A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-11 / 11. szám
■^A Pieta műhelycsarnokában dályozta a munkát, a mezőgazdaságban például a nagy májusi és júniusi szárazság, a bányászoknak is szokatlanul nehéz geológiai feltételekkel és pótalkatrészhiánnyal kellett megküzdeniök. Dolgozóink azonban a kedvezőtlen feltételek ellenére sem okoztak csalódást. i A sikereket a jól szervezett munkaverseny is elősegítette, az Októberi Forradalom 60. évfordulójának és a IX. országos szakszervezeti kongresszusnak tiszteletére vállalt szocialista kötelezettségek értéke meghaladta a 63 millió koronát. A jó eredmények természetesen a dolgozók életszínvonalának az emelkedésében is visszatükröződnek. 357 család költözött új lakásba, az előző, vagyis az 1976-os évhez viszonyítva 5,2 százalékkal nőtt a lakosok átlagjövedelme, s a takarékbetétek összértéke meghaladja a 313 millió koronát. A járásban több új óvodát, bölcsődét, üzletházat, művelődési otthont adtak át rendeltetésének; ezek jelentős része a községfejlesztési és — szépítési akció keretében önerőből épült. ■*Űj művelődési otthon a járási székhelyen Kétségtelenül nagyszabású tervek, elképzelések. De mit sikerült megvalósítani a programból a múlt évben? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóját járásunk dolgozói is fokozott munkakezdeményezéssel, szocialista kötelezettségvállalásokkal és természetesen ezek teljesítésével ünnepelték meg. Ez is nagyban hozzájárult dhhoz, hogy a járás ipari és mezőgazdasági üzemei maradéktalanul teljesítették termelési tervüket, csakúgy, mint a nemzeti bizottságok községfejlesztési terveiket. Az ipari dolgozók egészévi tervüket már november 30-án 102 százalékra a Dolina bánya dolgozói 103,7 százalékra teljesítették. Ezek az eredmények nem születtek könnyen, számos objektív nehézség aka-Elnök elvtárs, ön tehát elégedett a tavalyi erdményekkel. Mit vár ettől az évtől? Az előző években megkezdett jó munka folytatását, meglévő tartalékaink feltárását és kihasználását, a munkaversenyek szervezésében szerzett tapasztalatok hasznosítását. Továbbra is támogatni fogjuk a hasznos kezdeményezéseket, a munkaverseny progresszív formáit, mint amilyen a szocialista brigád címért folyó verseny, a szaratovi és a Ivovi mozgalom, az újítók, a komplex racionalizálási brigádok mozgalma, hogy csak a leglényegesebbeket említsem. Járásunk ebben az évben ünnepli megalakulásának tizedik évfordulóját, meggyőződésem, hogy ez és a februári győzelem 30. évfordulója több ösztönzést ad dolgozóinknak a tavalyinál is jobb eredmények elérésére. — zsélyi — nem rám dőlt, ruhám is alig volt. Szerettem a földet, és gyönyörű volt minden tavasz, mert jobbat ígért. Sajnos, az ígéreteit legtöbbször nem váltotta be ... Így küzdöttem 1950-ig. Aztán mikor már könnyebb lett volna, mire megnőttek a gyerekek, jött a szövetkezet. Házam nem volt, tudja, akkor még nem sokat adtak ilyesmire. A gazdaság gyarapítása volt a fő. Már öt szarvasmarha állt az istállómban. És két évire mindent le kellett adni. Életemet, 52 év kemény küzdelmét és fáradtságát láttam romba dőlni. Megtörli a bajuszát. — És egyébként is; elrémítettek a szövetkezettel, meg az egész szocializmussal. Azt híresztelték, hogy közös konyha lesz csupán, s talán még az asszonyok is közösek lesznek. Üjra mosolyog. — Kegyetlenül féltem a szövetkezettől. Amikor megváltam a földjeimtől, sírtam. Pedig jót akartak, ma már tudom. Aztán dolgozni hívtak. Mindig munkásember voltam, így nem csodálkoztam ezen. Újra kortyolunk. — Már nem kellett gondolnom a gazdaságom gyarapítására, így a pénzecskémet másba fektettem. Két év múltán építkezni kezdtem. Elgondolkodik. — ötvenkettőben még nem láttunk világosan. Aztán állandó munkássá váltam, megértettem több társammal együtt, hogy a szövetkezet s az én boldogulásom is a nagyüzemi gazdálkodás. Még a nyugdíjkorhatáron túl is dolgoztam, egészen 68 éves koromig. A nyugdíjjal elégedett vagyok, •de bár lennék inkább 60 éves nyugdíj nélkül, csak még dolgozhatnék. De hiába — a kor, a kor mindenkit utolér. — Hát ennyi volna. S még egy: kérem, ne írja ki a nevem az újságba, nem akarom. írjon csak egy öregemberről, akit az idő megváltoztatott. Elmosolyodik. — Nemcsak úgy, hogy öregebb lett, de megváltozott a világnézete és a gondolkodása is. GYÖRGY ELEK Áramszünet esetén az ember nem szokott kultikus örömtáncot járni. Ilyenkor a bosszankodás a „természetes viselkedési forma“ — mint ahogy csőrepedés, vonatkésés, új cipő talpának leválása, bürokratikus ügyvitel, satöbbi esetén sem viháncol az ember örömében, hanem szitkozódik. Haragja viszont sosem lehet oly nagy, hogy elvárja; az áramszolgáltató külön levélben kérjen bocsánatot minden fogyasztótól, amiért a sajnálatos sötétség bekövetkezhetett. Mert az ilyesmi hamis, eltúlzott, semmirevaló és költséges udvariaskodás lenne s ezt valóban senki sem várja el. De csak azért nem, mert manapság az áramszünet ritkaságszámba megy. Igenám, de a vonatok késnek s a cipőiparnak is lenne miért pironkodni, satöbbi. Óhatatlanul is felvetődik az emberekben a kérdés, illetve a kérdések sorozata. Miért nem kér például elnézést a pályaudvari hangosbemondó, a megkésett vonatra várakozó ideges utasok tömegétől? Miért csak azt közli recsegve, hogy a vonat ennyit és ennyit, sőt háromszor annyit késik? — punktum. Mert ugye- nem kerülne pénzbe, ha azt mondaná; elnézést kérünk kedves Utasainktól, az x-számu vonat sajnálatos okoknál fogva ennyit és ennyit késik, köszönjük szíves türelmüket. Az emberek mindjárt nyugodtabban várakoznának s talán még táncra is kerekednének a váróterem közepén, amiért emberibb hangon beszéltek velük. Túlzott igényesség lenne talán az ilyen elvárás? Finyáskodás? Meglehet, sőt nagyon is meglehet, mert bizony megszoktuk lassan, hogy egyes intézmények udvariatlanul, sőt neveletlenül bánnak az ügyfeleikkel. Talán már az sem lenne meglepő, ha a hangosbemondó azt mondaná; „Idefigyeljenek fatuskó utasok! Vegyék tudomásul, hogy a vonat száz percet késik! Világos!? Meg van értve!? Végeztem!“ Remélhetőleg erre azért mégsem kerül sor. Arra viszont már régesrég sor került, hogy a különféle táblák modortalanul szóljanak az emberekhez. Mert ugy-e az üzlet ajtaján az áll. hogy: Zárva! — hogy: Leltár! — hogy. Áruátvétel. Pedig az is odaférne, hogy: Elnézést kérünk, leltározunk. Más ajtókon meg ott a parancsoló felirat: Az ajtót bezárni! A villamoson táblák serege parancsolgat, pedig szólhatna kedvesebben is, de minek. Aztán itt vannak a telefonközpontok, illetve az ott dolgozók jórészének nem éppen barátságos, ám szolgálati hanghordozása. No meg ugy-e a megszólítás nélküli hivatalos levelek. Mert ilyen is van. Egyszóval: csinos kis csokrot lehetne kötni a hasonló jelenségekből. Mindez csak azért jutott az eszembe, mert a minap egy gyerekjárókát vásároltam, melynek szerény kivitelezésű használati utasítására az alábbi mondatot is odanyomtatták: Gyártmányunkat minden 6—18 hónapos kisgyermeknek ajánljuk, egészséges fejlődést és sok örömet kívánunk. Nem vagyok érzelgős, de ez jólesett. Utóirat: az élménynek van egy szépséghibája; a gyerekjáróka külföldön készült. A kedves mondatot is ott fogalmazták. Hát igen! Egy kicsit elpirultam. a ftr-tdLc, 3
