A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-30 / 30. szám
Következő számunk tartalmából: Gál Sándor: ÁTSZERVEZÉS UTÁN Lacza Tihamér: TŰNŐDÉS A FORGATAGBAN A Hét versenye: A NAGY OKTÓBER ÉS A VILÁG Próza íróink arcképcsarnoka: CSANDA SÁNDOR r címlapunkon P. Havran, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Üstredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49 211. Nyilvántartási szám : SÜTI 6 46. Tisztelt polgártársak, elvtársak, kedves fiatal barátaink I Nagy örömömre szolgál, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, főtitkárának és köztársasági elnökünknek, Husák elvtársnak, valamint a szlovákiai párt- és állami szervek nevében szívélyesen és őszintén köszönthetem önöket, ünnepségünk résztvevőit, a rozsnyói járásból és a távolabbi országrészekből. Nemes és felemelő tett az, hogy itt, a festői szépségű gombaszögi völgyben évről évre találkoznak a magyar dolgozók kulturális ünnepségein. Ez a szép rendezvény immár hagyományosan nemcsak jelentős kulturális esemény és nem csupán magyar polgártársaink tehetségének, egyre fejlődő népművészetének és amatőr művészeti mozgalmának seregszemléje. Ez a rendezvény egyúttal az új élet ünneplése, a béke manifesztációja, magyar, szlovák, cseh, ukrán és lengyel nemzetiségű dolgozóink egységének, testvéri szövetségének internacionalista ünnepe. Ebben az esztendőben, tisztelt barátaim, ennek az ünnepségnek is sajátos jelleget ad az a tény, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 60. évfordulója jegyében került rá sor. A Szovjetunió és a többi szocialista ország népeivel, valamint az egész világ haladó gondolkodású dolgozóival együtt a mi népünk is örömmel és méltóképpen készül erre a jubileumra. Megkérdezhetnék, miért van ez így, miért olyan közeli és drága nekünk is Október hagyatéka. Azért, mert a Nagy Októberi Szocialista Forradalom megdöntötte a burzsoázia hatalmát és létrehozta a világ első szocialista országát. Új korszakot nyitott az emberiség történelmében, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakát. Október azért is jelentős, mert e forradalom, először az emberiség történelmében egyúttal megteremtette a feltételeket ahhoz, hogy felszámoljuk a nemzetiségi elnyomást, a nemzetek közötti viszálykodást, bizalmatlanságot, elidegenedést, megteremtsük a bizalom, az együttműködés feltételeit és közösen dolgozzunk a béke és a haladás ügyéért. Ezeken az általános érvényű tényeken kívül nemzeteinknek és nemzetiségeinknek, Csehszlovákia dolgozóinak sajátos okai is vannak arra, hogy forró szeretettel magukénak vallják a Nagy Október hagyatékát és vívmányait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hagyatékával és vívmányaival szorosan egybeforrt népünk újkori történelme, győztesen fejeztük be több évtizedes harcunkat nemzeti és szociális szabadságunkért. Ismét tudatosítjuk, hogy a csehszlovák állam megalakulását sem képzelhettük volna el e világtörténelmi jelentőségű esemény nélkül, népünk forradalmi mozgalma nélkül, amelyre október eszméi hatottak ösztönzőül. Természetesen tudjuk, hogy akkor még a forradalmi munkások tapasztalatlansága, valamint a szociáldemokraták jobboldali vezetőinek árulása következtében dolgozóinknak nem sikerült az éles osztályharcban létrehozni az új állam szocialista jellegét. Éppen ezért Csehszlovákia abban az időben, habár megalakulása nemzeteink életében nagy előrehaladást jelentett, burzsoá államként lépett be az európai országok közé, és ez a tény meghatározta munkásosztályunk, a többi dolgozók, valamint nemzeteink és nemzetiségeink helyzetét is. Ha ma valaki ismét szeretné dicsőíteni a masaryki demokráciát, figyelmébe kell ajánlani, hogy hazánkban és minden bizonnyal önök között is vannak élő tanúk, akik nem felejtettek, és saját tapasztalataikból nagyon is jól ismerik, milyen volt ez a demokrácia. Munkanélküliség, nyomor, éhínség, rendőri térror, kivándorlás, nemzetiségi elnyomás, és ezekhez hasonló más szenvedés, kemény megpróbáltatás jutott osztályrészül a dolgozóknak abban az országban. Az tehát demokrácia volt a gazdagok részére, a nagytőkések és más reakciós erők diktatúráját, uralmát jelentette a lakosok döntő többsége, a dolgozók fölött. És tudjuk azt is, hogy ez a burzsoázia hova jutott politikájával: München és más szomorú esemény jelzi és igazolja, hogy az uralkodó körök képtelenek voltak biztosítani és megvédeni állami függetlenségünket, népünk nemzeti létét. Hazánkban azonban, kedves elvtársak, létezett olyan erő is, amely népünknek megbízható kiutat mutatott. Ez Csehszlovákia Kommunista Pártja volt, amely hangsúlyozta, hogy hazánk csupán akkor válhat dolgozóink boldog otthonává, ha mi is Október útján haladunk és a lenini párt által vezetett orosz munkások és parasztok példáját követjük. A kommunisták voltak azok, akik a tőke elleni harcban a kenyérért és a földért, később pedig a fasiszták ellen vívott küzdelemben formálták és vezették a munkások, a parasztok és az értelmiségiek közös frontját azzal a céllal, hogy kiharcolják és megteremtsék az új nemzetiségi és szociális szempontból egyaránt igazságos Csehszlovákiát. A munkások számtalan sztrájkjában, a zsellérek, cselédek és más nincstelenek éhségmenetében, a nagy tömegeket mozgósító antifasiszta tüntetésekben, a partizánalakulatokban és a frontokon vállvetve harcoltak csehek, szlovákok, magyarok, ukránok és más nemzetek képviselői. Ebből az alkalomból is kegyelettel emlékezünk a kosúti tragikus eseményekre, amelyek nemcsak úgy maradtak meg tudatunkban, mint a kapitalista államhatalom brutalitásának példája a sztrájkoló dolgozók ellen, hanem dolgozóink szolidaritásának hatalmas megnyilvánulásaként is. Emlékezünk a kosicei és a vágtornóci felejthetetlen manifesztációkra is, amelyeken hazánk magyar nemzetiségű dolgozói kifejezték elhatározásukat és odaadásukat a csehszlovák állam egységének és a demokráciának megvédése érdekében. Kegyelettel emlékezünk azokra a magyar antifasisztákra, akik itt a gömöri erdőkben is, a Petőfi partizánbrigádban, valamint a Nógrádi brigádban a Szlovák Nemzeti Felkelés idején védték a csehszlovák szabadság szigetét és elősegítették a felszabadító szovjet hadsereg megérkezését. És ezzel kapcsolatban teljes joggal hangsúlyozzuk, hogy a magyar nemzetiségű kommunista harcosok nagy érdemeket szereztek abban, hogy a magyar dolgozók harca a jobb életért a csehszlovákiai dolgozók egységfrontjának szerves részévé vált. Éppen ezért Csehszlovákia Kommunista Pártjának olyan neves funkcionáriusai, mint Major István, Steiner Gábor, Mező István, Kosík István és sokan-sokan mások úgy élnek emlékezetünkben, mint lángoló forradalmárok, igaz internacionalisták, akik tetteikkel megszilárdították u szlovák és a magyar dolgozók egységét. E nemes cél érdekében más antifasiszták is sokat tettek, közöttük például olyan nemzetközileg is elismert irodalmár is, mint Fábry Zoltán. Az ő internacionalista érzelmeik, tetteik számunkra, a mai nemzedék, valamint fiatalságunk számára fényes példakép. A mi feladatunk, hogy még mélyrehatóbban ismerjük műveiket, példát merítsünk belőlük. Természetesen, tisztelt elvtársak, mi sohasem feledkezünk meg arról, és a közelgő jubileum jó alkalom arra, hogy újra felidézzük: a győztes Október had-LENÁRT ELVTÁRS ÜNNEPI BESZÉDE GOMBASZÖGÖN seregének, a szovjet hadseregnek köszönheti népünk is, hogy felszabadult a fasizmus igája alól és nemzeti felszabadító harcát győztesen fejezhette be. Ez a tény is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1948 februárjában szabadon és egyszer s mindenkorra a szocialista utat választotta. Ezen az úton, amint azt valamenynyien jól tudjuk, viszonylag rövid idő alatt hazánkban, társadalmi életünk minden területén kiváló és mások által is méltatott sikereket értünk el. Sokoldalúan emeltük gazdaságunk színvonalát, korszerű ipart, fejlett mezőgazdaságot építettünk ki, nagy sikereket értünk el kultúránkban, tudományunkban, művelődésünkben, jelentős mértékben növeltük dolgozóink életszínvonalát. Ezt a figyelemre méltó előrehaladást különösen Szlovákia fejlődése igazolja meggyőzően, amely hazánk iparilag és mezőgazdaságilag fejlett részévé vált. Ez a megállapítás Szlovákia valamennyi területére érvényes, mind az egykor szegény Árvára és Kysucára, mind az elmaradott Kelet-Szlovákiára, valamint a déli országrészekre, amelyek a kapitalizmus ideje alatt köztársaságunk perifériájához tartoztak. Igen tisztelt elvtársak, fejlődő Dél-Szlovákiánk is meggyőző bizonyítéka annak, hogy kommunista pártunk és szocialista társadalmunk nem elégedett meg csupán a nemzetek és nemzetiségek — ebben az esetben magyar polgártársaink — egyenjogúságának formális kinyilatkoztatásával, hanem reális feltételeket teremtéttek és teremtenek ennek az egyenjogúságnak gyakorlati megvalósításához, gazdasági és szociális téren a dolgozók részvételében az állam irányításában, valamint a művelődés és a kultúra szakaszán is. Éppen e politika eredményeképpen Dél-Szlovákia sokoldalúan fejlődött, nagy mértékben javult a dolgozók anyagi és szellemi színvonala. Büszkék vagyunk arra, hogy az egykori elmaradott mezőgazdaságból fejlett szocialista nagyüzemi mezőgazdaságot építettünk ki, és arra is, hogy éppen ebben az. országrészben találhatunk sok olyan üzemet, amelyek a termelés intenzitása, különösen a gabonafélék és a kukorica termesztése szakaszán olyan eredményeket érnek el, amelyek világviszonylatban is a legjobbak közé tartoznak. Ezek az eredmények nagyszerűen érzékeltetik a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság előnyeit, valamint a dolgozók nagy érdé-KÖZÖS ÚTON 2