A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-07-02 / 26. szám
A vers- és prózamondók értékelő ünnepélyén fellépett a bátorkeszi (Vojnice) általános iskola énekkara. Vezényelt Karátsonyi Imre Dobai Csaba a prózamondók harmadik kategó Hójában első helyezést ért el # Az utóbbi években a Jókai-napok általános jellemzője: a telt ház, a közönség, főként a fiatalok fokozott érdeklődése az előadások iránt. És ez nemcsak az irodalmi színpadok és a színielőadások bemutatójára vonatkozik. Emlékszem, a hatvanas évek közepén kiemelkedő szavalóink, prózamondóink voltak és a zsűri tagjain kívül csupán a többi szereplő, a csekély számú kísérő hallgatta figyelemmel és értékelte a mű korszerű tolmácsolását. Ma az arány a közönség javára, és valljuk be őszintén, a művészi tolmácsolás kárára változott. A vers- és prózamondók idei országos seregszemléje, egy-két kivételtől eltekintve, nem hozott meglepetéseket, váratlan helyezéseket, és elmondhatjuk, hogy a sokévi átlag szintje is süllyedőben van. Amit némileg dicsérni lehet, az a versválasztás. Sokrétű, gazdag, változatos volt. Nem ismétlődtek meg sorozatban egyes versek, de még mindig találkoztunk olyan költeményekkel, prózai szövegekkel, melyek az országos seregszemlére mind tartalmi, mind esztétikai tekintetben kevésnek bizonyultak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulója és az Ady-centenárium sok szép verssel gazdagította a seregszemlét. A hazai magyar és a mai magyar, valamint a szomszédos népek költészete azonban most is egy kicsit háttérbe szorult. El kell ismerni, hogy a tanítók és a versértő szülők ma már többet foglalkoznak a szavalókkal, mint régebben; kevesebb az ösztönösség, a felkészületlenség, a vers- és prózamondók előadói kultúrája sokat fejlődött, különösen az első két kategóriában. A túl „kipontozott", kimért hatásszünetek, a minden gyermeki bájt, üdeséget, természetességet nélkülöző, csak az értelemre ható, „szétszabdalt" szavak már-már monoton elmondása azonban hosszú távon nem tud és nem is tudhat hatást kelteni. A természetesség, az ösztönösség és a kulturált, de mégis egyéni előadásmód ötvözete, a mű és az előadó szerencsés találkozása erős érzelmi hatást váltott ki a hallgatókban. Néha hiányzott a feloldódás, a mű megértése. A halk hangon elsuttogott szavak, mondatok „kisszobamérete" eleve kizárta, hogy ilyen, nem nagyon dicsérhető akusztikával rendelkező színházteremben hatásosan érvényesüljenek. Az alaphang erőssége meghatározza az egész előadás ritmusát. Már egyre ritkábban, de még mindig érezhető volt, főkéjit a kisebbeknél, a vontatott, kissé elnyújtott, éneklő előadásmód, és ez a prózában is zavarta az összhatás esztétikai egységét. Növekvő érdeklődés csökkenő színvonal Király Erika az V. kategória (versmondás) győztese A prózaválasztás szerintem valamivel nehezebb feladat, mint a versek kiválasztása Sokkal körültekintőbb figyelmet igényel. A jó, megfelelő érzelmi töltetű vers azon nyomban hat a közönségre, könnyebben meg lehet találni az előadó és a hallgató kapcsolatát. A próza hatása azonban attól is függ, hogy vajon egy kerek, egységes elbeszélést, karcolatot, szatírát adunk-e elő, mely az alaphang leütésétől, a párbeszédek vagy leírások hullámzó intenzitásán keresztül egész a zárómondatig leköti a hallgatók figyelmét, vagy egy környvrészletet, mely szintén lehet izgalmas, de megfelelő választás híján unalmas is. Ugyanis amíg a hallgatóság egy része, aki a könyvet nem ismeri, rendszerezi, elraktározza magában a cselekményt és a szereplőket és sokszor a homályos és így részleteiben elmondva felesleges tájleírósokat és monológokat, addigra vége is van az előadásnak. Nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy az előadó egyéniségéhez, képességéhez kell mérni a választandó szöveget. Az előadó pedig úgy mondja el a választott művet, hogy a közönség is élvezze, és ne legyen közben üresjárat, halk, álmos, unott előadás, és a mondatok egyik fele ne hulljon „a mellényzsebbe"! A középiskolásoknál (negyedik kategória) a vers- és prózamondásban bizonyos stagnálás tapasztalható. Ez azért is meglepő, mert a közelmúltban egy-egy kerület, táj, járás vagy iskola még küldött egy-két kiemelkedő tehetséges fiatalt, akik olyan korszerű műveket adtak elő, hogy meghallgatásuk élményszámba ment. Ma ez ritkán fordul elő. A felnőtt kategória viszont sok év kritikája és hiányérzete után most újra teljes létszámban vett részt a versenyen, és a színvonal megfelelt az átlagos elvárásoknak. Az idei vers- és prózamondók seregszemléjének színvonala, egyes kivételektől eltekintve, sajnos elmaradt a sokévi átlagtól, és ezt a bíráló bizottság is így értékelte, amikor több kategóriában nem adta ki az első díjat. Ennek egyik legfőbb tanulsága és a bajok orvoslása abban rejlik, hogy már az iskolai versenyeken, minden személy, szubjektív érdekeket félretéve, nagyon komolyan, tárgyilagosan kell elbírálni a versenyzőket és a versválasztást. Fokozottabb mértékben vonatkozik ez a járási és a kerületi versenyekre. Itt kell még magasabbra emelni a mércét, mert itt van lehetőség a hibák korrigálására. A Jókai-napokon, a vers- és prózamondók seregszemléjén való részvétel nemcsak rangot jelent, hanem nagy-nagy felelősségei is jár; hazai vers- és prózamondóink élgárdája tudásának hű tükörképét nyújtja. Csak rajtunk múlik, hogy ez a kép méltó legyen a Jókai-napok hagyományaihoz. OZSVALD ÁRPÁD Prandl Sándor felvételei 7
