A Hét 1978/1 (23. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-18 / 8. szám
Következő számunk tartalmából: Pék Vendel: FEBRUÁR VÍVMÁNYAI Varga Erzsébet: BESZÉLŐ EREDMÉNYEK Sági Tóth Tibor: „EMBEREK, LEGYETEK ÉBEREK!" Borsai M. Péter: . .. ÉS DÖNTÖTT A NÉP! Emberi sorsok: KESERŰ BOLDOGSÁG II. A címoldalon Tóth Erzsébet és Csendes László — Kmeczkó Mihály színmüvében a MATESZ Thália Színpadán. (Kontár Gyula felvétele) A 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48/VII. Nyomja a Východoslovenské tlačiarne, n. p., Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám: SÜTI 6/46. Három évtized a „jégtörő február“ utáni szocialista hazában életet szépítő és tudatot formáló időszak. Nagy idő. Ha lenne történész, aki meg tudná örökíteni ezt az eseménydús három évtizedet, akkor — véleményem szerint — nem a pompás városrészek és az új arcú falvak vagy a modern üzemek és a nagyüzemi mezőgazdálkodás dominálna, nem ezeket kellene megcsodálnunk, hanem a történelemformálás tudományát tanuló és egyre jobban elsajátító, tudatos társadalmi cselekvés útjára lépett, a múltból a tudatos jövőbe haladó, az ezeregy nehézséggel küzdő, viaskodó, győzelmesen előrehaladó Embert. Mit is jelentett az oktatásügy fejlődése számára a „jégtörő február“ ? A teljesség nélkül, csupán néhány gondolatot hadd vessek fel az ifjúság emberré nevelése intézményeinek és a tudás demokratizálásának e három évtizedéről. A Szlovák Nemzeti Felkelés idején a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 7-én államosította az iskolákat. Az 1945. április 4-én kihirdetett kormányprogramban pedig már ezt olvashatjuk: „Az oktatásügy következetes demokratizálásával a legszélesebb néptömegek számára lehetővé tesszük a művelődés minden forrását, úgy, hogy az nemcsak egy szűk réteget, hanem az egész népet, nemzetet szolgálja“. Az egységes oktatási rendszerről szóló törvény ennek alapján kidolgozott tervezetét azonban csak a februári győzelem után, 1948. április 21-én hagyhatta jóvá a nemzetgyűlés. Csehszlovákia közoktatásának története is igazolja a marxizmus-leninizmus tételét: a közoktatás demokratizálásának feltétele, hogy a politikai hatalom a munkásosztály kezében legyen. Vagyis: a munkásosztálynak először a politikai hatalmat kell megszereznie, és csak ennek eredményeként szüntetheti meg a műveltség monopóliumát. Nézzük meg, mit jelent a gyakorlatban a műveltségi monopólium. Az annyit emlegetett és nemegyszer dicsért első, vagyis burzsoá köztársaságban például a hazafias frázisok, a masaryki humanizmus jelszavai csupán az iskolarendszerre ráaggatott dekórumok voltak. Az iskolák kapui továbbra is csak elvben álltak nyitva minden tanuló számára, hiszen az egyes iskolatípusok nem épültek egymásra. Amikor az uralkodó osztályt képviselő kormányzat egy-egy iskolatípust létesített, rögtön számításba vette: melyik társadalmi osztály gyermekei fognak abba járni. A múlt század második felének társadalmi-gazdasági formációjához kötődő iskolarendszerben a munkások és a parasztok gyermekei számára a népiskola, a városi polgárok gyermekei számára a polgári iskola és az uralkodó osztály gyermekei számára a minden irányú továbbtanulásra lehetőséget nyújtó gimnázium szolgált. A továbbtanulás szempontjából a népiskola zsákutca jellegű volt, mert ha valaki elvégezte a nyolcadik osztályt, nem ta-Dr. MÓZSI FERENC nulhatott tovább, sőt jobb szakmában inasként sem vették fel. Részben zsákutca jellege volt a polgári iskolának is, mert a továbbtanulást csak bizonyos irányú szakközépiskolákban tette lehetővé, de nem volt egyenértékű a gimnázium alsó négy osztályával. A pályaválasztási kényszer, az egységes képzés végpontja az első köztársaság idején a gyermek tizenegy éves korában, az öt elemi elvégzésével jelentkezett. Például 1934-ben a tanulók 54 %-a népiskolába, 38 %-a polgáriba és 8 %-a gimnáziumba járt. Doležal és Ulrich szociológiai felmérései szerint 10 ezer lakosra számítva a gimnáziumban érettségizettek közül 128 került ki hivatalnok és munkás-paraszt családból. Az osztálytagozódásnak megfelelően a helyes arány- azonban 113 munkás-paraszt és 19 hivatalnoki családból származó tanuló lett volna. A burzsoá köztársaságban a csehszlovákiai magyar dolgozók kettős (osztály és nemzeti) elnyomatásának egyik legjobb bizonyítéka éppen az oktatásügyi helyzet volt. Az 1930— 31-es tanévben például a szlovákiai állami és községi népiskoláknak csak 9,5 %-a, az egyházi iskoláknak viszont 24 %-a és a magán elemi iskoláknak 18,1 %-a volt magyar. Dél- Szlovákiában az iskolaköteles gyermekek 66 %-a nem végezte el a nyolcadik osztályt. Szlovákiában az 1937—38-as tanévben 85 507 gyerek tanult a 754 magyar tanítási nyelvű népiskolában, de a 18 magyar tanítási nyelvű polgári iskolában (melyből 11 volt egyházi) csak 5000. A burzsoá köztársaság tehát még a részleges zsákutca jellegű polgári iskolát is lényegesen nagyobb arányban zárta el a magyar lakosság, mint a cseh vagy a szlovák nemzetiségűek elől. Egy magyar tanítási nyelvű polgári iskola 38 800 magyar nemzetiségű lakosra, míg szlovák polgári 10 300 szlovák lakosra, cseh tanítási nyelvű polgári iskola pedig 6700 cseh lakosra jutott. Egy korabeli szerző így teszi fel a kérdést 1935-ben: „Mi az a mérték, melyet szem előtt kell tartanunk, hogy iskoláinkban meg ne fogyatkozzunk, hogy el ne bukjunk a létünkért folytatott közdelemben? Koláček brünni egyetemi tanár földrajzkönyvében találom a keresett adatokat. A jelenlegi állapot szerint 311 csehszlovákra esik 1 elemi iskolai osztály; 4269-re 1 középiskolai osztály; 719 ruszinra esik 1 elemi iskolai osztály; 10 987-re 1 középiskolai osztály; 203 lengyelre esik egy elemi iskolai osztály; 6311-re 1 középiskolai osztály; 270 németre esik 1 elemi iskolai osztály; 3549-re 1 középiskolai osztály; 468 magyarra esik 1 elemi iskolai osztály; 6329-re 1 középiskolai osztály. A nyolc magyar tanítási nyelvű gimnázium (ebből egy egyházi) szintén nem felelt meg a magyarság számarányának Szlovákiában. A kommunista párt magyar nyelvű művelődéspolitikai folyóiratában, „Az Üt“-ban 1931-ben az „Imperialista költségvetés a világváltságban“ című cikkben ezt olvashatjuk: „A Köztársaság 274 középiskolájából (gimnáziumából) 8 magyar, azaz 2,9 százalék. Az iskolaügyi minisztérium a középiskolákra ebben az évben 228,6 milliót szán a személyi kiadások rovatában, a magyar középiskolákra ebből 5 millió esik, ami százalékban 2,2. A magyar kisebbség tehát — enyhén szólva — erősen meg van rövidítve, ami pénzben 1 589 000 korona. Azonban a köztársaságban nem lakik sem 2,2, sem 2,9 százalék, hanem 5 százalék. Ha a magyarság eme hivatalosan elismert számarányának megfelelően részesülne, akkor nem 8 középiskolája volna, hanem 14 és nem 5 milliót kapna, hanem mintegy 11 milliót ...“ A harminc évvel ezelőtt jóváhagyott iskolatörvény, az „egységes oktatási rendszer“ politikai, szociális, pedagógiai és pszichológiai jelentősége, hogy megszüntette az iskolarendszer zsákutca-jellegét, biztosította a tanuló jogát ahhoz, hogy folytatólagosan átléphessen az egyik fokozatú iskolából a másikba. A pályaválasztás időpontját a pszichológiailag is indokolt, érettebb 15 éves életkorba helyezi, és ezáltal szociális helyeztre, származásra és nemzetiségre való tekintet nélkül minden gyermek egységes képzésben, nevelésben részesül. A magyar tanítási nyelvű (nemzetiségi) oktatásügy Csehszlovákiában 1948 februárja, a munkásosztály végleges uralomra jutása után indulhatott csak meg, a csehszlovák oktatásügynek azon a fejlődési fokán, amikor az oktatásügy rendszerében, célkitűzésben,'óra- és tanterveiben már egységes, és megindult a szocialista oktatási-nevelési rendszerré való fejlődés útján. A kezdeti nehézségek után tulajdonképpen az 1950-es volt a fordulat éve. íme szemléletésül néhány adat: 1949 októberében 154 osztályban 5100 tanuló, 1950 októberében pedig 1260 osztályban már 30 ezer tanuló tanult hazánkban magyar tanítási nyelvű iskolában. 1960- ban 70 ezer, 1978-ban 3871 osztályban közel 90 ezer tanuló jár Szlovákiában magyar tanítási nyelvű iskolában. Az előrehaladás további útjelzői a következők: A társadalom és iskoláink egyre szorosabb kapcsolata, az állam nagymérvű gondolkodása mind a személyi, mint pedig az anyagi (épület, tankönyv, tanszer) ellátás terén, az oktatásügyi rendszer folyamatos kiépítése, ami azonan nemcsak az iskolázottak számának gyors emelkedését jelenti, hanem a tankö-A JÉGTÖRŐ FEBRUÁR OKTATÁSI-NEVELÉSI RENDSZER 2
