A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-25 / 9. szám

biztosították a magyar nemzetiségű ál­lampolgárok részvételét, mindenekelőtt a CSKP munkájában. 1949-ben a cseh­szlovákiai magyarok visszakapták állam­­polgárságukat, azoknak kivételével, akik a köztársaság érdekei ellen vétettek. Fokozatosan létrejöttek a feltételek a magyar oktatási nyelvű iskolahálózat kiépítéséhez, megjelent az Új Szó, mint a csehszlovákiai magyarság első lapja a háború után. 1952-ben a csehszlo­vák kormány és a Megbízottak Testü­leté átfogó irányelvet fogad el a Szlo­vákiában élő magyarság helyzetére néz­ve. Ezek az irányelvek biztosították a magyar nemzetiségű állampolgárok szá­mára, hogy ismét részt vehessenek az ország politikai, gazdasági és társadal­mi életében, rendezték az anyanyelv használatának kérdését és más egyéb intézkedéseket tartalmaztak a káderek nevelésével és a munkaerők elhelyezé­sével kapcsolatban. A legfelsőbb pártszervek — így Szlo­vákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottsága — a februári eseményeket kö­vetően rendszeresen foglalkoztak a Szlo­vákiában élő nemzeti kisebbségek, köz­tük a magyarok helyzetével. Határoza­tokat fogadtak el szociális és gazda­sági felemelkedésük érdekében. Pár­tunk elsősorban is a gazdasági felemel­kedést tekintette a nemzetiségi kérdés lenini szellemben való megoldása alap­jának. Ha figyelembe vesszük, hogy sem a burzsoá köztársaság, sem a Horthy-féle fasiszta rendszer nem tett semmit Dél- Szlovákia gazdasági felemelése érde­kében, akkor még inkább nyilvánvaló, hogy a jogi és politikai egyenlőség biz­tosítása mellett elsőrendű fontosságú volt e terület gazdasági fejlesztésének biztosítása. Az eltelt 30 esztendő teljes mérték­ben megváltoztatta Dél-Szlovákiát. Ott, ahol egykor a nagybirtokosok és az őket kiszolgáló cselédek és napszámo­sok éltek, ma virágzó nagyüzemi mező­­gazdasági termelés biztosítja a megél­hetést és nem is akármilyen szinten. A mezőgazdaság mellett, amely meg­határozó jelentőségű, egyre nagyobb szerepet játszik a magyarlakta terüle­teken a szocialista iparfejlesztés. Nem egy új üzem, vállalat biztosítja a meg­élhetést. Fokozatosan megszűnőben van a munkaerők elvándorlása Dél-Szlová­­kia egyes területeiről. Az iparosítás újabb munkalehetőségeket biztosít a mezőgazdaságban felszabaduló munka­erők számára. Pártunk komoly intézke­déseket hajtott végre az elmúlt évek folyamán a női munkaerő foglalkozta­tása érdekében. Sok olyan üzem épült fel, amely a nők ezreinek ad munkát és megélhetést. A szocialista átalakulás, az életszín­vonal rohamos növekedése nagy mér­tékben hozzájárult az itt élő lakosság gondolkodásának megváltoztatásához. A CSKP marxista — leninista, internacio­nalista politikája következtében egyre mélyebb gyökeret ver a Dél-Szlovákiá­­ban élő szlovákok és magyarok egymás iránti kölcsönös tisztelete, megbecsü­lése és internacionalista közeledése. Fo­kozatosan megszűnik a torzsalkodás, a bizalmatlanság és a kölcsönös gyanak­vás mint a múlt szomorú hagyatéka. A gazdasági és szociális átalakulás mellett 1948 februárja után megkezdő­dött a magyar oktatási nyelvű iskola­­rendszer, kultúra, népművelés, sajtó és könyvkiadás fejlesztése is. Természetes, hogy ez kezdetben nagy nehézségekkel járt, mivel nem volt elég megfelelő mű­veltséggel és gyakorlattal rendelkező pedagógus. Erről tanúskodik például az a tény is, hogy 1950-ben alig 5000 gye­rek tanult anyanyelvén. Ma csaknem 100 ezer magyar fiatal sajátítja el anya­nyelvén a műveltség és a tudás alap­jait. Az általános iskolák mellett kiépült a gimnáziumok, szakközépiskolák és ipari tanuló iskolák hálózata, ahol a magyar fiatalok oktatása anyanyelvü­kön folyik. A hetvenes évek elejétől a felsőoktatási intézményekbe jelentkezett magyar fiatalok száma is növekvőben van. A szlovák nyelv tanítása olyan színvonalat ért el a magyar iskolákban, hogy a magyar főiskolai hallgatók ke­vés kivétellel nyelvi szempontból is tel­jes mértékben megállják a helyüket. Az anyanyelven történő iskolai ok­tatás mellett jelentős szerepe van a nemzetiségi kultúra ápolásának, ter­jesztésének. A párt- és állami szervek minden támogatást megadnak a for­májában magyar, tartalmában szocia­lista kultúra fejlesztéséhez és terjesz­téséhez. Mert hiszen a nemzetek és nemzeti kisebbségek kölcsönös közele­dése elképzelhetetlen a kultúra össze­kötő szálai nélkül. A közművelődés területén fontos sze­repet tölt be a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége, amely 1949-ben alakult meg és igen jelentős népművelési tevékenységet fejt ki helyi, járási szervezetei révén a magyar la­kosság kulturális felemelkedése érde­kében. 1948 után nagy ütemben fejlődtek a magyar nyelvű politikai és egyéb irá­nyú tömegtájékoztatási eszközök. Csu­pán az Új Szó, az SZLKP KB csaknem százezer példányban megjelenő lapja naponta tájékoztatja olvasóit a legfon­tosabb hazai és külföldi eseményekről, a pártszervek határozatairól, a Cseh­szlovák Rádió magyar szerkesztősége pedig heti több mint 30 órás adásával gondoskodik a magyar hallgatók tájé­koztatásáról és műveléséről. Csehszlo­vákiában összesen csaknem 20 napi- és hetilap, folyóirat jelenik meg magyar nyelven. A magyar nemzetiségű állampolgá­rok teljes mértékben részt vesznek a szocialista Csehszlovákia politikai, gaz­dasági és társadalmi életében, a párt­szervek és szervezetek a helyi, járási és felsőbb képviseleti testületek, valamint a társadalmi szervezetek munkájában. Magyar nemzetiségű állampolgárok je­lentős vezető tisztségeket töltenek be gazdasági és más ágazatokban. Az itt felsoroltak nem merítik ki mindazon vívmányokat, amelyeket a szocializmus biztosit számunkra. Ez csu­pán töredéke annak, amit 1948 feb­ruárjának köszönhetünk, amit a CSKP internacionalista politikájával nyújt szá­munkra, de az elmondottakból is nyil­vánvaló, hogy az elmúlt 30 év alapjai­ban változtatta meg nemzetiségi hely­zetünket. A szocialista társadalom a különbségek kiegyenlítésével teljes egyenlőséget bu.osit Csehszlovákia nemzeteinek és nemzeti kisebbségeinek a lenini nemzetiségi politika, az inter­nacionalizmus szellemében. Érdemes és érdekes eltöprengeni azon, mi is zajlott le harminc évvel ezelőtt az Óvárosi téren tolongó tömeg lelkében. Mit érezhették ott a téren és mit érezhették szerte az országban azok, akik életében a történelem leg­nagyobb megváltásának pillanatai zaj­lottak éppen. A választ nem nehéz megadni. A történelmi sorsforduló mil­liók személyes sorsának fordulója volt. A munkás, a parasztember s a többi kisemmizett, becsapott, emberi méltó­ságában és hitében viszont megingat­hatatlan, de a háborútól olyannyira megnyomorított ember igazán mélyen sóhajtott fel azon a napon. Életében akkor érezhette először, hogy ami az ö jogos tulajdona, az valóban a jogos és közös tulajdonává válik. Hogy meg­illeti a munka, a kenyér, az emberi méltóság, az ő munkájának megbecsü­lése, hogy erejére és képességeire ezentúl nem mások megnyomorító ér­dekei szerint lesz csupán szüksége a társadalomnak. Hogy azt érezhette: itt új társadalom születik s egy újfajta világ. Mi. akik akkortájt születtünk — úgy vélem, joggal irigyelhetjük apáinkat, amiért cselekvő részesei lehettek ennek a sorsfordulónak. Nem szándékom az ünneprontás, de azt vélem és kimon­dom, hogy mi fiatalok szegényebbek vagyunk e élmény, e cselekvő részvétel híján. Ezt persze be is kéne bizonyí­tanom. Megpróbálom. Tisztában vagyok a fiatal nemzedé­kek érdemeivel, tulajdonságaival és képességeivel. Mindezen érdemek mél­­tányolása jogos és megalapozott. De. És e „de“ után most következzék a megértő és objektív jószándék híján esetleg félre is érthető kifogás. A háborút, a nehéz időket közvetlen élményekből nem ismerő nemzedékek bizonyos mértékű könnyelműsége ért­hető jelenség ugyan, de nem eléggé megnyugtató. Mert miért is lenne meg­nyugtató az, hogy az idősebbekkel összehasonlítva a mai fiatalok jórésze gyakran aggasztóan közömbös a mun­ka, a társadalom, az emberi kapcsola­tok problémáival szemben. Ismerek egy öreg gyári szakmunkást. Szidja a fia­talokat. Azt mondja: hübelebalázsok. félszakemberek, sosem fognak tudni úgy dolgozni, úgy gondolkozni abban a gyárban, mint ők, a régiek, akiknek lelkében harminc esztendővel ezelőtt oly szilárdan alapozódott meg az azóta múlttá lett akkori jövő. Bólintok, mert érzem, látom, hogy igaza van. Lenne persze ellenvetésem is, de nehéz lenne vitába bonyolódni, mert az öregnek igaza van. Azt azért hozzáteszem: nem egyformák a fiatalok. Rábólint. Aztán fiatalokkal vitatkozom. Velük már vi­tatkozom, mert tudom, köztük kéne keresni a munkához hanyagabbul vi­szonyútokat, a rontópálókat, a közöm­­bösebbeket. Persze ez se könnyű, mert név szerint kéne rámutatni erre meg arra. De nem tudom a nevüket, mert nem mutatkoztak be. Vitánk egy mun­kásvonaton zajlik, ahol ők ülnek, az öregek meg állnak. Lehet, hogy azért jutott hely nekik, mert korábban le­léptek a melóból s lehet az öregek azért állnak, mert ők becsülettel ledol­gozták a műszakot? Lehet. Minden­esetre itt két nemzedék utazik. Ennyi bizonyos. Mint ahogy a különbségek is bizonyosak. Hát igen. Szavukat állják. Képünk két gépjavítót mutat be: Mikuláš Kicko és Michal Janček egy szét­szerelt motor fölött. 3. A podbrezovói Sverma Kohászati Művek dolgozói tavaly kitűnő eredményekről adhattak számot, amelyeknek elérésében nagy szerepe volt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának és a csehszlovák—szovjet barátság hónapjának tiszteletére tett felaján­lásaiknak is. A gyár évi termelési értéke jóval meghaladta a kétszázmillió koronát. E jelen­tős eredmények eléréséhez nagyban hozzá­járult az a kiterjedt szocialista brigádmozga­lom, amelynek listáján több mint hetven bri­gád szerepel. A közelmúltban új mozgalom indult a gyár dolgozói között. Ismét kötele­zettségvállalások sorozata, ezúttal a februári győzelem 30. évfordulójának tiszteletére. 273 egyéni és kollektív kötelezettséget vállal­tak egyebek között arra, hogy racionalizálqs­­sal másfél millió korona értékű anyagot és energiát takarítanak meg. Képünkön az ez­előtt öt évvel alakult s ugyancsak a Februári Győzelem nevet viselő szocialista brigád hó rom tagja minőségellenőrzés közben. Felvételek: CSTK 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom