A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-09-03 / 35. szám

fáklyabordozökl Imegbecsülést Iérdemlű KULTÚRMUNKASOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén számos küldött hangsúlyozta, hogy a szövetség csak úgy érhetett el szép eredményeket tevékenysége utóbbi öt esztendejében, hogy számíthatott a lelkes, tenni kész kultúrmunkások népes seregére. Ezek az emberek fáradságot nem ismerve tanítanak másokat, vagy fáradságot nem ismerve tevékenykednek maguk is. A közgyűlésen elhangzottak késztették szerkesztőségünket arra, hogy levélben forduljon a CSEMADOK járási titkárságaihoz: küldjék be címünkre járásuk öt legismertebb, legtevékenyebb kultúrmunkásának nevét. A járási titkárságoktól postafordultával kaptuk meg, amit kértünk, s máris kopogtathattunk levelünkkel és kérésünkkel legönzetlenebb és legtevékenyebb kultúrmunkásaink ajtaján. Számos válasz van már az asztalunkon, amelyekben az érintettek keresetlen, de őszinte szavakkal mondják el, mi késztette őket arra, hogy szabad idejük nagy részét a szocialista magyar kultúra ügyének szenteljék, mit jelent számukra ez a nemes feladatvállalás, összeegyeztethető-e szerintük a munkahelyi és kulturális feladatok teljesítése, mennyire értékelik fáradozásaikat legközvetlenebb környezetükben, falujukban, városukban, járásukban, hogyan néznek rájuk azok, akik nem méltányolják kellőképpen a kulturális előrehaladás érdekében kifejtett munkát stb. S mi mai számunkban megkezdjük legaktívabb kultúrmunkásaink véleményének a közlését. Ilyen módon is további megbecsülést akarunk szerezni azoknak, akik immár évtizedek óta erőt, időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak szoc. magyar kultúránk felvirágoztatásán. #99 Majdnem harminc éve állok Érsekújvárott a kultúra szolgálatában. Hogy mi késztetett erre? Nézetem sze­rint az ember akkor él értelmes életet, ha tevékenységével mások örömét, ja­vát szolgálja. Terjeszteni a kultúrát, ápolni anyanyelvűnket, szavalni, szín­darabot játszani, énekelni, mindez tar­talommal töltheti meg életünket. To­vábbi jellemzője kultúrmunkás mivol­tomnak; szenvedélyesen szeretek ját­szani és rendezni. Műkedvelő vagyok. Több mint huszonöt éves tevékenység áll mögöttem, s ennyi idő éppen elég arra, hogy elmélyüljenek az emberi kapcsolatok, viszonyok. összeszoktunk az évek folyamán. Is­merjük egymás erényeit, gyöngéit, örü­lünk, ha munkaidő után együtt tölthet­jük el az estéket. Magától értetődően a közös cél érdekében, hogy alkossunk valamit, amivel élményt szerezhetünk a nézőknek. Hosszan sorolhatnám azok­nak a nevét, akikre bármikor számítha­tok: Kovács Mihály, Mikovics Tibor, Ma­­jercík Hilda, a Plichta testvérek, Barthá­­né Nitrai Marika. Túloznék, ha azt állí­tanám, hagy soha nem találkoztunk nehézségekkel. S ha már a nehézségeket említettem, hadd folytassam azzal, hogy egy szín­darab betanulása hat-nyolc hónapot vesz igénybe. Amikor elkészülünk a be­tanulással, és a fellépésünkre történe­tesen pénteki napon kerülne sor, ilyen­kor gyakran találkozunk munkahelyi problémákkal. A jelenség nem általá­nosítható, de akadnak még mindig olyan vezető beosztású dolgozók, akik nem engedik el beosztottjaikat a fellé­pésre, nem gondolnak arra, hogy ma­kacsságukkal, vagy ha úgy tetszik „szi­gorúságukkal" több mint féléves munka eredményét veszélyeztetik. Persze az ilyen és hasonló kellemetlenségtől el­tekintve fáradozásunkat legtöbbször si­ker koronázza. KULTURMUNKAS VAGYOK Záhorszky Elemér És most rátérek saját műkedvelői te­vékenységemre. 1950-től játszom szín­darabban. Duda Gyuri házassága, Lu­das Matyi, Mélyszántás, Liliomfi, Mág­nás Miska, Luxemburg grófja, A bor, Bukfenc, Utolsó vonat, Zeng az erdő, Mielőtt a kakas megszólal stb. Ezekre a darabokra emlékszem. Műkedvelői­­rendezői pályafutásom 1958-ban kezdő­dött. Három egész estét betöltő revű­­műsort, több egyfelvonásos színdarabot és rövid esztrádműsort rendeztem. Leg­nagyobb sikert a Charley nénje című ze­nés vígjáték rendezésével arattam. Har­minc alkalommal mutattuk be telt ház előtt. A János vitézt is betanítottam. Ennek a darabnak a rendezése már az igényes munkát jelentette számom­ra. Eddigi tevékenységem során 128 sze­replőt állítottam színpadra. A János vitéz sikerén felbuzdulva az idén még nagyobb fába vágtam a fej­szémet. Elhatároztam, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 60. és vá­rosunk felszabadításának 32. évforduló­ja tiszteletére színre viszem Doszto­jevszkij: Félkegyelmű c. darabját. A da­rab mondanivalója a mai kor emberé­hez is szól. Már hatszor mutattuk be a közönségnek, és úgy érzem, hogy Dosztojevszkij Félkegyelműje az eddigi legnehezebb, de legjobb rendezésem. Ezt bizonyítja az idei Jókai-napokon el­ért sikerünk is. A bíráló bizottság a mi csoportunknak ítélte a legjobb női, fér­fi, a kiváló női és férfi alakításért járó díjakat, valamint a zsűri nagydíját. Sajnos örömünkbe üröm is vegyült. A Jókai-napokat ismertető újságcikkek­re gondolok. Elismerem, hogy a darab­nak voltak hibái, ennek ellenére egyes újságokban az elmarasztaló megjegy­zések lehangolják az embert. Nemcsak én, egész kis műkedvelő közösségem is nagyon szeretné hibátlan rendezésben és előadásban látni a Félkegyelműt, akár a MATESZ előadásában is. Ez te­hát kellemetlenül érintett. Nem beszél­ve arról, hogy úgy érzem, nem érté­kelik kellőképpen majdnem húszéves rendezői munkásságomat. Oklevél, em­lékérem, vagy bármilyen más formában még csak emlékem sincs arról, hogy rendeztem. Persze, aki szereti a kultu­rális munkát, nem is tart ilyesmire igényt. Szeretem a munkám, csak éppen jól­esne, ha néha értékelnék is, ha elisme­rő szavakat is kapnék, nem csupán bí­rálatot. Árny- és fényoldalakról be­széltem. Továbbra is azon leszek, hogy tervszerű és rendszeres munkát végez­zek. Hogy érsekújvári csoportommal még sokszor hallassunk magunkról. ZÁHORSZKY ELEMÉR # 0 • A galántai járásban a töb­bi között engem is az a megtisztelte­tés ért, hogy beszámolhatok a CSEMA­­DOK-ban végzett áldozatkész munkám­ról. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy szegény munkáscsaládból szárma­zom. Magam tapasztaltam, hogy a múlt­ban a továbbképzés számunkra szinte lehetetlen volt. Mivel szocialista rend­szerünkben a lehetőségek adottak, mint magyar nemzetiségű állampolgár úgy gondoltam, hogy a CSEMADOK-ban fejtek ki tevékenységet. A foglalkozá­som: mentőautó vezetője vagyok. Tehát az egészségügyi dolgozók népes tábo­rába tartozom. A falumban teljesítek szolgálatot. Naponta saját szememmel győződöm meg az emberek életszínvo­naláról, amellyel a kulturális színvonal nem emelkedik párhuzamosan. Tudom, hogy ezen a téren még sok a tennivaló Ezért nem sajnálom az időt, fáradtsó got, amit a kultúra terjesztésére for dítok. Községemben (Alsószeli) nagy az ér deklődés a kulturális tevékenység iránt Örömmel tapasztalom, hogy az embe rek velünk együtt érzik a kulturális mun ka fontosságát. Néhány évvel a CSE MADOK helyi szervezet megalakulása után már aktív kultúrmunkás voltam A színjátszó csoportban fejtettem k tevékenységet. Mindig jóleső érzéssel nyugtáztam, ha előadásunknak sikere volt. Azt gondolom, fáradságos, önfelál­dozó munkámmal érdemeltem ki, hogy NAGYSZERŰ ÉRZÉS TUDNI... Dobri László már negyedik éve a helyi szervezet el­nöke vagyok. A vezetőség tagjai köl­csönösen tisztelik egymást, örömmel tölt el, hogy tartalommal tudjuk meg­tölteni szervezeti életünket. A tagság nagy bizalommal tekint munkánkra. Ez a taglétszám növekedésében is meg­mutatkozik. Rendezvényeink telt ház előtt folynak. A sikerek ösztönzően hatnak további munkámra. Egyre több helyi szervezeti tagunk járatja a Hét című képes heti­lapot. így figyelemmel tudják kísérni, hogyan dolgoznak mások, hogyan dol­gozunk mi. örülünk más helyi szerveze­tek munkasikereinek is. Célunk, hogy mi is eljussunk a központilag szervezett kulturális rendezvényekre. Ennek eléré­séhez persze emelnünk kell fellépéseink, rendezvényeink színvonalát. Járási mé­retben nagy tiszteletnek örvend helyi szervezetünk. Számos járási versenyen szerepelt színjátszó csoportunk és iro­dalmi körünk. Színjátszó csoportunk más falvakban is fellép, öröm számom­ra, hogy más községekben is ismer­nek, és elismerően szólnak munkámról. Többször megkérdezik, mik a további terveink, s mi a titka annak, hogy fá­radhatatlan vagyok. Nagyszerű érzés tudni, hogy munkámat más községek­ben is értékelik. Az eredmények mellett persze nem szabad hallgatni a hiányosságokról sem. Sajnos, még mindig akadnak olyanok, akik csak a saját érdeküket nézik és nem törődnek falunk kulturális életével. Még jó, hogy az ilyen emberek száma egyre kevesebb. Ami még a személye­met illeti, továbbra is lelkesen végzem munkámat. És arra törekszem, hogy egyre több embert nyerjek meg a kul­turális tevékenység ügyének. DOBRI LÁSZLÓ 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom