A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-10 / 49. szám
Következő számunk tartalmából: Lacza Tihamér: KETTÉTÖRT VARÁZSPÁLCA Gál Sándor: KÖRVADÁSZATON Borsai M. Péter: NEMCSAK A SZÉP MOSOLYÉRT Dr. Síénássy Zoltán: „NEMZETÉNEK BÖLCSŐJÉT KERESTE" A Hét versenye: A NAGY OKTÓBER ÉS A VILÁG Címlapunkon Keszeli Ferenc, a 24. oldalon Prandl Sándor felvételei A CSEMADOK Központi Bizottságának képes hetilapja. Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 893 36 Bratislava, ul. Cs. armády 35. Főszerkesztő: Varga János. Telefon: 3341-34, főszerkesztő-helyettes: Ozsvald Árpád. Telefon: 3328-64. Grafikai szerkesztő: Král Péterné. Szerkesztőség: 890 44 Bratislava, Obchodná u. 7. Telefon: 3328-65. Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat. Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Gstredná expedíció tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo nám. 48 VII. Nyomja a Vychodoslovenské tlaciarne, n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs. Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítő. Kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Index: 49211. Nyilvántartási szám: SUTI 6/46. TÁNCZOS TIBOR: A közművelődés kérdésével, s ennek gyakorlati jelentőségével magam is lényegében nap mint nap találkozom. Nagy többségben falun élő emberek vagyunk, akik a CSEMADOK- szervezetekben dolgozunk. 1950-től napjainkig szinte felmérhetetlen változások mentek végbe a falun, a termelőerők, s ennek megfelelően a társadalmi viszonyok fejlődésében. Ennek közvetlen következményeként megváltoztak a falusi lakosság életkörülményei, megnövekedtek az embereknek nemcsak anyagi, de kulturális igényei is. Nagymegyer (Calovo) madártávlatból (Néveri Sándor felvétele) (Elhangzott a CSEMADOK KB októberi ülésén) Talán sokan tudják, hogy jómagam egy hét községre kiterjedő nagy egyesült szövetkezetben dolgozom. A kezdet kezdetén valahogy úgy láttuk, hogy a hét különböző mentalitású lakosokkal bíró községnek az egységét elsősorban a kultúrán keresztül tudjuk megteremteni. Nem akarok most részletkérdésekkel foglalkozni, de a mi esetünk is bizonyítja, hogy elsősorban így lehet az embereket összehozni. Szeretnék most felvetni egy másik gondolatot, éspedig a tanítók védelmében. Az egyik felszólaló ugyanis a közművelődés, a kulturális munka aktivizálódásának egyik mozgató erejét éppen a tanítókban látja. Ez általánosságban véve így igaz. Viszont meg. kell látni, hogy a kezdeti időszakhoz képest azóta lényegesen megváltozott a helyzet. A tanítók a kultúra napszámosai voltak annak idején, de mór nem azok. Egyszer s mindenkorra tudomásul kell vennünk, hogy azóta megsokszorozódtak a tanítók oktató-nevelő vagyis iskolai munkájával szemben támasztott igények. Szeretnék továbbra is támaszkodni a pedagógusokra, de be kell látnunk, hogy itt objektív nehézségekkel találkozunk. A pedagógustól, aki leadja a maga heti 24—26 vagyis napi négy-öt-hat óráját, aligha lehet elvárni, hogy az így megnövekedett igények mellett még rendszeres, tehát olyan öntevékeny kulturális munkát is végezzen, mint amilyet a múltban elvártunk és megszoktunk tőle. Ne számítsunk tehát ilyen jellegű segítségre a tanítók részéről. A kulturális tevékenységnek ma igen sokrétűnek kell lennie. Falun is megváltoztak a kulturális igények. Az emberek nem érik be ma mór a népszínművel, mint valaha. Többet kívánnak mennyiségileg is, minőségileg is. Az öntevékeny színjátszás mellett egyre jobban terjednek a kulturális munka más formái. Nemcsak kisvárosokban, falun is egyre nagyobb számban alakulnak irodalmi színpadok, gyűjtéssel is foglalkozó folklórcsoportok, énekkarok, citeraegyütteseik, éneklő csoportok, különböző szakkörök, klubok. Persze, mindezzel kapcsolatban problémák is felmerülnek. Különösen ami az együttesek műsorpolitikáját illeti. Minálunk a Csilizközben is kénytelenek voltunk foglalkozni ezzel a kérdéssel. Szépen kezdett kibontakozni az énekkari mozgalom, de aztán valahogy lefékeződött a lendülete. Rá kellett jönnünk arra, hogy bár énekkarunk nagyon kulturált tevékenységet folytatott, de ez nem volt az, amire a falusi emberek zöme vágyik, így a közönség érdeklődése megcsappant. Ez elgondolkoztatott. Kezdtük keresni a kiutat. Mi ezt az eredeti néprajzi anyag, a népi és munkásmozgalmi hagyományok felgyűjtésében és feldolgozásában láttuk. „Csatasorba" álltak a fiatal CSEMADOK-tagok és hozzáláttak a gyűjtőmunkához, a felgyűjtött anyagok feldolgozásához, színpadra állításához. Már az első kezdetleges próbálkozásoknak meglepően nagy volt a visszhang-, ja. Előfordult, hogy egy-egy ilyen előadás iránt 600—700 ember érdeklődött, de csak 400 fért be a kultúrházba. Meg kellett ismételni az előadást, éspedig nemcsak otthon, de a szomszédos községekben is. Fel tudtuk tehát kelteni az emberek érdeklődését nemcsak az amatőr tevékenység, de a népnevelési, népművelési akciók területén is. Rendeztünk különböző előadásokat, találkozásokat írókkal, neves személyiségekkel, forradalmi, munkásmozgalmi harcosokkal. Az eredmények magukért beszélnek. Pezsgő kulturális élet, klubtevékenység folyik a községben. Nemrég járt nálunk a Belga Szocialista Párt magas szintű küldöttsége. A szenátorok között voltak földbirtokosok, de ugyanígy munkások is. Szakemberek a szó szoros értelmében. Sok minden, részletkérdéseik iránt is érdeklődtek. Nem akartak hinni a szemüknek és a fülüknek, amit láttak és hallot-2
