A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-04 / 10. szám
ÁLLOTT! JK LVASTIJK OJtlTUK Vétkes felelőtlenség A bratislavai Pravda egyik vasárnapi számában olvashattunk egy szokatlan esetről tudásitó cikket. Szokatlan volt azért, mert csak ritkán fordul elő, hogy orvos áll a bíróság előtt, méghozzá azzal a váddal, hogy vétkes kötelességmulasztásból halálát okozta egy hároméves kislánynak. Mi is történt tulajdonképpen? A kislány hasfájdalmakra panaszkodott, s édesanyja estefelé elvitte az ügyeletre. Az ügyeletes orvos nem tudta megállapítani a pontos diagnózist, s mivel vakbélgyulladásra gyanakodott, beutalta a gyereket a kórházba azzal, hogy ott rendelkezésre áll minden műszer a pontos diagnózis megállapításához. Az ügyeletes kórházi orvos megvizsgálta a kislányt, majd anélkül, hogy megmérte volna a lázát, vagy megröntgenezte volna, görcsoldó papaverin-atropin injekciót adott neki és hazaküldte. A kislány viszont szemlátomást olyan rossz állapotban volt, hogy a kórház portásnője visszaküldte az anyát az ügyeletes orvoshoz azzal, hogy tapasztalatai szerint ilyen állapotban nem szoktak senkit sem hazaküldeni. Menjen vissza és ne hagyja magát elküldeni, bíztatta az anyát. (Érdekes, a portásnő nagyobb felelősséget érzett a gyermekért, mint az orvos.) Az anya vissza is ment, de a felvétel körül kialakult huzavona közben a kislány a kórház folyosóján anyja karjaiban meghalt. Az orvos a bíróság előtt azzal védekezett, hogy a kislányt semmiféle orvosi beavatkozás sem tudta volna megmenteni, mert mint ahogy a boncolás igazolta, a kislánynak tüdő- és mellhártyagyulladása volt, mely veleszületett szervi elváltozásokkal komplikálódott. A bíróság azonban, igen helyesen, nem fogadta el az orvos védekezését, mondván, az orvosnak kötelessége mindent megtenni az emberi élet megmentése érdekében, és ezt az adott esetben az orvos elmulasztotta. Egyszóval: a bíróság véleménye az volt, hogy az orvosnak soha sincs jogában úgy dönteni, hogy az adott esetben minden hiábavaló, de kötelessége az utolsó pillanatig harcolni a beteg életéért. Ennyi, dióhéjban, a történet. Mit lehet hozzáfűzni? Talán azt, hogy a halál minden emberre tragikusan hat, de a tragédia súlyát csak növeli az, ha ennek okozója az orvosnak, tehát olyan embernek felelőtlensége, vétkes hanyagsága volt, aki ünnepélyes fogadalmat tett arra, hogy az emberi élet megmentése érdekében mindent elkövet. Elgondolkodtató mindez, már csak azért is, mert szocialista államunk nagy összegeket, súlyos milliókat fordít orvosok képzésére, kórházak építésére, gyógyszerek, orvosi műszerek és egészségügyi berendezések gyártására, beszerzésére. Tesszük ezt azért, mert a szocialista társadalomban a legfőbb érték az ember. Az ember egészségéről való gondoskodás meghatározó jelentőségű egész egészségügyünk fejlődésére. És csak természetes, hogy néhány ember felelőtlen munkája ezen a területen bármilyen szomorú következményekkel jár, mégsem változtathatja meg a széles dolgozó tömegek pozitív véleményét az egészségügyi szolgáltatások színvonaláról, amelyet nemegy fejlett kapitalista állam dolgozói irigyelnek tőlünk. Mégis fel kell tenni a kérdést, hogyan is állunk a munkafegyelemmel az egészségügyi ellátás területén? Talán itt több a kötelességmulasztás, mint a társadalom életének más területein? Meggyőződésünk, hogy nem. Az azonban igaz, hogy ezen a területen minden hiba, minden könnyelműség emberi életbe kerülhet, mig ugyanez egy termelő üzemben legfeljebb több selejtet jelent. Úgy gondoljuk, hogy minden egészségügyi dolgozónak tudatosítania kell, hogy ezen a területen hanyagságnak, felelőtlenségnek sem szabad előfordulnia, mert következménye annak veszélyeztetése lehet, ami mindnyájunk számára a legdrágább — az emberi életnek! A Pravdában közölt sajnálatos eset is ezt bizonyítja. VARGA JANOS FOLYÓIRAT Igaz Szó A romániai magyar írók folyóiratának — a mi Irodalmi Szemlénk testvérlapjának — 1977/11-es számában a hetvenes évek erdélyi magyar prózája került a kritika mérlegére. Rangos művészet csak akkor jöhet létre, hangsúlyozzák a mérlegelésre fölkért írók és kritikusok, ha az alkotó ihlete, erkölcsi indulata és mesterségbeli tudása találkozik a társadalmi megrendelők (ez esetben: a mintegy kétmilliós romániai magyarság) igényével; ha tehát az irodalom egy pillanatra sem téveszti szem elől, hogy sajátos eszközeivel a maga befogadó közösségének a „nyelvi, etnikai, emberi és jellembeli ingegritását" hivatott őrizni és kiteljesíteni. A hetvenes évek prózáját a valóságfeltárás: a nemzetiségi önismeret és önmeghatározás szándéka jellemzi. Ez a törekvés hívta életre az egyre-másra szaporodó önéletírásokat; nemegy közülük — túllépve a „helyiérdekűségen" — az összmagyar memoárirodalmat is új értékekkel gazdagítja. Nagy István és Kacsó Sándor emlékiratai roppant arányaikkal tűnnek ki: a századelőtől napjainkig szegődtek az idő nyomóba, tanulságos képet rajzolva a történelem sodrában álló egyén magatartásának lehetséges változatairól. Méliusz József könyve, a Sors és jelkép, a nemzetiségi létformáról nyújt átfogó, Fábry Zoltón-i indulatú képet. Jelentős műként tartja számon a kritika Majtényi Erik Hajóharang a Hold utcában és Fodor Sándor Egy nap — egy élet című munkáját is. A múltat az emlékirat, a jelent pedig a riport műfajában faggatja az erdélyi magyar irodalom. A hetvenes években rangos riportkönyvek láttak napvilágot. Az újságírói formanyelv a szépirodalomtól vett kölcsön nyelvi és formai eszközöket; a „termelési beszámolók" vértelen adathalmaza helyébe a művészi ábrázolás, az életes megjelenítés lépett. Beke György „valóságképei" például a kritikusok szerint akár novelláknak is beillenének. A „valóságirodalomban" a tényszerűség merészen társul a fikcióval: a múltat idéző vagy a jövőbe pillantó látomással, sajátos műfajt hozva így létre. Sütő András „riport-esszéi" (esszé-riportjai?) egyegy konkrét valóságmozzanattól merész gondolati röppályán a történelem- és létfilozófiai általánosításig jutnak el. A hetvenes évek erdélyi magyar irodalmát elsősorban Sütő művei fémjelzik: az Anyám könnyű álmot Ígér, majd az „úti tűnődések": a Rigó és apostol, az Istenek és falovacskák, s végül az anyanyelvet féltő és védő esszékönyve, az Engedjétek hozzám jönni a szavakat. A nagyepika lekiemelkedőbb alkotása Szilágyi István regénye, a Kő hull apadó kútba. Király László műve, Kék farkasok, ugyancsak a rangos sikerkönyvek közé sorolható. Vári Attila és Csíki László a formaújító, kísérletező prózában értek el figyelemre méltó eredményeket. Ennyit: figyelemkeltésként. S még annyit, jó tanácsként: e rangos műveket elolvasva nemcsak a romániai magyar irodalomról, hanem az önmagunkról való tudásunk is gazdagodik, gyarapodik. Nem is keveset. ZALABAI ZSIGMOND HANGLEMEZ A győzedelmes nép A februári győzelem 30. évfordulója alkalmából a történelmi jelentőségű eseményt felidéző több hanglemezt hozott forgalomba a Supraphon. Ezek egyike „A győzelmes nép" („Vitézný lid") című film egyes jeleneteit rögzítő nagylemez. A lemez anyagát a film forgatókönyv Írója és rendezője, V. TrapI válogatta, az egyes filmjelenete két összekötő kommentárt J. Šrámek adja elő. Ugyancsak a jelentős évtor dúló alkalmából jelent meg a népi milíciák fennállásának 30. évfordulóját dokumentáló nagylemez, amely a „Nemcsak fegyverrel a kézben" („Ne jen se zbrani v ruce") címet viseli. Tartalmazza a februári napok krónikáját, a második rész címe pedig „A népi milíciák a harcban és az építésben". Neves cseh előadóművészek cseh költők verseit adják elő a nagy évforduló alkalmából kiadott harmadik nagylemezen, melynek címe „Az egész nép hitéből — 1948 Február" („Z víry lidu viehno — Únor 1948"). A februári győzelem 30. évfordulóját köszöntő versösszeállitást D. Sajner készítette C. Kohoutek „A nagy áttörés" („Velký prelom") cimű szimfóniájának felhasználásával. Mindhárom nagylemez a Supraphon vállalat méltó hozzájárulása a februári győzelem 30. évfordulójának megünnepléséhez. SÁGI TÓTH TIBOR FILM Herkulesfürdői emlék A dolgozók idei filmfesztiválján egyebek között a Herkulesfürdői emlék című magyar filmet is megtekinthette a közönség. Meg is tekintette, hiszen például a fővárosi mozikban négy napon át állandóan telt ház előtt vetítették. Mi volt a nagy siker titka? Bizonyára az az érdekes, sőt bizarr ötlet, amelyre az egész film felépült. Egy fiatal, Kövesi nevű srác női ruhában menekül üldözői elől (közvetlenül a Magyar Tanácsköztársaság bukása után vagyunk) — természetesen a határon túlra igyekszik. A határ melletti fürdőhely Zsófi nővére — aki a menekülőket átsegíti a határon — azonban lebukik. S itt kezdődik a film tulajdonképpeni cselekménye. Kövesi — azaz most már Galambos Sarolta — átveszi Zsófi nővér szerepét. Igaz, a határon csak öreg barátját, az ugyancsak körözött Lajos bácsit sikerül „átmenekítenie", mint Sárika nővérnek azonban így is kijut az izgalmakból. A fürdőhelyen üdülő „banyák" jellemrajza egyébként reális, mintha csak az életből léptek volna rá a mozivászonra. Csupán egyetlen dolgot nem tudtam mindmáig megfejteni: azt, hogy miért kapta ez a film éppen a Herkulesfürdői emlék címet. Hiszen Herkulesfürdőt csak néha-néha említik a szereplők, a cselekmény különben sem Herkulesfürdőn, hanem egy másik — elég furcsa nevű — fürdőhelyen játszódik A Herkulesfürdői emlék azonban Herkulesfürdő nélkül is jól elszórakoztatott. VARGA ERZSÉBET Mary Jorgensen, a 7. amerikai flotilla hadnagya, hetente 4—5 órát repül a Skyhawk A4 nevű bombázó repülőgéppel. Ő az egyetlen nő, aki kezelni tudja ezt a gépet, s a parancsok teljesítésére mindig készen áll... A legújabb hollywoodi horror-filmekben már nem késekkel és pisztolyokkal, hanem sokkal elegánsabban gyilkolnak. A gyilkosok egyébként a szorgalmas méhecskék. A nézők „megnyugtatására” az egész várost legyilkolják, még a hadsereg sem bír velük. Bernadette Lafont nagyon elfoglalt mostanában; nemsokára megjelenik első lemeze és első könyve. Emlékiratainak címe: La fiancée du cinéma, azaz A mozi menyasszonya. A cim nyilván célzás Bernadette Lafont egyik legemlékezetesebb filmjére, A kalóz menyaszszonyára. A Ciné Revue szerint a „szakma” néma csendben várja, hogy a közismerten szókimondó, csípős nyelvű filmszínésznő kiről, mit ír.,. 8