A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-11-26 / 47. szám
Emberi kapcsolatok A cigánykérdés megoldása társadalmi feladat, amely az érintett községekben, járásokban több-kevesebb sikerrel halad előre. Rengeteg hagyományos elfogultsággal s egyéb nehézséggel kell megküzdeni, de vannak lelkes nemzeti bizottsági funkcionáriusok és képviselők, valamint társadalmi munkások, aktivisták, akiket nem riaszt vissza a feladatok nehézsége. A közelmúltban felkerestem két községet a lévai járásban, hogy személyesen is meggyőződjek az ott elért jó eredményekről. Sáró (Sárovce) összesen mintegy 2000 lakosából 620 a cigány. Ma már alig lehet különbséget tenni, ami a cigányok és a nem cigányok lakásviszonyait, életmódját illeti. Jozef Hlincik hnb-elnöktől tudom meg, hogy a cigánynegyedet, elődeinek, Bottka Istvánnak és Tárnik Mihálynak hivatali megbízatása idején, 1969-től kezdődően felszámolták, fokozatosan benn a faluban juttatták lakásokhoz a péró lakóit. Kezdetben ugyancsak nehezen ment a meggyőzés, de ma már egyikük sem cserélne fel a lakását a régivel. A helybeli általános iskola két tagozata igazgatójának. Mezőlaky Tibornak és Magdaléna Pajánkovának vezetésével a pedagógusok jelentős felvilágosító-nevelö munkát végeztek: már három éve, hogy teljesen megszűnt az iskolakerülés, gyakorlatilag a nullára csökkent az igazolatlan óramulasztás. Ebben nagy része van Tárnik Jolánnak, az óvoda vezetőjének is, aki a cigány szülőket idejében meggyőzi arról, hogy gyermekeiket a kötelező iskolalátogatást megelőző legalább utolsó évben járassák óvodába. Itt a gyerekeket megtanítják a tisztálkodásra, elsajátíttatják velük a higiéniai alapkövetelményeket és az oktatási nyelvet, így nem lesznek nehézségeik az általános iskola első osztályában. Azelőtt külön osztályuk volt a cigánygyerekek számára, de annyira javultak a tanulók eredményei, hogy ezt meg lehetett szüntetni. A nyári szünidőben üdülő-nevelő táborban vesznek részt, ahol tapasztalt pedagógusok irányítják a nyári foglalkozásokat. A munkaképes cigány lakosság közül csak 11 nics állandó munkaviszonyban. Biztos megélhetést találtak a jól működő helybeli földművesszövetkezetben, egy részük pedig a közeli zselizi és lévai üzemekben dolgozik. Mindegyiküket eddig még nem sikerült teljesen helyhez kötni: évente átlag hetvenen-százan elvándorolnak Csehországba, ott keresnek maguknak munkát, de mivel ott is csak úgy kell dolgozni, mint itthon s a kereseti viszonyok is hasonlóak, egy éven belül a többségük visszatér a faluba. Egyre többen építenek minden követelménynek megfelelő szép családi házat. A Nőszövetség helyi szervezete tanfolyamokat rendez a cigány nők részére, ahol megtanulhatnak sütni, főzni, szabni, varrni, megismerkednek a higiéniai alapelvekkel, megtanulják a csecsemőápolást és a gyermekgondozást. Mindennek a nagyfokú gondoskodásnak eredményeképpen a cigányok egyre Anya és lánya a táblánál jobban beilleszkednek a község többi lakossága közé. Hasonló eredményeket értek el Hontnádason (Hontianske Trstany), is, amint erről Piatrik János hnb-elnök és Marta Uhrínová tanítónő, a Nöszövetség helyi szervezetének elnöke tájékoztat. Itt a lakosságnak mintegy tíz százaléka cigány. A hnb plénuma rendszeresen foglalkozik az integrálás kérdéseivel. Sikerült elérni, elérni egyebek között például azt, hogy minden munkaképes korú cigány polgár bekapcsolódott a választási program teljesítésébe, a községfejlesztés és szépítés keretében végzett társadalmi munkába. A cigány nők tagjai a Nőszövetségnek. A polgári ügyeket intéző testület tevékenységét a cigányokra is kiterjesztette: polgári esküvőket, temetéseket és névadó ünnepségeket szervez. A tanítók kötelezettséget vállaltak az analfabetizmus felszámolására. Minden évben tanfolyamot rendeznek s megtanítják a felnőtteket és az elmaradt fiatalokat írni-olvasni. Nagy öröm látni, amikor a cigány szülő a gyermekével együtt beül az iskolapadba s együtt ír, számol vele a táblánál. Kis község HontnádaSj de élen járnak az emberi kapcsolatok kialakításában. BELÄNYI JÁNOS A PEDAGÓGUS ŰRÖMÉ Kassán (Koäice) 1950-ben nyílt meg 105 tanulóval a magyar tanítási nyelvű általános iskola. Ma a gimnáziummal együtt 540 tanulója van. Az iskola jelenlegi igazgatójával, Pálmai Rudolffal beszélgetek. Arról kérdezem, mi újat hozott a tanításban a pedagógus munkájában az új oktatási-nevelési rendszer? — A legmeghatározóbb az új oktatási rendszerben az, hogy a tanulók nem passzívan, hanem alkotó módon vesznek részt a tudás megszerzésében, a tananyag elsajátításában. Ez a sokoldalúan fejlett szocialista embertípus kialakításának egyik előfeltétele. Ezt segítik a didaktikailag is felhasználható technikai segédeszközök, jól felszerelt nyelvi, fizikai, matematikai és kémia szaktantermek. Lényeges az is, hogy az új oktatási rendszer szinte rákényszeríti a pedagógust a szemléltető oktatásra, a korszerű segédeszközök használatára. Ezek nélkül ma már a pedagógus nem boldogulhat, nem haladhat előre a kötelező tananyag elsajátításában. Komoly előrelépés történt a szlovák nyelv korszerűbb oktatása terén is, ami meghatározó fontosságú iskolánk növendékeinek továbbtanulása szempontjából. — A logikus gondolkodásmód kialakításában nagy szerepe van az anyanyelv nyelvtani szabályai alapos elsajátításának a szókincs növelésének, a szabatos, világos stílus gyakorlásának. Lényegében ezek határozzák meg a többi tantárgy logikus megértését és tartós elsajátítását is. — Ez így igaz. Ezért az anyanyelv oktatásában az egyik fő feladat felvértezni a tanulókat azzal a készséggel, hogy legalább átlagos fokon tájékozódni tudjanak az eléjük kerülő legfőbb kérdésekben. Így például társadalmi, történelmi, tudományos, filozófiai, művészeti, de nem utolsósorban irodalmi kérdésekben is. Iskolánkban ehhez a feltételek adottak. Minden pedagógusunk képesített. A nyolc magyar szakos pedagógus hivatása teljes magaslatán áll. — Tapasztalataim arról győznek meg, hogy a fiatalok, kivált a fiúk figyelme egyre inkább a természettudmányok, az ezeket közvetítő tantárgyak felé irányul. Mi a helyzet e téren a gimnáziumban? — Nálunk a gimnáziumban már hosszú évek óta párhuzamos osztályokban folyt a tanítás. Eddig minden tanévben egy humán osztályt is nyitottunk. Ez év szeptemberétől ezt megszüntettük, s helyette a minisztérium jóváhagyásával fizikaimatematikai osztályt létesítettünk, így e két fontos tantárgy tanításában mi is bevezethettük a differenciált oktatást. A másik osztály is természettudományi irányzatú ugyan, de ebben az osztályban nem kötelező tantárgyként gépírást és könyvelést is tanítunk. így azok a diákok, akik nem kerülhetnek be az egyetemre vagy a főiskolára, elhelyezkedhetnek hivatalban vagy ügyintézőként egyéb munkaterületeken. Eddig ez minden itt végzett tanulónak sikerült. — Az utóbbi években erősebb lendületet vett az iskolákban szaktermek, humán tárgyú kabinetek létesítése. így van ez önöknél is? — A természettudományi tantárgyak esetében igen. A humán tantárgyaknál már nem állunk ilyen jól. Ennek csak objektív oka van, kevés a tantermünk. Az alsó tagozatról négy osztályunk például a Mojzes utcai szlovák iskolában kapott helyet, ók bocsátják rendelkezésünkre a tornatermüket is, a felsőbb osztályoknak pedig a szomszéd szlovák egész égügyi iskola. Egyébként e két iskolával nagyon jó a baráti kapcsolatunk. — A magyar tanítási nyelvű iskolákban fontos szerepet tölt be a szlovák nyelv korszerű oktatása. A tanulók által e téren elsajátított ismeretek milyen alapot biztosítanak a továbbtanuláshoz és az elhelyezkedéshez? — A kassai születésű gyerekek már aktív szlovák nyelvtudással jönnek hozzánk, így velük nincsenek problémák. Viszont a vidékről bekerült tanulók e téren hátrányosabb helyzetből indulnak. De az érettségiig ők is elsajátítják olyan szinten a szlovák nyelvet, hogy az élet bármely területén megállják a helyüket. Eddigi felméréseink eredményei is ezt bizonyítják. Egyébként a természettudományi tantárgyaknál a szakkifejezéseket már régen két nyelven tanítjuk. S egy-egy tantárgyat sűrítve szlovák nyelven is összefoglalunk, amit a tanulóktól számon kérünk. — Ha az elmúlt öt évet vesszük alapul, a növendékeknek hány százaléka tanult tovább? — Hetvenfiét százaléka. Az iskolánkban végzetteknek ötven százaléka felsőoktatási intézményben, huszonhét százaléka pedig különböző felépítményű iskolákban tanul tovább. A pedagógus számára az az igazi öröm, ha minél több diákja tanul tovább, és ha teljes emberként helyt is áll mindenütt. Ez az a többlet minden más hivatással szemben, amiért érdemes vállalni ezt a nehéz, de szép pályát. TÖRÖK ELEMÉR 3
