A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-23 / 29. szám
"AKARSZ KERESNI EGY SZÁZAST?" Az idei Jókai napok értékeléséről két cikket is olvastam az Űj Szóban. Az egyiket Kulcsár Tibor, a másikat Szilvásy József tollából. A két írás — különbözősége mellett — egy ponton találkozik: a vers- és prózamondók értékelésében. A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy az idén négy kategóriában nem osztották ki az első díjat. Az említett két értékelő írás az alacsony színvonallal magyarázza ezt, s utal arra, hogy a járási- illetve a kerületi versenyek bírálóbizottságait terheli a felelősség — első fokon — a színvonal ilyen méretű süllyedése miatt. Nagyon nagy bajnak kell lennie, ha a Jókai napokon négy kategóriában nem lehet kiosztani első díjat. S valóban elsősorban a járási- és kerületi versenyek bírálóbizottságait terheli a felelősség ezért, hiszen itt dől el, hogy ki jut el a Jókai napokra. S itt kellene a mércét arra a magasságra igazítani, amely feljogosít valakit egy országos rendezvényen való részvételre. (Most a pedagógusok felkészítő munkájáról ne essen szó.) Vagyis a tehetséges előadók kiválasztása a döntő feladat a Jókai napok színvonalának szempontjából. A gyakorlatban hogy megy ez végbe? Jómagam — kevés kivétellel — évek óta tagja vagyok a járási, illetve a kerületi seregszemlék bírálóbizottságának. (Az idei esztendő kivétel.) Nagyjából tehát tudom, ismerem hogyan áll össze egy-egy járási vers- és prózamondó verseny bírálóbizottsága. Rendszerint „összehozzák”, már ahogy lehet. S ez az esetlegesen „összehozott”, különböző irodalmi és esztétikai mértékkel mérő „bizottság” meghallgatja az előadókat, és tovább küldi az általa legjobbnak ítéltet a kerületi versenyre. Senki munkáját sem szeretném kissebbíteni, s a jószándékot se kétségbe vonni, de — ismét többéves tapasztalataimra hivatkozva állítom — ezek a döntések sok esetben nagyon vitathatók. Van elfogultság és részrehajlás is, de ez a kisebbik baj. A nagyobb az, amikor az ügyszeretet és a szakértelem hiányzik. S ezzel együtt a felelősségtudat. Talán két-három évvel ezelőtt az egyik járási szavalóversenyen voltam fültanúja a következő párbeszédnek két zsűritag között. Az egyik hölgy kérdezte a kolléganőjétől: „Hát te hogy kerültél ide?” „Tudod” válaszolta a másik. X. Y.-nak kellett volna jönnie, de nem ért rá. Ma reggel azt kérdi tőlem: „nem akarsz keresni egy százast? Mondom, már hogyne akarnék.” „Akkor”, mondja ő, „menj el a szavalóversenyre. Csak hallgatnod kell.. Ez, tudom, nem általánosítható. De megtörtént. S ha nem is mindig és mindenütt ilyen a viszonyulás .— mert ki ne akarna keresni egy százast csak úgy mellékesen?! — a járási szavalóversenyekhez, hasonló lehet. A következménye pedig az az elszomorító tény, hogy a Jókai napok története során az idén először négy kategóriában nincs első díjas előadónk. S amíg egyes bírálóbizottsági tagok felelősségtudata koronákba mérhető, addig a Jókai napokon ilyen „eredmények” is születhetnek. STANISLAV KOSTKA NEUMANN NÉMETH ISTVÁN felvétele MINT ŐSZIBARACK Mint hamvas barack illatozik vállad, mint érett szőlőt, érzem, úgy óhajtlak mikor melled gyümölcsét felkínálod és kettős tűzben szemérmünk elhamvad. Mint hamvas barack érsz, a vágyam érlel, mint érett szőlő vonzod azt, ki inna. Te vagy az Asszony, mind-mind egy személyben, ha parazsamat forró lángod szítja. Mint hamvas barack ingerel a lényed, mint szőlő, mely hív: Jöjj már, leszakasztóm. Rossz emléket fojt minden ölelésed. Mily édes vagy, édes-keserű asszony! Fordította: Fügedi Elek KISS PÉNTEK JÓZSEF versei: AJÁNDÉK LEHET ... ... VAGYOK ÉN mert ajándék lehet már az is ha szememben felejted tekinteted megtalál engem A CSEND és kamaszkorom hűlő tábortüzei: AZ A MEZŐ melyről annyit ábrándoztam pipacskoszorús éjszakákon csavargó szélben: tekergő pergő vízárban: csapongó nap tüzes tükrében: feszengő pihenő úszó jégtáblák tetején szerető mosolyos-harcos-istenes vagyok én szelídke dalom megbotlott a papír peremén OSSZ EL ENGEM arcom oszd szét évszakokra: szemem hintsd el a Tavaszba ajkam égesd Nyár szemére hajam hullasd ősz vizébe így ébredjek fehér Télre CÍM NÉLKÜLI VIRRASZTÁS II. ülök két vonatfütty közé szomdó csendben dróthuzal-árnyék az ablakom fazekak könnye csorog valami szellő valami huzat valami valami 11-----------r Gál Sándor
