A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-09 / 27. szám

A

zvoleni Bucina nemzeti vállalat, a maga nemében Közép-Európa legnagyobb fafeldolgozó kombinátja, tavaly ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját. A fakitermelésnek, fafeldolgozásnak régi hagyományai vannak ezen a lombos erdőkben gazdag vidéken. A bükk és a tölgy a leggyakoribb haszonfa itt. A vállalat is nyilván a „bükk"-röl kapta a nevét.

Zömmel keményfát dolgoznak fel itt minden lehető formában. Kikerül innen mindenfajta fűrészáru, telefonpózna, vasúti talpfa, farostlemezek, parkettfa, öszszeszerelhetö faházak több típusa.

A Bucina szinte külön birodalom. Könnyű eltévedni a műhelycsarnokok labirintusában. Harminc éve, az induláskor 75 hektárnyi területet foglalt el az üzem, ma ennek a sokszorosát. A hazai viszonylatban az átlagosnál nagyobb fokú gépesítés és automatizálás mellett is háromezer dolgozót foglalkoztat. (Máshol talán még utópisztikusnak hat, de itt a termelőcsarnokokban dolgozó munkások munkaruhája kevés kivétellel már hófehér köpeny.) Saját, Szlovákiában egyedülálló szakmunkásképző intézetük és egy sor más, szocialista nagyüzemeinkre jellemző létesítményük van az óvodától a munkásszállóig.

S még néhány érdekes adat: 1975 végéig a vállalat annyi fát dolgozott fel, hogy az 29 300 hektár erdőnek felelne meg. Parkettből és padlóból ez idő

alatt 11 millió négyzetméternyit gyártottak. Termékeik értéke meghaladja az évi fél milliárd koronát.

— Az utóbbi évek jellemzője a kivitel ugrásszerű növekedése volt — mondja Öuracka Emil, igazgatóhelyettes. — Egyre több külföldi cég, vállalat keres fel minket megrendeléseikkel. Ez végső soron munkánk, termékeink jó minőségét bizonyítja. Jogos büszkeséggel tölt el például, hogy mig néhány faipari termékeket hoztunk be, például Kanadából, ma már jelentős az oda irányuló kivitelünk.

Hosszasan sorolja az importáló országokat. Legkeresettebb kiviteli cikkük a fahulladékból készülő rostlemez. Va16

lóban figyelemre méltó termék, fűrészporból, fahulladékból különleges technológiával sajtolással, ragasztással készül, szinte korlátlanul felhasználható mindenütt, leginkább a bútorgyártásban vált be.

A nyersanyag, a fa vagonokban érkezik a központi raktártelepre, a csarnokok közti tágas, szabad térségre. Itt mossák és osztályozzák a hatalmas rönköket, itt dől el, hogy egy-egy rönk melyik csarnok felé folytatja útját, mi készül majd belőle. Aztán eltűnik a derékvastagságú s még vastagabb rönk egy-egy nagyétvágyú fűrész-, gyaluvagy köszörülő gép gyomrában, hogy