A Hét 1977/2 (22. évfolyam, 26-52. szám)
1977-12-03 / 48. szám
A szerkesztőség kérdez, A CSEMADOK KB VEZETŐ TITKÁRA válaszol Kérdés: Különféle megjegyzések hangzanak el a Magyar Népköztársaság Kulturális Minisztériumának nagyobb mennyiségű könyvajándékával kapcsolatban. Hogy a CSEMADOK KB titkársága szétosztotta a könyveket a járásoknak, holott ez a tetemes könyvmennyiség alapját képezhetné a már régen esedékes Központi Könyvtár létrehozásának. Mi a helyzet az ajándékkönyvek körül, s van-e konkrét elképzelése a KB vezetőinek a Központi Könyvtár létesítésére? Válasz: A Magyar Népköztársaság Kulturális Minisztériumától 1975-ben 721 szakkönyvet, lexikont, szótárt, útikönyvet és 0 szépirodalmi művet kapott szövetségünk. Bizonyos könyvekből több példány érkezett hozzánk, így az ajándékba kapott köny° vek száma eléri a kétezret. A könyvszállítmány hiánytalanul megtalálható a CSEMADOK Központi Bizottságán. Tehát nem osztottuk szét a könyveket. Ami a kérdés további részét illeti, az elmúlt években több javaslat hangzott el egy Központi Magyar Nemzetiségi Könyvtár létesítéséről. 1975-ben a CSEMADOK KB Elnöksége is foglalkozott a központi könyvtár létesítésének kérdésével. Vitán felül áll, hogy országos kulturális szervezetünknek szüksége van központi könyvtárra. » Komoly népművelési, kulturális munka elképzelhetetlen egy ilyen könyvtár nélkül. A CSEMADOK KB népművelési, illetve népművészeti szakbizottsága s ezek albizottságai sem végezhetnek maradandó értékű munkát jól felszerelt, megfelelő folyóirattal ellátott központi könyvtár nélkül. A vásárolt könyveken kívül jelenleg 486 szerző művei találhatók meg a CSEMADOK KB könyvállományában. Ez körülbelül 1000 művet jelent. Az állomány tehát jelenleg kb. 3000 kötet. Jó alapnak tekinthető egy központi könyvtár létrehozásához. Ismétlem, a CSEMADOK KB Elnöksége és Titkársága szükségét érzi központi könytár létesítésének s szorgalmazza is mielőbbi tető alá hozását. Jövő évi költségvetésünkből jelentős összegeket fordítunk könyvvásárlásra, s aktívan dolgozunk a központi könyvtár létrehozásán. A rimaszombati (Rimavská Sobota) Gömöri Múzeum hosszú emeleti folyosójának legvégén, a leghátsó, szobában kell keresnünk Olga Comajóvát, a múzeum fiatal néprajzosát, ha szót akarunk váltani vele. íróasztalánál ül. Könyvekkel, iratnyalábokkal, fényképekkel bástyázta körül magát. Arca kerek és rózsás. Tekintete tiszta, szeme álmodozó. Mintha reneszánsz kép rámájából lépett volna ki, amikor feláll és kezet nyújt. Az általános iskolát Feleden (Jesenské) járta ki. Aztán a tornaijai (5afárikovo) gimnáziumban folytatta tanulmányait. Bejáró tanuló volt, házi feladatait legtöbbször a vonatban készíA gyűjteményt tovább gyarapította. A cserépedényeket tehertaxival szállíttatta a járási székhelyre. Bízott abban, hogy a főiskola elvégzése után Rimaszombatba kerül. Diplomamunkáját a süvétei fazekasmesterekről írta. Gömör területén 37 fazekasközpont volt egykor. Ma már csak a mellétéi, dereski és süvétei mesterek készítenek cserépedényeket. Az idős fazekasok kedves ismerősként üdvözlik a műhelyükbe kék farmernadrágban, barátságosan mosolyogva betoppanó Olinkát. Tudományos kutatómunkája jelenleg főként négy községre irányul, ahol még élnek valaha fazekasmesterséget űző aggastyánok. Ezek a falvak Gömör ún. nyugati fazekaskörzetébe tartoznak. Olga persze nem csupán kerámiaipari termékekkel foglalkozik, fontos feladatának tekinti a munkásmozgalmi központok néprajzi feltérképezését és Gömör bányászkultúrájának feltárását. Gyűjt és fotódokumentációt készít. Az anyagot gondosan osztályozza, és publikációs tevékenységet is folytat. Nemrégen elhatározta, hogy történeti jellegű kiállítás keretében mutatja be a gömöri fazekasságot. Ilyen kiállítás a Gömöri Múzeumban még nem volt. Kezdeményezése úttörő jelentőségű. Elkészítette a kiállítás „forgatókönyvét", megrendelte a plakátokat, összeállította a prospektust. A tárgyak elrendezéOLINKAN AK VIZSGÁZNIA KELLETT OLGA COMAIOVA tette el. Iskolai és családi kirándulások során már általános iskolás korában szívesen bejárt a múzeumokba. Majd egy érdekes tévéműsor fölkeltette érdeklődését a néprajzi kutató munka iránt. Vakációit Pondelok községben töltötte a nagyszüleinél, ahol lenyűgözték az öregektől hallott népmesék, amelyeknek cselekményét saját képzeletvilága színezte tovább. Szenvedélyesen tanulmányozta a régi falusi házak építési szerkezetét, a szobák belső világát, a parasztok és kézművesek egykori munkaeszközeit. Ekkor határozta el végérvényesen, hogy néprajzos lesz. Már érettségi előtt ismerkedett idegen nyelvekkel, tudván, hogy a választott pályán a nyelvtudásnak nem csekély a jelentősége. 1970-ben vették fel Bratislavában a főiskolára. Azon a nyáron Hodonínban régészeti ásatásoknál dolgozott. Diákotthonban lakott, és a tanulás mellett a bratislavai várban dolgozó dr. Pisútová néprajzos asszisztense volt. Évfolyamtársaival együtt gyakran felkereste a Történelmi Intézet néprajzi osztályát, s tulajdonképpen ott érlelődött meg benne az agyagművességhez kötődő erős vonzalom. Élvezettel merült bele a kerámiaipar és a fazekasság titkaiba. Gömöri eredetű kerámiatárgyakkal is találkozott. A szülőföld varázsát árasztották. Kérésére gömöri anyag rendezésével bízták meg. Harmadévesként terepkutatást folytatott Bratislava környékén, a következő két félévben pedig nemzetközi kutatótáborozáson vett részt a rozsnyói (Roznava) és trencíni járásban. Az anyagi kultúra emlékeit tanulmányozta s egy-egy téma keretében két körülhatárolt területet dolgozott fel. Elsajátította a néprajzi kutatás technikáját, megtanult bánni a magnóval, a filmkamerával és más műszaki eszközökkel. Együttműködött a filmesekkel, s a nemzetközi táborban lengyel, magyar, bolgár, délszláv, svéd és osztrák kollégákkal kötött barátságot. A főiskolán nem talált meg minden szakkönyvet. Antikváriumokban vásárolt olyan kiadványokat, amelyekben kartográfiailag is benne voltak Szlovákia néprajzi lelőhelyei, Gömört is beleértve. Tanáraival közölte, hogy a diploma megszerzése után Gömörben szeretne dolgozni. A szülőföldjén fellelhető etnográfiai „fehér foltok" vizsgálatát választotta munkája céljául. A Gömöri Múzeumban régóta betöltetlen volta néprajzos munkakör. Örömmel fogadták a munkatársai. Már diákkorában tudta, hogy a múzeum gazdagi kerámiagyűjteménnyel rendelkezik, amely tudományos feldolgozásra vár. Az agyagbányászat hajdani kellékei Fazekaskorong és mérleg se önmagában is komoly erőfeszítést követelt. A kiállítás megnyitásáig jócskán izgult. Érthető. Ismét vizsgáznia kellett. Mivel a népi hangszerek gyűjtése és vizsgálata is hatáskörébe tartozik, a megnyitó kulturális műsorában stílszerűen a várgedei (Hodejov) citerazenekart szerepeltette. Olinka jelesre vizsgázott. A kiállításról dicsérően és elismerően nyilatkoztak mind a járási szervek vezetői, mind a Bratislavából és Rozsnyóról érkezett kollégák. A közönség körében is sikert aratott. A Csehszlovák Rádió és a Televízió munkatársai felkeresték, elbeszélgettek vele. Olinka tehát túljutott eddigi rövid pályájának egyik fontos állomásán. VERES JÁNOS BORZI LÁSZLÓ FELVÉTELEI Fazekasmesterek remekei 7
