A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-23 / 29. szám

"AKARSZ KERESNI EGY SZÁZAST?" Az idei Jókai napok értékeléséről két cikket is olvastam az Űj Szó­ban. Az egyiket Kulcsár Tibor, a másikat Szilvásy József tollából. A két írás — különbözősége mellett — egy ponton találkozik: a vers- és prózamondók értékelésében. A legnagyobb meglepetés számom­ra az volt, hogy az idén négy kate­góriában nem osztották ki az első díjat. Az említett két értékelő írás az alacsony színvonallal magyarázza ezt, s utal arra, hogy a járási- illet­ve a kerületi versenyek bírálóbizott­ságait terheli a felelősség — első fo­kon — a színvonal ilyen méretű süllyedése miatt. Nagyon nagy bajnak kell lennie, ha a Jókai napokon négy kategóriá­ban nem lehet kiosztani első díjat. S valóban elsősorban a járási- és kerületi versenyek bírálóbizottságait terheli a felelősség ezért, hiszen itt dől el, hogy ki jut el a Jókai napok­ra. S itt kellene a mércét arra a ma­gasságra igazítani, amely feljogosít valakit egy országos rendezvényen való részvételre. (Most a pedagógu­sok felkészítő munkájáról ne essen szó.) Vagyis a tehetséges előadók kivá­lasztása a döntő feladat a Jókai na­pok színvonalának szempontjából. A gyakorlatban hogy megy ez vég­be? Jómagam — kevés kivétellel — évek óta tagja vagyok a járási, il­letve a kerületi seregszemlék bíráló­­bizottságának. (Az idei esztendő ki­vétel.) Nagyjából tehát tudom, is­merem hogyan áll össze egy-egy já­rási vers- és prózamondó verseny bírálóbizottsága. Rendszerint „össze­hozzák”, már ahogy lehet. S ez az esetlegesen „összehozott”, különböző irodalmi és esztétikai mértékkel mé­rő „bizottság” meghallgatja az elő­adókat, és tovább küldi az általa legjobbnak ítéltet a kerületi ver­senyre. Senki munkáját sem szeret­ném kissebbíteni, s a jószándékot se kétségbe vonni, de — ismét több­éves tapasztalataimra hivatkozva ál­lítom — ezek a döntések sok eset­ben nagyon vitathatók. Van elfogult­ság és részrehajlás is, de ez a kiseb­bik baj. A nagyobb az, amikor az ügyszeretet és a szakértelem hiány­zik. S ezzel együtt a felelősségtudat. Talán két-három évvel ezelőtt az egyik járási szavalóversenyen vol­tam fültanúja a következő párbe­szédnek két zsűritag között. Az egyik hölgy kérdezte a kolléganőjétől: „Hát te hogy kerültél ide?” „Tudod” vá­laszolta a másik. X. Y.-nak kellett volna jönnie, de nem ért rá. Ma reg­gel azt kérdi tőlem: „nem akarsz ke­resni egy százast? Mondom, már hogyne akarnék.” „Akkor”, mondja ő, „menj el a szavalóversenyre. Csak hallgatnod kell.. Ez, tudom, nem általánosítható. De megtörtént. S ha nem is min­dig és mindenütt ilyen a viszonyu­lás .— mert ki ne akarna keresni egy százast csak úgy mellékesen?! — a járási szavalóversenyekhez, hason­ló lehet. A következménye pedig az az elszomorító tény, hogy a Jókai napok története során az idén elő­ször négy kategóriában nincs első díjas előadónk. S amíg egyes bírálóbizottsági ta­gok felelősségtudata koronákba mér­hető, addig a Jókai napokon ilyen „eredmények” is születhetnek. STANISLAV KOSTKA NEUMANN NÉMETH ISTVÁN felvétele MINT ŐSZIBARACK Mint hamvas barack illatozik vállad, mint érett szőlőt, érzem, úgy óhajtlak mikor melled gyümölcsét felkínálod és kettős tűzben szemérmünk elhamvad. Mint hamvas barack érsz, a vágyam érlel, mint érett szőlő vonzod azt, ki inna. Te vagy az Asszony, mind-mind egy személyben, ha parazsamat forró lángod szítja. Mint hamvas barack ingerel a lényed, mint szőlő, mely hív: Jöjj már, leszakasztóm. Rossz emléket fojt minden ölelésed. Mily édes vagy, édes-keserű asszony! Fordította: Fügedi Elek KISS PÉNTEK JÓZSEF versei: AJÁNDÉK LEHET ... ... VAGYOK ÉN mert ajándék lehet már az is ha szememben felejted tekinteted megtalál engem A CSEND és kamaszkorom hűlő tábortüzei: AZ A MEZŐ melyről annyit ábrándoztam pipacskoszorús éjszakákon csavargó szélben: tekergő pergő vízárban: csapongó nap tüzes tükrében: feszengő pihenő úszó jégtáblák tetején szerető mosolyos-harcos-istenes vagyok én szelídke dalom megbotlott a papír peremén OSSZ EL ENGEM arcom oszd szét évszakokra: szemem hintsd el a Tavaszba ajkam égesd Nyár szemére hajam hullasd ősz vizébe így ébredjek fehér Télre CÍM NÉLKÜLI VIRRASZTÁS II. ülök két vonatfütty közé szomdó csendben dróthuzal-árnyék az ablakom fazekak könnye csorog valami szellő valami huzat valami valami 11-----------r Gál Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom