A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-09 / 27. szám
^ öngyösi István 1629-ben született, s valameny- B nyi jelentősebb művét az akkori Felső- Magyarországon alkotta. Tanulmányait Eperjesen és Sárospatakon végezte, ügyvéd lett, majd seregbíró a füleki várban. Később Wesselényi Ferenc nádor titkára, s bizonyára tudott az ő általa tervezett Habsburgellenes összeesküvésről. Az összeesküvés leleplezése után fogságba került, de a füleki vár börtönéből sikerült kiszabadulnia s magát tisztáznia. Megválasztották Gömör megye alispánjának. A kuruc-labanc háborúban mindig a megyéjében győztes félhez csatlakozott, élete végén II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát támogatta. 1704-ben Csetneken (Stítnik) halt meg. 1664-ben Kassán jelent meg az a műve, amellyel egyszerre híressé vált: Márssal társalkodó Murányi Vénus avagy annak emlékezete miképpen az méltóságos gróf haldadi Wesselényi Ferenc, Magyarország palatínusa, akkor füleki kapitány az tekintetes és nagyságos gróf rimaszécsi Mária asszonnyal jövendőbeli házasságukról való titkos végezése által csudálatosképpen megvette az híres Murány várát. A műben Gyöngyösi húsz évvel azelőtt megtörtént eseményt énekel meg, méghozzá a főszereplők, a költő gazdái, Wesselényi Ferenc és Széchy Mária visszaemlékezés alapján. (A szerzőt ezért nem ok nélkül gyanúsították hízelkedő, főúri pártfogóinak dicsőítésére törekvő szándékkal. Kitűnik ez a költőnek a mű elé írt, a stubnyai hévízben kelt ajánlásából is.) A nevezetes történetet azóta már számos kiváló költőnk feldolgozta: drámában, versben, és szlovákul regényben is. Rákóczi György erdélyi fejedelem háborút indít III. Ferdinánd római császár és magyar király ellen. A felső-magyarországi főurak és városok nagy része csatlakozik hozzá, így a kulcsfontosságú Murány vára is birtokába kerül. Wesselényi Ferenc füleki kapitány hű marad a Habsburg királyhoz, harcol az erdélyiek ellen, s azt a parancsot kapja Bécsből, hogy hódítsa vissza a hatalmas kősziklára épült murányi várat. A főúr ravasz cselhez folyamodik: megkéri a várban lévő egyik úrnő, az özvegy Széchy Mária kezét, aki titokban megnyittatja neki a kapukat, s így az asszonnyal együtt, véráldozat nélkül lesz övé a vár is. Az eseményt Gyöngyösi erősen feldíszítve, a klasszikus latin költők (főként Ovidius) mitológiájának és szóképeinek felhasználásával énekli meg. Mindjárt az elbeszélő költemény elején hosszan nézi a klasszikus példákat: „Sokféle próbáit írják meg Jázonnak, / Veszedelmes útját s csudáit Kolchosnak, / Honnét, tanácsábul Médea asszonynak, / Elnyerte az gyapját aranyos báránynak . ..“ A mitológiai példák és történetek terjedelmes idézgetésén kívül a költő gyakran elmélkedő, okoskodó részleteket is iktat az epikus versbe. Így pl. Rákóczi György hadjáratának leírása előtt hosszú strófákat találunk a háború és béke kérdéseiről. Már Arany János meglátta, hogy a Murányi Vénusz igazi értéke a lírai részletekben és leírásokban van, mert „Gyöngyösi bármily gyönge, mint elbeszélő, ebben az egyben, t. i. alanyi hévömlésben — ma is valódi költő.“ A cselekmény menetét a költő feleslegesen sok és terjengős beiktatásával késlelteti. Az égiek határozata értelmében Vénusz Cupidóhoz megy, hogy elküldje őt Wesselényihez a szerelmet okozó nyíllal, Fülekre. Mielőtt azonban a szerelem istennője fiával találkozna, Gyöngyösi huszonöt strófában írja le Cupido „házatáját“ és nyilának csodálatos erejét. A Murányi Vénusz harmadik része közhelyeket hangoztató elmélkedéssel kezdődik, „a szerelmesnek és vitézkedőnek egyenlő állapottyáról“. Széchy Mária is nagy gondban van, szinte belebetegszik a töprengésbe, a veszélyes kalanddal kapcsolatos izgalomba. Éva „öccse“ (Illésházyné) orvosságot főz neki, nem sejtve, hogy a „beteg“ egyik gondja az, hogyan szerezze meg tőle a vár kulcsát. Itt is van egy erőszakolt, részletező hasonlat arról, hogyan szabadul meg Daidalosz és Ikarosz Krétáról — Mária is így válik találékonnyá Murányban. Kőre kötött cérnával megméri, hol legalacsonyabb a várfal, majd hosszú létrát csináltat, hogy azon juthassanak be Wesselényi vitézei. Megüzeni Wesselényinek, mikor és hogyan juthat be embereivel a várba, s az meg is indul válogatott sereggel. Éjszaka azonban nehezen tudnak feljutni a meredek hegyre, s a Murány alatti szlovák pásztorok az előőrssel kószáló Wesselényit csaknem agyonverik. Mikor megfenyítésükre szablyát ránt, „bí, zabí“ kiáltással mindenfelől rárohannak, s még szerencse, hogy el tud futni. A sötétben a létrát sem találják, mezítláb járkálnak a falak körül, s a főkapitányt kivéve már senki sem bízik a szerencsés feljutásban. Végül Mária eléjük küldi emberét, közben saját híveivel lefegyverzi az őröket, s Wesselényiék is felkapaszkodnak a falakon. Rövidesen megszerzik a várkapu kulcsát, bebocsátják az egész füleki sereget, a vár őrségét pedig részben elbocsátják, részben Ferdinánd hűségére esketik. Két nap múlva Wesselényi megesküszik Széchy Máriával, s egész Európában elterjed a kalandos várfoglalás híre. A császár a hűség tükörének nevezi Wesselényit (Máriát is magasztalja), s nem csoda, hogy ezután gyorsan emelkedik a ranglétrán. Az elbeszélő költemény szépen ritmizált, szabályos négyesrímű felező tizenkettes sorokban készült, s könynyed verselése oly népszerűvé tette, hogy hosszú időre a magyarországi nemesség legkedveltebb olvasmányává vált. Míg Zrínyi kiváló eposza, a Szigeti veszedelem sokáig kéziratban maradt, a Murányi Vénusz rövid idő alatt számos kiadást ért meg. Igazi hozzáértéssel először Arany János hasonlította össze Gyöngyösi és Zrínyi epikus költeményét, s rámutatott a Murányi Vénusz alapvető hibáira is. Krasznahorkaváraljáról ajánlja Gyöngyösi másik nevezetes epikus költeményét, a Kemény János emlékezetét, (megj. 1693), Erdély fővezérének házasságáról, tragikus végű lengyelországi hadjáratáról, tatár rabságáról, hazatéréséről, fejedelemmé való választásáról és hősi haláláról. A mű középpontjában itt is egy főúri érdekházasság áll, de a társadalmi és történelmi események sokkal fontosabb szerepet játszanak, mint bármely más alkotásban. A költő csupán a bevezetésben céloz a hazai tájra s előző művére: azt mondja múzsájának, hogy szálljon le a murányi hegyek tetejéről, s menjen Erdélybe, lengyelek, tatárok, románok földjére. Az elbeszélő költeményt Porábul megéledett Főnix címen is szokás emlegetni, mert terjedelmes címe így kezdődik. A költemény mind tartalmi, mind formai szempontból jelentősebb a Murányi Vénusznál, s közel áll az igazi eposzhosz, de mivel teljes egészében erdélyi vonatkozású, itt nem foglalkozunk vele részletesebben. Hazai témát énekel meg Gyöngyösi harmadik terjedelmes elbeszélő költeményében, amely Thököly Imre kuruc vezérnek Zrínyi Ilonával kötött házasságáról és a kassai országgyűlésről szól (1683). A terjedelmes műnek nincs meg a címlapja, kéziratban maradt fenn, s csak filológia érvek alapján tartjuk Gyöngyösi alkotásának. A versben alig találunk konkrét tényt vagy eseményt, szélsőségesen allegorizáló jellegű: sast (osztrák), holdat (török), kakast, liliomot (francia) emleget, de a történelmi események alapján ezeket a szimbólumokat könnyen meg lehet fejteni. Ez az óvatoskodó jelképes beszéd valószínűleg azzal magyarázható, hogy az előbb császárpárti körtől nem mert nyíltan színt vallani a lázadó kurucok és eszméik mellett. Elsősorban itt sem a történelmi eseményeket, hanem a főúri házasságot énekli meg, de a kettő összefügg, mert Thökölynek a háború megindításához szüksége volt Zrínyi Ilona óriási (a Rákócziak és Zrínyiek örökségét magában foglaló) vagyonára. A munkácsi várban székelő grófnő az erdélyi fejedelem özvegye és II. Rákóczi Ferenc anyja volt. Késmárki Thököly Imre huszonöt éves korában, 1682-ben állt hatalma tetőpontján: elfoglalta az akkori felső-magyarországi várak nagy részét, a szultán elismerte őt Magyarország fejedelmének, sőt királyi koronát is küldött neki, feleségül vette a nála idősebb, dúsgazdag Zrínyi Ilonát, segítséget kapott a francia királytól is. A Habsburgok szorongatott helyzetükben 1681-ben a soproni országgyűlésen visszaállítják Magyarország alkotmányát, a hazai ügyek intézésére újból nádort választatnak, majd Thökölynek kompromisszumos békét ajánlanak. A kuruc fejedelem 1683 januárjában összehívja a felvidéki rendek kassai országgyűlését, amelynek döntenie kell arról, elfogadják-e a bécsi udvar békeajánlatát, vagy a törökökkel szövetkezve folytassák a harcot. Gyöngyösi mint Gömör megye követe jelen volt a Habsburgok által összehívott soproni, majd a kurucok kassai országgyűlésén is, bizonyára attól az opportunista, de rációt sem nélkülöző elvtől vezérelve, hogy a győztes féllel sem itt, sem amott nem tud szembeszállni. A MURÁNYI VÉNUSZ KÖLTŐJE Gyöngyösi énekének legnagyobb része Thököly házasságának körülményeit énekli meg mitológiai retorikával, s a végén megemlékezik a kassai gyűlésről, mely után a „rongyolt haza“ hódolatát nyilvánítja „új urának“ és asszonyának. A költemény azzal kezdődik, hogy Vénusz igyekszik meggyőzni a hazájáért régóta harcolót, hogy gondoljon egyéni boldogságára és vagyona gyarapítására is. A költő sem titkolja, hogy Thököly frigye elsősorban érdekházasság lesz, de erősen érvel mellette. A költemény Magyarországot nem említi, hanem körülírja a földrajzi fogalmakat is. „A Tiszánál fogják zászlódat felvenni, / A Dunán is által fognak azzal menni — / Diadalmas próbát azontúl is tenni.“ Ügyvédi' retorikát alkalmaz Vénusz Zrínyi Ilona megnyerésére, mert a házasság nem volt számára annyira fontos, mint Thökölynek. Először Thököly dicsőségére, kiválóságára emlékezteti, majd arra, hogy lesz élettársa, aki védelmezi; elfelejtheti a szomorú özvegységét, vagyonuk pedig egyesülve fog gyarapodni. Gyöngyösi nem titkolja azt sem, hogy kétes dolog a mohamedán hódítókkal való szövetkezés, de azzal vigasztalja magát s vele együtt az egész nemesi társadalmat, hogy nincs más megoldás, mert a Habsburgoknál nem sikerült elérni követeléseik teljesítését. A szerző megemlíti ugyan, hogy országgyűlést hívnak egybe, de az ott tárgyalt ügyeket nem részletezi, hanem újból az égiek, Vénusz és Hermész vitatkoznak a politikai kérdésekről, főként a törökkel való szövetkezés veszélyéről: „Másként is az Holdnak van sok változása, / Nincs egy állapotban annak maradása ... / Noha az éjszakát néha vidámítja, / De abban is fényét hamar megcsonkítja.“ Vénusz erre azt feleli, hogy a szövetséget nem kötik állandó szabályok, azzal kell összefogni, akivel lehet. Az ilyen és hasonló kérdések állandóan felvetődnek a hetekig tartó kassai tanácskozáson. Végül a rendek elfogadták Thököly feltételeit, követséget küldtek a törökhöz is, oltalmába ajánlva magukat. A gyűlés végén a fejedelem lábai elé boruló „rongyolt haza“ könnyes szavaiba a költő belevegyíti az elégedetlenek panaszait is. A mű elsősorban történelmi szempontból érdekes, felsőmagyarországi vonatkozású, mint a hazánk területén történt nevezetes események egyik költői allegorizált elbeszélése. A Thököly házassága azért is figyelmet érdemel, mert a leginkább császárpárti főurakat szolgáló Gyöngyösinek ez határozottan kuruc szellemű, Habsburg-ellenes alkotása. Az elbeszélő költeményeken kívül írt Gyöngyösi más jellegű műveket is, általában kedvelt témája volt a szerelem. Az irodalomtörténészek többsége neki tulajdonítja az Igaz barátságnak és szíves szeretetnek tüköré című verses drámát. Ebben Hermiás prókátori érvekkel beszéli rá Florentinát, hogy szeressen bele barátjába, Philostenesbe, akit a hölgy egyáltalán nem ismer. A mű témája megtalálható a régebben ismert Ponciánus históriájában, innen vagy hasonló forrásból merítette Gyöngyösi is. Az 1681. évi soproni országgyűlés után írta Gyöngyösi a Kesergő nimfa című allegorikus, hazafias költeményét. Ez hasonlóan alkalmazza a jelképeket — főként a címerek alapján —, mint a később írt Thököly házassága. A nimfa, Magyarország megszemélyesítője, a Duna vízénél siratja átkozott sorsát: megtépázta a Sas (értsd: Ausztria), öklelte a hold szarva (a török), viszálykodó fiai egymás ellen törnek. CSANDA SÁNDOR 15
