A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-16 / 28. szám
nek. Mi küldtük Vinickóra, a szőlészeti iskolába. Hazatérve, tudásával gyarapítja a gazdaságot. Mig fiatal voltam, nem tanulhattam. Bizony benőtt már a fejem lágya, mire iskolapadba ültem. De nem szégyelltem, sőt, azóta is szívesen forgatom a szakkönyveket. Meg is látszik az ültetvényen — szól ismét az üzemgazdász. A kezdet kezdetén mindössze 15 hektár karós szőlőnk volt. Azóta persze likvidáltuk a kiöregedett tőkéket, helyükre újak kerültek, már bőven teremnek. Meglesz-e az Több éve már rendszeresen jegyzem az időjárás változásait. A feljegyzéseimből is megtudok valamit s a Duna is árulkodik olykorolykor. Sajnos az őszi esők ellen nem védekezhetünk. Tavaly is tönkrement vagy háromszáz mázsányi termés. Az országútról egy fiatalasszony közelít felénk. Ez még önmagában nem lenne feltűnő, de ö motorkerékpáron jön. A kaptató előtt lepattan „paripájáról", felénk köszönt. Miért nem erre kerültél? kérdezik. Innen nem kellett volna leszállnod. szonyok legbátrabbja, Papp Ilona. Mármint az autóbusz. Ezt mindig oda húzatják, ahol éppen dolgozunk. Ide futunk, ha zápor ér, délidőben itt hüsölünk. — Jól esne a meleg ebéd nekünk is szól valaki a harmadik ülésről. Mi hír ökonómi s elvtárs? Lesz üzemi konyha? Mire aratni kezdünk, maguk is kapnak friss ételt hangzik a megnyugtató felelet. Aztán pletykázni szoktak-e? kérdezem. Ugyan, dehogy! Inkább viccelődünk. Mo:tanában a bácsi lakodalmasról esik a legtöbb szó. Szombaton lesz a bemutató. Az is izgul, aki szerepel, az is, aki csak néző lesz. Elköszönünk a vidám társaságtól s egy másik népes asszonybrigádot keresünk fel. A kertészetit. Csakhamar itt is a szombati nagy eseményre terelődik a szó. Majd mindannyian az éneklő csoport tagjai. Csupa lelkesedés a hangjuk, ha az éneklésről, a próbákról beszélnek. Invitálnak nagyon, nézzem meg én is a bemutatót. Csodálom őket, hogy jut idejük a fárasztó munka mellett az éjszakába nyúló majd minden estét elfoglaló próbákra. Hajnalban kelnek, amikor munkába jönnek, már félig kész az ebéd. Alkonyodik mire hazaérnek. Hogyan győzik? kérdezem. Besegítenek a gyerekek s a férjem is mondja Kiss Vilma. Legtöbbször húsételt főzünk, az meg hamar elkészül teszi hozzá Bajkai Judit. — Fejes saláta, sóska, tojás, kolbász, szalonna mindig akad a háznál. Megéri dolgozni járni, szépen keresünk szól egy piros pulóveres asszony. Az éneklés meg kell, kell a vidámság, az a mi szórakozásunk szól ismét Kiss Vilma. Véget ér a déli pihenő, folytatják a palántaszedést. Elköszönünk tőlük, sajnálom, hogy szombaton nem lehetek közöttük. idén is a 107 mázsa hektáronként? — fordul a vincellér felé. — Úgy nézem, lesz itt még több is, de hogy mi szüretelünk-e vagy a természet, még nem tudhatom. Hány meg hány hajnalon keltem majd a traktorost ilyen szavakkal: Köd lesz reggelre, gyere permetezni. Mikor elindulunk még csillagos az ég, mire ideérünk alig látjuk a sorokat. — Honnan tudja András bátyám, mikor lesz köd? — kérdezem. — Sebaj, felmegy ez magától is, csak nem akarom meghúzatni — ezzel „beteszi" az egyest, úgy ballag gépe mellett, a dombtetőn azután elrobog. Dél felé jár az idő, mi is megyünk megkeressük a csoportot. Éppen ebédhez készülnek. Egy rozoga, őskorbeli autóbuszban fogyasztják el az otthonról hozottat. Ki töltött káposztát, ki pecsenyét, mustáros pohárba csomagolt savanyú uborkával, narancsot, süteményt. Még jó, hogy ez is van mondja az asz-FISTER MAGDA (Prandl Sándor felvételei) 1. Szabó Zoltán, üzemgazdász 2. Bernáth András, szőlész 13
