A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-04 / 10. szám
Kővetkező számunk tartalmából: Zs. Nagy Lajos: TÍZ ÉV EREDMÉNYEI ÉS GONDJAI Ozsvald Árpád: „GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN" Fister Magda: PERGŐ ÉVEK Varga Erzsébet: MIKSZÁTH SZÜLŐFÖLDJÉN J. Oškvarek: A HINDUKUS MEGHÓDÍTÁSA VI. Címlapunkon riportkép a „Tévégyerekek” című írásunkhoz. Az első oldalon Kontár Gyula, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Čs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. avazott az éjjel. Dús pelyhekben, kiadóson hullott a hó. A hetek óta tartó száraz, mogorva, fekete tél után olyan arca van most a csallóközi tájnak, mint a frissen sült foszlós kalácsnak: kerek. Kerek és sima. Elsimultok a házak érdes szögletei, a föld ráncai. Mintha csak egy gondos édesanya takarta volna be fagytól didergő gyermekét: a februári hótakaró alá bújt minden. Csupán a vén hírverő, a szél szalad szabadon errefelé, a Bős — Nagymegyer — Komárom közti út mentén magasodó nyakigláb jegenyék és sovány akácok között — megelőzve gyorsan robogó gépkocsinkat is, hogy hírét vigye Csicsóra a hívatlan vendégségbe igyekvő látogatónak. Legalábbis csak a szélre gyanakodhatom a fecsegésért, mert amikor úgy tíz óra tájt megzörgetjük a 415-ös számmal jelzett ház kapuját, a háziasszony barátságosan, kedélyes mosollyal tessékel beljebb. A háziasszony: Fábik Károlyné, a csicsóiak népszerű Erzsi nénije. A Fábik-házaspár tizenhárom gyereket nevelt. Hét fiút és hat lányt! Laci, a legidősebb ez idén lesz negyvenéves; „a kicsiny”, azaz Ilonka pedig húsz .. . És Laci meg Ilonka között a többi tizenegy: Erzsébet, Jolán, Zoltán, Károly, Sándor, Rózsi, Józsi, Ferdinánd, Gabriella, Irén, Pista. Így születtek szép sorjában. Tizenhárom gyerek! Másutt hat házasságra sem jut enynyi. De Fábik Károly családjában az égvilágon mindent tizenhárommal kellett megszorozni. A simogatást, az ölelést, a becézgetést, a dicséretet vagy a szidást. És reggelire tizenhárom szelet kenyér kellett, tizenhárom csésze kávé, tizenhárom tányér leves, tizenhárom iskolatáska, tizenhárom pár cipő, tizenhárom sapka, tizenhárom párna, tizenhárom takaró, tizenhárom . . . mindenből tizenhárom I . . . Töredezett, sárga fényű fényképek között válogatva beszélgetünk. Az egyiken karácsonyt ünnepel éppen a család, a másikon újévet, a következő képen vidám arcú lányok mosolyognak, a rákövetkezőn pedig egy alig néhány hete bevonult kiskatona . . . Ez a kép egy pillanatra megáll Erzsi néni kezében: — Hat fiam volt katona, ez tizenkét katonaesztendőt jelent. Előfordult, hogy az egyik hazajött, a másik bevonult. . . Amikor elutaztak, megsirattam mind a hatot. Csak nagyon nehezen tudtam elviselni, ha valamelyik gyerek hiányzott otthonról. De most, hogy a legkisebb fiam is leszerelt már, újra együtt vagyunk. Egy családban ez a legfontosabb. — Együtt? Elmosolyodik. — Férjhez ment lányaim, megnősült fiaim is itt élnek Csicsón vagy a közeli környéken; Ilonka, Karcsi és Pisti pedig velünk laknak. Így szinte naponta találkozik a család. Újabb s újabb képek kerülnek kéz alá. Például az 1965-ös árvíz szomorú emlékei, Fábikék vízben álló, rombadőlt háza (három hónappal az ár jövetele előtt vásároltak új ebédlőbútort!), mai házuk alapozása, egy csaknem húsz éve készült családi fató; a 2 A tizenkilenc unoka közül kettő: Szabolcs és Karcsi A hatvanötös árvíz idején ilyen magasan állt nálunk a viz . . .
