyik kedves mesé­jét jeleníti meg: annak a szép molnár­lánynak a történetét, akinek a király számára kellett szalmából aranyat sző­nie. Tágas terek, nagy zöld területek, új lakóházak - ez a negyedmillió lakosú Bratszk, amely húsz év alatt nőtt fel a tajgában. Erről a képről, amely a prágai vár gyűjteményében található, a restaurá­­ciós munkák során megállapították, hogy Tintoretti eddig ismeretlen müve. A VÉN SZELADON Ma már csak a testtartása és a já­rása emlékeztet a hajdani szívtipróra, no meg gondosan nyírt, minden bizony­nál festett bajúsza. De ha alaposan megfigyeljük, már a járása sem a régi, hiányzik belőle az a könnyed ruga­nyosság, magabiztosság, ami fiatal kisportolt férfiakra jellemző. Inkább mintha minden lépésénél kifaggatná a talajt, elég biztonságos-e nem gyű­rött-e a szőnyeg, nem horpadt-e a padló. Ám a világ minden kincséért sem nézne maga elé, fenyegetően görbülő orrát a magasba emeli, mint a vizsla, ha nemes vadat szimatol, megkockáztatva azt is, hogy orra­­bukik. Nem bukott orra. Egy szőke nő ül a kávéház bal sarkában, az ablak mellett. Egyedül. Fiatal lány, talán húszéves sincs még. Szinte biztosra vehető, hogy az ősz szeladon hozzá telepszik, noha a kávéházban még van bőven szabad hely. Ebben a városkában mindenki ismeri R. mérnök urat, aki még ma is, egy­két évvel nyugdíjaztatása előtt, nagy szoknyavadász hírében áll. A pincér is ismeri őt, tiszteli is szerfelett, amihez a mérnök almazöld nyugati kocsija is hozzájárul bizonyára. A kocsi most is itt várakozik a kávéház előtti téren. A szép szőke lányt azonban a pincér sem ismeri, nem régen érkezhetett a városba, s most bizonyára az emeleti szállodában lakik. A főúr épp ezért ravaszkásan hunyorogva, szolgálatké­szen hajlongva lép az ablak melletti asztalhoz. — Mit parancsol, főmérnök úr? R. mérnök épp a szivarját gyújtja, nem válaszolhat azonnal. Később, kék karikákat eregetve, így szól:- Egyelőre egy feketét, Rudikám. Később majd mást is - teszi hozzá jelentőségteljesen. A pincér mosolyog­va távozik. Ezután R. mérnök szemügyre veszi a lányt. Diszkréten szemléli, de alaposan, vagyis kissé oldalra, a kávéház belseje felé fordulva, hosszabb-rövidebb idő­közökben. Nem rossz, igazán nem rossz, nyugtázza az eredményt, s most már igyekszik elkapni a lány tekinte­tét. A lányt úgy látszik nem zavarja a szemben ülő férfi vizsgálódó tekintete. Nyugodt, egykedvű arccal ül, néha lus­ta mozdulattal megigazítja homlokába hulló haját, aztán sokáig néz ki az ablakon, amely mögött nagy pelyhek­­ben éppen szállingózni kezd a hó. R, mérnök elérkezettnek látja az időt, hogy megszólítsa. Előbb mélyen a szemébe néz, ez már hozzátartozik a játékhoz, hatásos, ezer­szer kipróbált módszer. Ügy bűvöli a lányt, mint kígyó az egeret. A lány azonban állja a tekintetét. A mérnök nézi, nézi a nagy, szürkés­kék szemet, szólni akar. Már nyelvén is a régi-régi sablonkérdés: „Kis­asszony, hogy érzi magát kies váro­sunkban?" De ekkor valami megmagyarázhatat­lanul furcsa érzés keríti a hatalmába, furcsa és rossz érzés, amitől torkán akad a már-már kibökött kérdés. R. mérnök hirtelen észreveszi, hogy a lány nem őt nézi. Vagyis: őt nézi ugyan, de nem őt látja. Pontosabban: keresztül néz rajta, mintha ködből, füstből vagy kristálytiszta levegőből lenne. Mintha nem is lenne. Ügy néz át rajta, mint az imént az ablak­üvegen. Ettől akadt el R. mérnök szava. Azt is elfelejtette, mivel akarta kez­deni a társalgást, pedig még mindig nem adta föl a szándékát, hogy meg­szólítja a szép ismeretlent. Megszólítja és meghódítja! A fejében azonban totális rövidzárlat keletkezett, már azt se tudja, mire sze­retne gondolni. Csak nézi, bámulja a lányt, szótlanul és kétségbeesetten. Távolabbról azt hihetné valaki, hogy áhítatosan nézik egymást. Az a magas, hosszúhajú, farmer­­nadrágos fiatalember is azt hiheti, aki most állt meg oldalt a bárpult mellett cigarettát vásárolni, s míg kiszolgálják őt, összehúzott szemöldökkel figyeli a sarokasztalnál ülőket. Aztán rágyújt és elindul feléjük. Gyorsan és határozot­tan.- Szevasz, Aranka! Sokat késtem? - kérdi és leül a lány mellé. Aranka az órájára néz.- A. . . csekély órácskát - mondja gunyoros hangon. Aztán megcsókolják egymást. Aztán sugdolózni kezdenek. Félhangosan. R. mérnök minden szavukat érti.- Ki ez a mókus? - kérdi a fiú. — Úgy bámul rád, mint borjú az új kapura. Aranka kissé idegesen megrántja a vállát.- Mit tudom én. Egy öreg majom, nem látod!? - mondja és a fiú nyaká­ba csókol. R. mérnök feláll és kissé imbolyogva, lehajtott fejjel elindul a kijárat felé. Az ajtónál kifizeti a kávéját. ÚJFAJTA „ANYAGBESZERZÉS" Hetek óta azon töprengek, hogyan fogom rendbetenni Lada gépkocsimat. Azok közé az emberek közé tartozom, akiket néha üldöz a balszerencse. Nem kell, hogy valaki rosszul vezesse gép­kocsiját, de elég ha találkozik az úton felelőtlen egyénekkel és máris kész a baj. így történt velem is, hogy a ko­csim karambol következtében megron­gálódott. Az igazi gondok csak azután jöttek, amikor be kellett szerezni az alkatrészeket. Sorra telefonáltam az autószerelő műhelyeket és alkatrész­üzleteket, nemcsak a fővárosban, ha­nem egész Szlovákia területén, sőt Morvaország néhány városában is. Mindenhol azt a választ kaptam, hogy sajnos, nincs. Végső soron mihez vezet ez az álla­pot? Nem nehéz kitalálni. Elég, ha figyelemmel kísérem a bratislavai esti újság a Večerník rendőrségi híreit és máris eltűnődhetem azon, hogy hol és hogyan szerezhetnek egyes emberek autóalkatrészeket. 1978. január 27-én például ezt ol­vastam: „A Bratislavai-Vajnory vasút­állomáson ismeretlen tettes ellopott a Lada személygépkocsi-szállítmányból egy 600 korona értékű akkumulátort." 1978. február 8-án: „Hiányos volt a Bratislava-Vajnory állomáson a Lada 1600-as gépkocsiszállítmány, ugyanis eltűnt két villanyára, ablaktörlő, csavar­kulcsok, irányjelző lámpa, összesen 1300 korona értékben." 1978. február 17-én: „Egy KRAZ mintájú szovjet autó­kat szállító vasúti kocsiból ismeretlen tettes „kikölcsönözte" a szerszámládát 800 korona kárt okozva . . ." Nem soro­lom fel itt azt a sok-sok apró hírt, amely bejelenti, hogy csak Bratislava területén mennyi gépkocsiról szereltek le tartozékokat. A fentiekből arra következtethetek, hogy ha az illetékesek nem tesznek ebben az ügyben lépéseket, vagyis nem látják el az üzleteket megfelelő mennyi­ségű autófelszerelési cikkel, illetve pót­­alkatrésszel, a lopások csak fokozódni fognak, mert elvégre sárhányó, szélvédő üveg, ablaktörlő, akkumulátor, irány­jelzőlámpa stb. nélkül nem lehet gép­kocsit üzemeltetni. PLOCZEKNÉ M. ERZSÉBET 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom