A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)

1977-07-16 / 28. szám

A NAGY OKTOBER PÉLDÁT MUTATOTT AZ ELNYOMOTT NÉPEKNEK dákkal. 1919 júliusában marokkóiak fogtak fegyvert a spanyol gyarmatosí­tók ellen. Az angoloknak Írországban erőszakos úton kellett elfojtaniuk a nemzeti mozgalmat. Az első világháború előtt a gyarma­ti rendszer az emberiségnek még több mint hatvan százalékára, a Föld terü­letének kétharmadára terjedt ki. A vi­lág térképe tehát alapvetően megvál­tozott a Nagy Októberi Szocialista For­radalom győzelme után. S változik napjainkig is. Az öt földrészen számos Mongóliában, Törökországban, Íror­szágban. Ezeket a nemzeti mozgalma­kat kezdetben a nemzeti burzsoázia ve­zette, de helyenként már tekintélyes befolyásra tett szert a proletariátus is. Kínában az 1919. május 4-i mozga­lom megvetette a későbbi antiimperia­­lista forradalmak alapját. Indiában a Kongresszus Párt balszárnya Tilak és Nehru vezetésével azonnali önállóságot követelt az angol kormányzattól. Tö­rökországban népi partizánharc kezdő­dött 1919 tavoszán a görög megszállás ellen. Mivel a proletárok arányszáma igen alacsony volt az országban, a né­pi mozgalom bázisa a parasztság lett, vezető ereje pedig a nemzeti burzsoá­zia, amely Kemál pasa vezetésével kor­mányt alakított 1920 áprilisában. Ke­mál a nemzeti ellenállás külső biztosí­tása céljából levélben fordult Lenin­hez, amelyben a diplomáciai kapcsola­tokon túl segélyt is kért a szovjet kor­mánytól. A török nemzeti forradalom hozzájárult a közel- és közép-keleti gyarmati rendszerek meggyengülésé­hez. Mongólia szintén felszabadult a gyar­mati elnyomás alól. Az antiimperialisto, antifeudális forradalom ebben az or­szágban is győzött. A nép, a mongol forradalmi hadsereg szovjet csapatok segítségével győzedelmeskedett az el­lenforradalmi különítmények felett. Egyiptomban az angol gyarmatbiroda­lom stratégiailag is olyan fontos or­szágában is elkezdődött a forradalmi mozgalom, amelyet csak hosszú hóna­pok után sikerült elnyomni. A fegyve­res felkelések után az angol gyarmat­­birodalom már az arab világ szemé­ben sem tűnt sérthetetlennek. A né­pek harcba indultak, felkeléseket kez­deményeztek és robbantottak ki. 1918 őszén Észak-lránban tanácsok alakul­tak. 1919 márciusában Koreában népi felkelés robbant ki a japán uralom el­len. A szíriaiak 1919 decemberében fegyveresen szálltak szembe a fran-Sztrájkoió bányakocsisok tüntetése Jo­hannesburgban 1923 márciusában A tokiói dolgozók nép gyűlésen követelik az ál­talános választójogot VERSENYSZELVÉNY gyarmati vagy függő ország vívta ki a teljes önállóságot. A második világ­háború után kialakult helyzet pedig újabb lökést adott a népi, nemzeti for­radalmi mozgalmaknak. Megnöveke­dett a Szovjetunió tekintélye, s a né­pi demokratikus országok létrejötté­vel megsokszorozódott az ereje. Kiala­kult a szocialista világrendszer, amely­nek hatására általánosan fellendültek az imperialistaellenes mozgalmak. A japánok által megszállt területe­ken, Kínában, Vietnamban, a Fülöp­­szigeteken, Indonéziában stb., széles népi tömegek kapcsolódtak be a hó­dítók elleni harcba. Indiában és a la­tin-amerikai országok egész sorában imperialistaellenes nemzeti egység­frontok alakultak. Az imperializmus szá­mára óriási csapást, vereséget jelentett a Kínai Népköztársaság 1949-ben tör­tént megalakulása. További vereséget jelentett számukra és főként a japán imperialisták számára a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság létre­jötte. Igen figyelemre méltó tény, hogy a második világháború utáni időszak­ban, tehát 1945-től 1960-ig huszon­négy ország vívta ki függetlenségét. Ugyanakkor komolyan elgondolkozta­tó, hogy az 1960-as esztendőben még mindig körülbelül 130 millió ember élt gyarmatokon (elsősorban Afrikában) és félgyarmatokon. Jelentősen felgyorsította a gyarmati rendszer bomlását az a körülmény, hogy az imperialista országok már nin­csenek monopol helyzetben, a terme­lési eszközök, a fegyverek, az árucik­kek szállítását, a töke exportálását il­letően. A Szovjetunió és a szocialista országok önzetlen gazdasági és politi­kai támogatásban részesítik a függet­lenné vált államokat. S ennek termé­szetes következménye, hogy fokozód­nak, még erőteljesebbé válnak a gyar­mati függetlenségi mozgalmak. Kiala­kul és erősödik a volt gyarmati orszá­gok széles összefogása az imperialisták ellen. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogy egyik-másik függetlenné vált or­szág a szocializmus felépítését tűzte ki céljául. Ezek az államok példaképük­nek tekintik a Szovjetuniót és a szo­cialista országokat. Számos fontos nem­zetközi kérdésben azonos álláspontot foglalnak el velük. Hasznos tevékeny­séget fejtenek ki az Egyesült Nemze­tek Szervezetében, amely azzal a cél­lal alakult, hogy megmentse a jövő nemzedékeit a háború borzalmaitól. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének valamennyi tagja — az Alapokmány szerint — független állam. 1960-ban az Egyesült Nemzetek Szervezetének már nyolcvankét tagállama volt. S a folya­mat még korántsem fejeződött be. Napjainkban is hallunk híreket népi, nemzeti forradalmakról. A gyarmati rendszer a világ mind az öt földrészén végnapjait éli. Szembetűnően kifejezi ezt az ENSZ-tagállamok számának ál­landó növekedése. Egy tavalyi statiszti­kai adat szerint már több mint 140 az Egyesült Nemzetek Szervezete tagálla­mainak a száma. A világ térképe a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után alapvetően megválto­zott, s változik napjainkban is. Min­den jel arra mutat, hogy a gyarmati sorból kilépő s a teljes függetlenségü­ket elérő országok népe felismeri, hogy az évszázados elmaradottságot akkor tudja leküzdeni és felszámolni a leg­gyorsabban, ha a szocializmus útját választja. KÉRDÉSÉR: 1. Nevezze meg a területre két leg­hatalmasabb volt gyarmati orszá­got) 2. Megközelitöleg hány tagországa van ma az ENSZ-nek? 3. Az ENSZ-nek hat fő szerve van. Ne­vezzen meg közülük kettőt. 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom