A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-09-03 / 35. szám
fáklyabordozökl Imegbecsülést Iérdemlű KULTÚRMUNKASOK MOTTÓ: Nem elég a célt látni; járható útja kell! Nem elég útra lelni, az úton menni kell! Egyedül is! Elsőnek, elől indulni el! Nem elég elindulni, de mást is hívni kell! S csak az hívjon magával, aki vezetni mer! VÁCI MIHÁLY A CSEMADOK XII. országos közgyűlésén számos küldött hangsúlyozta, hogy a szövetség csak úgy érhetett el szép eredményeket tevékenysége utóbbi öt esztendejében, hogy számíthatott a lelkes, tenni kész kultúrmunkások népes seregére. Ezek az emberek fáradságot nem ismerve tanítanak másokat, vagy fáradságot nem ismerve tevékenykednek maguk is. A közgyűlésen elhangzottak késztették szerkesztőségünket arra, hogy levélben forduljon a CSEMADOK járási titkárságaihoz: küldjék be címünkre járásuk öt legismertebb, legtevékenyebb kultúrmunkásának nevét. A járási titkárságoktól postafordultával kaptuk meg, amit kértünk, s máris kopogtathattunk levelünkkel és kérésünkkel legönzetlenebb és legtevékenyebb kultúrmunkásaink ajtaján. Számos válasz van már az asztalunkon, amelyekben az érintettek keresetlen, de őszinte szavakkal mondják el, mi késztette őket arra, hogy szabad idejük nagy részét a szocialista magyar kultúra ügyének szenteljék, mit jelent számukra ez a nemes feladatvállalás, összeegyeztethető-e szerintük a munkahelyi és kulturális feladatok teljesítése, mennyire értékelik fáradozásaikat legközvetlenebb környezetükben, falujukban, városukban, járásukban, hogyan néznek rájuk azok, akik nem méltányolják kellőképpen a kulturális előrehaladás érdekében kifejtett munkát stb. S mi mai számunkban megkezdjük legaktívabb kultúrmunkásaink véleményének a közlését. Ilyen módon is további megbecsülést akarunk szerezni azoknak, akik immár évtizedek óta erőt, időt, fáradságot nem kímélve munkálkodnak szoc. magyar kultúránk felvirágoztatásán. #99 Majdnem harminc éve állok Érsekújvárott a kultúra szolgálatában. Hogy mi késztetett erre? Nézetem szerint az ember akkor él értelmes életet, ha tevékenységével mások örömét, javát szolgálja. Terjeszteni a kultúrát, ápolni anyanyelvűnket, szavalni, színdarabot játszani, énekelni, mindez tartalommal töltheti meg életünket. További jellemzője kultúrmunkás mivoltomnak; szenvedélyesen szeretek játszani és rendezni. Műkedvelő vagyok. Több mint huszonöt éves tevékenység áll mögöttem, s ennyi idő éppen elég arra, hogy elmélyüljenek az emberi kapcsolatok, viszonyok. összeszoktunk az évek folyamán. Ismerjük egymás erényeit, gyöngéit, örülünk, ha munkaidő után együtt tölthetjük el az estéket. Magától értetődően a közös cél érdekében, hogy alkossunk valamit, amivel élményt szerezhetünk a nézőknek. Hosszan sorolhatnám azoknak a nevét, akikre bármikor számíthatok: Kovács Mihály, Mikovics Tibor, Majercík Hilda, a Plichta testvérek, Bartháné Nitrai Marika. Túloznék, ha azt állítanám, hagy soha nem találkoztunk nehézségekkel. S ha már a nehézségeket említettem, hadd folytassam azzal, hogy egy színdarab betanulása hat-nyolc hónapot vesz igénybe. Amikor elkészülünk a betanulással, és a fellépésünkre történetesen pénteki napon kerülne sor, ilyenkor gyakran találkozunk munkahelyi problémákkal. A jelenség nem általánosítható, de akadnak még mindig olyan vezető beosztású dolgozók, akik nem engedik el beosztottjaikat a fellépésre, nem gondolnak arra, hogy makacsságukkal, vagy ha úgy tetszik „szigorúságukkal" több mint féléves munka eredményét veszélyeztetik. Persze az ilyen és hasonló kellemetlenségtől eltekintve fáradozásunkat legtöbbször siker koronázza. KULTURMUNKAS VAGYOK Záhorszky Elemér És most rátérek saját műkedvelői tevékenységemre. 1950-től játszom színdarabban. Duda Gyuri házassága, Ludas Matyi, Mélyszántás, Liliomfi, Mágnás Miska, Luxemburg grófja, A bor, Bukfenc, Utolsó vonat, Zeng az erdő, Mielőtt a kakas megszólal stb. Ezekre a darabokra emlékszem. Műkedvelőirendezői pályafutásom 1958-ban kezdődött. Három egész estét betöltő revűműsort, több egyfelvonásos színdarabot és rövid esztrádműsort rendeztem. Legnagyobb sikert a Charley nénje című zenés vígjáték rendezésével arattam. Harminc alkalommal mutattuk be telt ház előtt. A János vitézt is betanítottam. Ennek a darabnak a rendezése már az igényes munkát jelentette számomra. Eddigi tevékenységem során 128 szereplőt állítottam színpadra. A János vitéz sikerén felbuzdulva az idén még nagyobb fába vágtam a fejszémet. Elhatároztam, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. és városunk felszabadításának 32. évfordulója tiszteletére színre viszem Dosztojevszkij: Félkegyelmű c. darabját. A darab mondanivalója a mai kor emberéhez is szól. Már hatszor mutattuk be a közönségnek, és úgy érzem, hogy Dosztojevszkij Félkegyelműje az eddigi legnehezebb, de legjobb rendezésem. Ezt bizonyítja az idei Jókai-napokon elért sikerünk is. A bíráló bizottság a mi csoportunknak ítélte a legjobb női, férfi, a kiváló női és férfi alakításért járó díjakat, valamint a zsűri nagydíját. Sajnos örömünkbe üröm is vegyült. A Jókai-napokat ismertető újságcikkekre gondolok. Elismerem, hogy a darabnak voltak hibái, ennek ellenére egyes újságokban az elmarasztaló megjegyzések lehangolják az embert. Nemcsak én, egész kis műkedvelő közösségem is nagyon szeretné hibátlan rendezésben és előadásban látni a Félkegyelműt, akár a MATESZ előadásában is. Ez tehát kellemetlenül érintett. Nem beszélve arról, hogy úgy érzem, nem értékelik kellőképpen majdnem húszéves rendezői munkásságomat. Oklevél, emlékérem, vagy bármilyen más formában még csak emlékem sincs arról, hogy rendeztem. Persze, aki szereti a kulturális munkát, nem is tart ilyesmire igényt. Szeretem a munkám, csak éppen jólesne, ha néha értékelnék is, ha elismerő szavakat is kapnék, nem csupán bírálatot. Árny- és fényoldalakról beszéltem. Továbbra is azon leszek, hogy tervszerű és rendszeres munkát végezzek. Hogy érsekújvári csoportommal még sokszor hallassunk magunkról. ZÁHORSZKY ELEMÉR # 0 • A galántai járásban a többi között engem is az a megtiszteltetés ért, hogy beszámolhatok a CSEMADOK-ban végzett áldozatkész munkámról. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy szegény munkáscsaládból származom. Magam tapasztaltam, hogy a múltban a továbbképzés számunkra szinte lehetetlen volt. Mivel szocialista rendszerünkben a lehetőségek adottak, mint magyar nemzetiségű állampolgár úgy gondoltam, hogy a CSEMADOK-ban fejtek ki tevékenységet. A foglalkozásom: mentőautó vezetője vagyok. Tehát az egészségügyi dolgozók népes táborába tartozom. A falumban teljesítek szolgálatot. Naponta saját szememmel győződöm meg az emberek életszínvonaláról, amellyel a kulturális színvonal nem emelkedik párhuzamosan. Tudom, hogy ezen a téren még sok a tennivaló Ezért nem sajnálom az időt, fáradtsó got, amit a kultúra terjesztésére for dítok. Községemben (Alsószeli) nagy az ér deklődés a kulturális tevékenység iránt Örömmel tapasztalom, hogy az embe rek velünk együtt érzik a kulturális mun ka fontosságát. Néhány évvel a CSE MADOK helyi szervezet megalakulása után már aktív kultúrmunkás voltam A színjátszó csoportban fejtettem k tevékenységet. Mindig jóleső érzéssel nyugtáztam, ha előadásunknak sikere volt. Azt gondolom, fáradságos, önfeláldozó munkámmal érdemeltem ki, hogy NAGYSZERŰ ÉRZÉS TUDNI... Dobri László már negyedik éve a helyi szervezet elnöke vagyok. A vezetőség tagjai kölcsönösen tisztelik egymást, örömmel tölt el, hogy tartalommal tudjuk megtölteni szervezeti életünket. A tagság nagy bizalommal tekint munkánkra. Ez a taglétszám növekedésében is megmutatkozik. Rendezvényeink telt ház előtt folynak. A sikerek ösztönzően hatnak további munkámra. Egyre több helyi szervezeti tagunk járatja a Hét című képes hetilapot. így figyelemmel tudják kísérni, hogyan dolgoznak mások, hogyan dolgozunk mi. örülünk más helyi szervezetek munkasikereinek is. Célunk, hogy mi is eljussunk a központilag szervezett kulturális rendezvényekre. Ennek eléréséhez persze emelnünk kell fellépéseink, rendezvényeink színvonalát. Járási méretben nagy tiszteletnek örvend helyi szervezetünk. Számos járási versenyen szerepelt színjátszó csoportunk és irodalmi körünk. Színjátszó csoportunk más falvakban is fellép, öröm számomra, hogy más községekben is ismernek, és elismerően szólnak munkámról. Többször megkérdezik, mik a további terveink, s mi a titka annak, hogy fáradhatatlan vagyok. Nagyszerű érzés tudni, hogy munkámat más községekben is értékelik. Az eredmények mellett persze nem szabad hallgatni a hiányosságokról sem. Sajnos, még mindig akadnak olyanok, akik csak a saját érdeküket nézik és nem törődnek falunk kulturális életével. Még jó, hogy az ilyen emberek száma egyre kevesebb. Ami még a személyemet illeti, továbbra is lelkesen végzem munkámat. És arra törekszem, hogy egyre több embert nyerjek meg a kulturális tevékenység ügyének. DOBRI LÁSZLÓ 6
